A dolgok egyre �rthetetlenebbek

Kurama elengedte a kilincset, aminek az lett az eredm�nye, hogy nem tudott kijutni sehogy. Persze megk�rhette volna Yusuk�t, hogy nyissa ki, de minek? Nem volt semmi dolga, �gy ink�bb odas�t�lt az ablakhoz, �s kin�zett. Yusuke pedig... Yusuke nem csin�lt semmit. Csak �llt.

Ek�zben kint:

Botan, �s Keiko sz�lsebesen rohantak v�gig az erd�n. Valamif�le versenyt j�tszottak, amikor hirtelen zajra lettek figyelmesek. Mindketten meg�lltak. Majd a f�k k�z�l el�ugrott Maiyu.

- Egyre t�bb a turista!- szegezte r�juk a szem�t.

- �hm... mi �ppen menni k�sz�lt�nk!- terelte a sz�t Botan.

- Botan, lehetn�l b�trabb is!- ripakodott r� Keiko.�� Maiyun l�tszott, hogy nem kedveli t�lzottan a sz�harcokat, �gy elcsit�totta �ket.

- FOGJ�TOK BE A SZ�TOKAT, HA HOZZ�TOK BESZ�LEK!!!

A l�nyoknak majdnem lerep�lt a feje az ord�t�st�l.

Ek�zben bent:

Yusuke kin�zett az ablakon, �s meg�rezte, hogy a l�nyok vesz�lyben vannak. Gyorsan kit�pte az ajt�t, megfogta Kurama kez�t, �s vele egy�tt rohant az udvarra. Kurama csak egy hat�rozott "Ehh..."- et hallatott, majd kiszabad�totta mag�t, �s ink�bb �nsz�nt�b�l kezdett el rohanni.

- Mi t�rt�nt?- k�rdezte v�g�l.

- Keiko �s Botan vesz�lyben van!- hallatszott a t�m�r v�lasz.

- Ehh.. okosabb lettem!

Yusuke szorosan k�rben�zett.

- Hol lehet ilyenkor Hiei �s Kuwabara??

- Gondolom Kuwabara �ppen Hieit kergeti!

- Tal�l�!

Kurama az erd� fele figyelt, majd egy ir�nyba mutatott.

- Arra vannak!

- Akkor indul�s!