Az �giek kegyeltje Els� r�sz: Ez a nap sem k�l�nb�z�tt a t�bbit�l, mi�rt is k�l�nb�z�tt volna. Mi�ta megszabad�tott�k a vil�got a Toguro jelentette fenyeget�st�l az �let visszat�rt a norm�lis ker�kv�g�sba. M�r ami norm�lisnak nevezhet� ebben az esetben, mert ez a kis t�rsas�g egy�ltal�n nem nevezhet� �tlagosnak. „Am�g az emberek nyugodt, megszokott �s poros �let�ket �lik, gondolataik csak saj�t j�l�t�k k�r�l forog. Nem t�r�dnek a k�lvil�ggal, teljesen belef�sulnak a monoton mindennapokba. Tal�n a kor hib�ja ez vagy tal�n m�r nincs sz�ks�g�nk t�r�d�sre �s szeretetre? Erre a k�rd�sre tal�n soha nem tal�ljuk �s nem is akarjuk megtal�lni a v�laszt. R�b�zni magunkat az emberek j�indulat�ra m�r nem lehet olyan szabadon, mint ahogy azt tett�k �s tehett�k az id�sebb gener�ci�k. Most m�r csak rohanunk �s an�lk�l �lj�k le �let�nk, hogy feltenn�nk azt a k�rd�st �nmagunknak, hogy t�nyleg �lt�nk-e? �s ha �lt�nk mindent a lehet� legjobban tett�nk-e? Vajon vigy�zhat-e valaki r�nk odafentr�l, meg�v-e minket a szenved�st�l �s �nzetlen�l szeret?” - Kurama! Kapcsold ki a TV-t! Ez a sok badars�g egyszer m�g az agyadra fog menni. - Hiei hagyd m�r abba, ink�bb takar�ts ki, tudtommal ma te vagy a soros…- Pir�tott bar�tj�ra Kurama, aki m�g test�n viselte a d�nt�n szerzett s�r�l�seket. Ebb�l a ked�lyes sz�v�lt�sb�l kider�lt, hogy jobban van, mint ahogy kin�z. Mellkas�t m�g vastag k�t�s bor�totta, ami m�ly �s �letvesz�lyes sebes�l�st takarhatott, de elevenebb volt, mint valaha. - Egy kis karcol�s nem jogos�t fel arra, hogy bej�r�n�nek n�zd a bar�taidat. Am�gy is a te hib�d, kellett neked m�regetni az ellenfelet. – Hiei neheztelt r�, ami�rt mindennap el kellet j�nni hozz�, �s kiszolg�lni �t, mint valami csel�d. Leguggolt a fi�hoz, hogy megn�zze gy�gyul-e. Egyik kez�t a seb fele ir�ny�totta m�sikban egy t�gelyt tartott, amiben a gy�gyf�vekb�l kevert ny�l�s massza pihent, amit m�g Kurama kevert v�sz eset�re. - Hagyd! M�r nincs sz�ks�gem r� �s nyugodtan el is mehetsz. Vagyok olyan j�l, hogy ell�ssam magam. – makacsolta meg mag�t az �poland� f�l �s zoksz� n�lk�l pattant fel fekhely�r�l, legal�bb is pattant volna, de s�r�l�se megbosszulta a f�rges�g�t �s hegyes t�rk�nt hatolt mell�be a f�jdalom. Tudta, ha arca egyetlen szeglete is el�rulja, mennyire szenved, Hieit nem tudja elk�ldeni, azt pedig nem akarta, hogy maradjon. Terhes volt m�r sz�m�ra bar�tja �r�k�s szemreh�ny�sa. �gy nem maradt m�s, mint a sz�n�szked�s. – L�tod m�r nem f�j semmim, most m�r mehetsz. – gyorsan meg akart szabadulni Hieit�l, mert m�r nem sok�ig b�rt mag�n uralkodni. Arca eltorzult a er�lk�d�st�l, de nem �rulhatta el gazd�j�t. Nyugalmat er�ltetett mag�ra, minden porcik�ja megremegett, de tov�bb folytatta. - Ha nem hiszel nekem, akkor maradj. �gy is m�g ott van egy adag mosatlan ed�ny �s egy l�bmassz�zs is j�l esne. Szeme sark�b�l Hieire sand�tott. L�tni akarta bar�tja arc�n az undort, aki k�ztudottan viszolygott mindenf�le h�zimunk�t�l. �s most sem kellett csal�dnia. - Akkor, szia! Majd m�g k�s�bb ben�zek. – azzal amilyen gyorsan csak tudott, kimenek�lt a h�zb�l m�g miel�tt Kurama megm�s�thatta volna d�nt�s�t. �s akkor Kurama fell�legezhetett. Halk �v�lt�s cs�szott ki a tork�n. A f�jdalom szinte megb�n�totta �s eszm�letlen�l d�lt vissza �gy�ba.