Harmadik r�sz: �r�kat aludhatott az elgy�t�rt Kurama. �des �lm�t csak bar�tai �zt�k el szem�r�l, akik mint az �r�lt rontottak be hozz�. - M�gis mit k�pzelsz magadr�l Hiei! Most rajtad volt a sor. Mi�rt hagytad mag�ra? Meg is halhatna �lm�ban… - hangzott a neheztel�s minden ir�nyb�l. - J�l van na! � akarta, hogy elmenjek. – A b�n�s keresztbe tett karokkal d�lt a falhoz, szinte meg sem pr�b�lta v�deni mag�t. - Ha k�rhetem egy kicsit halkabban. – ny�sz�rg�tt a beteg, aki csak most t�rt mag�hoz. �s lassan elkezdett felt�p�szkodni. – Am�gy meg igaza van. �n akartam, hogy elmenjen, ne veszekedjetek vele. - Te t�nyleg ennyire felel�tlen vagy, vagy csak szimpl�n h�lye. - rivalltak r� egyszerre az �ntudatlan Kuram�ra. – �s mi lett volna ha,… - Nem lett semmi bajom – z�rta le az �rtelmetlen vit�t. – �s most pihenni szeretn�k. Puszt�n �les tekintet�vel vetette bar�tai szem�re a kellemetlen �breszt�st �s elkezdte kiterelni a n�pes sereget a h�zb�l, de miel�tt r�juk z�rhatta volna az ajt�t megjelent Botan egy idegennel. - ���! J�, hogy itt vagytok mind. – �s a szeleburdi l�ny utat t�rt mag�nak eg�szen a nappaliig – meghoztam a k�vetkez� k�ldet�seteket. - Csak nem azt akarod mondani, hogy felcsapunk pesztonk�nak? – �rtetlenkedett Hiei, aki m�g mindig dacosan �llta a megvet� tekinteteket. - Pesztonk�nak? � dehogy is. Meg kell akad�lyoznotok a vil�gv�g�t �s a teljes pusztul�st �s s�t�ts�get, ehhez lesz � a seg�ts�getekre. – Olyan higgadtan mondta ezt, mintha a mindennapos bev�s�rl� list�t olvasta volna fel. Bejelent�s�t n�ma cs�nd �s hitetlen tekintetek fogadt�k, de � mit sem t�r�dve v�gigsiklott felett�k. – Jaj, de udvariatlan is vagyok � itt Shizu. De a t�bbiek nem is foglalkoztak a l�nnyal, aki az ajt�ban �llva n�zte a sokadalmat. Olykor-olykor j�t der�lt a reakci�kon, de n�mas�gba burkol�z� alakja egy hangot sem hallatott. - M-mi van??? Ugye most csak viccelsz? - Tudj�tok, hogy nekem nincs humor �rz�kem. – legyintett egyet de von�sai fokozatosan gondterheltt� �s aggodalmass� kezdtek v�ltozni – Itt a v�g �s k�osz fogja �tvenni az uralmat minden felett. - Az m�r sejtem, hogy r�nk v�r a megtisztel� feladat hogy megakad�lyozzuk, de hogy ker�l � a k�pbe? – Yusuke elm�j�ben kezdett k�rvonalaz�dni milyen teher nehezedik majd r� �s bar�taira. M�g fel sem fogta milyen, felel�ss�g nyugszik v�llain. - � kapcsolatban �ll az �giekkel, kik az eg�szr�l mindent sz�mon tartanak. �gy Shizu fog majd kiteket t�mpontokkal ell�tni. - �s azok az okos-toj�s Fejesek arra nem gondoltak, hogy k�zvetlen�l vel�nk ossz�k meg az inf�kat? - Kuwabara! Ne legy�l m�r ennyire szemtelen… - f�rmedt az okoskod� k�ly�kre Botan. – Illet�ktelenek nem k�zvet�thetnek csak egy olyan t�k�letes l�ny, mint Shizu. �s akkor szemp�rok sokas�ga szegez�d�tt az addig csendes szem�lyre. Csak most t�nt fel nekik, hogy milyen csod�latos alak is �ll az ajt�f�lf�nak t�maszkodva. Gy�ny�r� termete �s teste t�nyleg t�k�letes volt. K�l�nb�z�tt minden embert�l, de m�gis azonos volt vel�k. - Shizu, �k itt a vil�g megment�i. - Viccel�d�tt Botan �s kezdte volna bemutatni �ket n�v szerint is. De akkor k�zbev�gott az �jonc. - Hagyd! Kital�lom. – tekintet�t k�rbe futatta a t�rsas�gon �s nagy leveg�t v�ve, elkezdte sorolni a neveket a sosem l�tott arcokhoz p�ros�tva. – Yukina, Kuwabara, Keiko, Yusuke, Hiei, Kurama �s te Botan. �r�l�k, hogy megismerhetlek titeket, b�r ne ilyen helyzetben kellett volna tal�lkoznunk. Egy szuszra hadarta v�gig a sok idegen nevet egy hib�t sem ejtve �s meleg pillant�sokat vetett a nevek tulajdonosaira. Mire a v�g�re �rt hatalmas s�haj hagyta el ajkait. - Na sz�val a l�nyeg, hogy hamarosan itt a vil�gv�ge �s neked kell seg�tened a fi�kat. Addig pedig ez a h�z lesz az otthonod. Ha m�g nem �rte volna el�g megr�zk�dtat�s a csapatot, akkor ez a mondat biztos, hogy kell� d�bbenetet keltett. - Hogy itt? �s engem mikor akart�l megk�rdezni? – h�b�rg�tt Kurama, aki sebes�l�s�vel mit sem t�r�dve ugrott el�. - Nyugodj le. Tudtommal elf�r a seg�t�k�z, �s azt m�gsem v�rhatod el a fi�kt�l, hogy �k fel�gyeljenek mindennap r�d. – Utols� mondat�t m�r csak f�lv�llr�l vetette oda a h�z gazd�j�nak. – Ja, �s Shizu a m�sodik szoba a ti�d. Csak nyugodtan pakolj ki, majd holnap ben�z�nk a l�nyokkal. Kurama �res tekintettel meredt maga el� �s fogadta bar�tai egy�tt �rz� v�llba vereget�s�t. - Hogy mi�rt nem hozz�m k�lt�zik… - �lmodozott hangosan Kuwabara – Azt�n nehogy azt halljam, hogy r�t�rted az ajt�t f�rd�s k�zben… - Kajla mosoly k�s�rte megjegyz�s�t, de �ppen hogy csak kiejtette sz�j�n, rosszall� tekintetek keresztt�z�be ker�lt. – Csak vicceltem, nehogy komolyan vegy�tek… - Akkor holnap. – ism�telt�k el azt�n mintha mi sem t�rt�nt volna, hagyt�k magukra az �jdons�lt lak�t�rsakat. A nyugalom csak l�tsz�lagos volt k�zt�k. Mindenkit m�lyen �rintett Botan mondand�ja. Megpr�b�ltak �gy tenni mintha csak egy �tlagos nap lenne, de lelk�kbe �les sz�lkak�nt m�lyedt a tudat, hogy k�nnyen lehet ez az utols� k�ldet�s�k.