Alc�m: Egy f�rfi b�r�ben - Koenma? Szerinted Genkai hal�la ut�n van es�lye Yusuke-nek a gy�zelemre? - Tudod Botan, most m�r eg�sz biztos vagyok benne. Ak�r mekkora f�jdalommal is j�rt Genkai elveszt�se ennek kellett t�rt�nie… Csak b�zhatunk benne, hogy siker�l feldolgoznia a k�zdelem el�tt, nem szabad hogy a gy�sz elvegye a j�zan esz�t. M�r csak alig k�t nap v�lasztotta el az Urameshi csapatot a fin�l�t�l. A csapattagok fesz�lten pr�b�ltak �sszpontos�tani az el�tt�k �ll� neh�zs�gekre. Ki a Toguro csapat technik�it tanulm�nyozva, ki pedig az utols� perceket is kihaszn�lva gyakorol �s olyan is akad aki semmit tev�ssel t�lti a h�tralev� id�t. De Yusuke volt az egyetlen, aki nem t�r�d�tt a viadallal, sokkal ink�bb a bossz�n j�rt az esze. A k�ls�s�gek: hogy mikor hol �s kik fogj�k figyelemmel k�s�ri hogyan vesz el�gt�telt kedves mestere meggyilkol�s��rt m�r egy�ltal�n nem foglalkoztatta. M�r alig v�rta hogy szembe sz�llhasson Toguroval. Agy�ban cik�ztak a gondolatok, de min�l jobban megnyugodott ann�l ink�bb �lesedtek �rz�kei, m�g v�g�l minden porcik�j�ban �rezte: meg fogja �lni ellenfel�t. Ebben a pillanatban de egy m�sik helyen: „Nem hiszem el, hogy ennyire gyors. Ebben a testben es�lyem sincs ellene” Kurama �llt egymag�ban, a s�t�tben. A tenyer�t n�zte de gondolatban eg�szen m�shol j�rt. Az utols� el�d�nt� k�pei peregtek le el�tte, amelyet a Toguro csapat v�vott. M�g soha sem r�m�lt meg annyira, mint akkor, amikor l�tta azt a por�zus szellemi energi�t, ami a test�kb�l t�rt fel �s amikor leend�beli ellenfele pont itt, ezen a helyen m�rte fel az � energi�it. M�g most sem eszm�lt fel, amikor egy kisebb csapat zajongva k�zeledett fel�je. - Fogj�tok meg! B�rmi �ron de meg kell �ll�tani! Egy fiatal l�ny alakja form�l�dott ki a stadion s�t�t folyos�in m�g�tte kisebb sz�rnycsapat loholt. A l�ny egyszer csak arra a szakaszra �rkezett, ahol a m�l�z� Kurama �llt. A vaks�t�tben nem l�tott semmit csak az �szt�nei veszett�k. - Erre kell lennie, eml�kszem hogy erre van. �rezte, mindj�rt kijut a sz�k folyos�kr�l a szabadba, ahol k�nny� szerrel v�gezhet a nemk�v�natos koloncokkal. Ahogy befordult abban a pillanatban belecsap�dott Kuram�ba aki a l�k�st�l a falhoz t�ntorodott, de a l�ny mit sem t�r�dve vele �jabb lend�letet vett �s folytatta a menek�l�st. Kurama nagyon meglep�d�tt de nem tulajdon�tott neki k�l�n�sebb jelent�s�get. Ell�kte mag�t a falt�l �s pr�b�lta leporolni a ruh�j�t, de �ppen csak elkezdte paskolni kab�tj�t, amikor a sz�rnyek is megjelentek �s csak �gy, mint a l�ny �k is nagyot tasz�tottak szeg�ny Kuram�n. Ez m�r teljesen kihozta a sodr�b�l „Azt m�g lenyelem, hogy egy szemtelen fruska tiszteletlen legyen velem, de hogy ezek a tohonya alakok semmibe vegyenek…” D�h�dten ut�nuk indult de amint a kij�rathoz k�zeledet �les f�ny vak�totta el. „Ez nem term�szetes f�ny” Amint kil�pett meg is bizonyosodhatott r�la, hiszen az egy �ri�si feh�r f�st sz�llt fel k�zvetlen�l el�tte, ahol feltehet�leg az �ld�z� sz�rnyek �llhattak. Ahogy felemelte tekintet�t egy sud�r alak rajzol�dott ki a p�r�b�l �s a g�z�kb�l. De nem tudta teljesen biztosra hogy a folyos� beli l�ny volt-e. Amint kicsit k�zelebb l�pett volna hozz� egy k�sza fuvallat mozgatta terhest f�stfelleg takarta el szeme el�l. Amilyen gyorsan j�tt, olyan gyorsan t�vozott. K�zben a l�ny most m�r felszabadultan s�t�lt a f�k k�z�tt.” Hol van ez a Botan? Mondtam, hogy amint siker�l ler�znom azokat a f�rgeket itt tal�lkozunk. Nem lehet hogy ilyen lyukas agy�?!” - �! Miliko! Nem sz�m�tottam r� hogy ilyen gyorsan megszabadulsz t�l�k. - H�t nagyon igyekeztek. - �s tal�lkozt�l valamelyik�kkel? - Csak az egyikkel. A folyos�n bambult. H�t szeg�nyre t�nyleg nagyon r�f�r az �tmutat�s, mit ne mondjak… �s a l�nyok? - �k m�r tudj�k, hogy j�ssz. A sz�llod�ban v�rnak minket �s az utols� el�k�sz�leteket teszik. De neked kell r�szletesen elmagyar�zni mindent magadr�l! - Rem�lem, nem kotyogtak senkinek r�lam. Mindennek t�k�letesen titokban kell maradnia, mert az �letem m�lhat rajta. - Nyugodj meg, nem lesz semmi gubanc, hiszen ismered �ket. Azzal, sebes l�ptekkel elindultak a sz�ll�s fel�. A viadal teljesen ki�r�tette a hotelt, �gy biztons�gban suhantak a l�pcs�k�n felfel� �s hirtelen ugrottak be a t�bbiek szob�j�ba. - Sziasztok csajok! M�r r�gen tal�lkoztunk. De j�l n�ztek ki. - Szia Miliko! –hangzott a csoportos k�sz�n�s- Tudod, hogy egy alapos magyar�zattal tartozol? - Tudom, de most minden perc sz�m�t, kezdj�k is el �s k�zben mindent elmes�lek…. A l�nyok izgatottan hallgatt�k a lebilincsel� t�rt�ntet, el is feledkezve a munk�r�l. Ek�zben valahol az erd�ben: - Nem lehet igaz, hogy Genkai elt�vozott. –hangzott el a szomor� mondat Kurama sz�j�b�l. - �n ink�bb amiatt agg�dn�k, hogy mi lesz Yusukeval. Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy t�lteszi mag�t. - Szerinted megcsin�ljuk? – n�zett Kurama t�rs�ra - Nem hiszem, hogy t�l�lj�k…- v�laszolta Hiei ez eget f�rk�szve. A l�nyok szob�j�ban: - Most m�r minden vil�gos. - Na akkor munk�ra gyerekek, mert kifutok az id�b�l. - El� a f�slival. – utas�totta a m�g mindig �mul� l�nyokat Botan. Azzal szorgos munk�ba fogtak �s elkezdt�k a f�lmeztelen Miliko fels�test�re tekerni a gyolcsot. - H�t m�g j� hogy nem hoztunk annyi k�tszert. – mondta Bot�n sanda vigyorral az arc�n. - H��! Most arra c�lzol, hogy kicsi a mellem??? Ez�rt most megverlek! �s m�r ugrott is Miliko Botan fel� de Keiko egy hirtelen mozdulattal visszar�ntotta. - Sietn�nk kell! - H�t szerintem Yusuike-nek NAGY szerencs�je van. – t�rt vissza a t�m�ra Miliko. - Hogy mi??? –�s ezt a besz�l�st Keiko egy er�s h�z�ssal a k�tszeren nyugt�zta. - ����.. te �r�lt! Ez f�jt! - Most m�r t�nyleg igyekezz�nk! - z�rta le az �rtelmetlen vit�t Yukina. Azzal gyorsan Miliko fej�be nyomt�k a par�k�t �s a kozmetikai asztal m�g�tt Miliko puha arcvon�sait gyorsan elt�ntett�k. - Szinte t�k�letes. - Hogy-hogy szinte? – k�rdi t�relmetlen�l szeg�ny elmaszk�rozott l�ny. - H�t m�g a ruh�kat fel kell venned. Az utols� sim�t�sokat is elv�gezt�k. - Mindj�rt bel�d szeretek te macs�! Botan tr�f�s megjegyz�s�t kit�r� kacaj fogadta, de a vigaszs�got kopogtat�s szak�totta f�lbe. - Ez Yusuke! �ppen id�ben. Ekkor ajt�t nyitottak a meggy�t�rt fi�nak, akinek t�tva maradt a sz�ja a l�tv�nyt�l. - Mit keres egy fi� a szob�tokban?? - Nyugodj meg Yusuke. – csit�totta a fi�t Botan – Be kell, hogy mutassam neked Akinarit, a csapatod �t�dik tagj�t. H�vd �ssze a t�bbieket, nekik is meg kell ismerni�k �t. - Hogy mi?? Az �t�dik? Sz� sem lehet r�la. De hisz nem kerest�nk semmilyen p�ttagot, �s am�gy is… De nem forronghatott tov�bb, a l�nyok kituszkolt�k �t az ajt�n, de m�g a folyos�r�l is hallott�k. - �n ebbe nem egyezem bele �s a t�bbiek sem fognak! - Majd megnyugszik. Az a f� hogy nem ismert meg. – gondolkodott hangosan a m�r teljesen f�rfi b�rbe b�jtatott Miliko. Ek�zben a m�g mindig feld�lt Yusuke sz�ntotta v�gig az erd�t, t�rsait kutatva. Szerencs�je volt, mert a t�bbiek egy tiszt�son voltak. Kurama �s Kuwabara egy fa t�v�ben �llva n�zt�k Hiei kem�ny edz�s�t. - Nagyon elsz�nt. – mondta Kuwabara - Szerinte ez m�r becs�let k�rd�se. – jegyezte meg Kurama lehajtott fejjel. Ekkor robban be Yusuke. Megszak�tva az elm�lked�st. - H� sr�cok! L�tom hogy, gyakoroltok, de most meg k�ne valamit besz�ln�nk. – mondta flegm�n rem�lve, hogy k�z�nye csak szemet sz�r nekik. - Na akkor mondjad, hiszen itt van az eg�sz csapat - H�t �ppen ez az! Az �t�dik tag a sz�ll�ban v�r r�nk. - Hogy az �t�dik? – horkantak fel egyszerre – Mi t�rt�nt, am�g t�vol voltunk? - Menny�nk h�tha a l�nyoknak �rtelmes magyar�zatuk lesz mindenre, ha nem, akkor legal�bb lenyomjuk a betolakod�t. - Igazad van Hiei. �s k�z�sen elindultak a sz�ll�suk fel�. Mikor oda�rtek hatalmas robajjal t�rtek be az ajt�n. A l�nyok kicsit sem ijedtek meg, sz�m�tottak m�r r�juk. - Most magyar�zzatok meg mindent, vagy k�l�nben v�gz�nk ezzel a semmirekell�vel – �v�lt�tt Yusuke mutat� ujj�t az idegenre szegezve, de meglep�d�tt a reakci�n. Az ismeretlen nyugodtan fel�llt �s belekezdett monol�gj�ba. - A nevem Akinari. Genkai k�ld�tt hogy a seg�ts�getekre legyek. – a mondatot nagy cs�nd k�vette. Akinari hellyel k�n�lta az elh�lt alakokat, akik sz�t fogadva nekik bej�ttek a folyos�r�l �s helyet foglaltak a szomsz�dos kanap�n. - �n csak a v�gs� tartal�k leszek, hiszen ez m�r nem az �n harcom. �n csak egyfajta �tmutat�, ment�lis seg�ts�g vagyok. Megpr�b�lok r�vil�g�tani a hi�nyoss�gaitokra �s seg�teni, felszabad�tani a szellemi tartal�kaitokat. Most menny�nk ki gyakorolni. Az els� te leszel Yusuke. - �s a m�g mindig letagl�zott fi�ra mutatott azt�n sarkon fordult �s elt�nt a folyos�n. A fi� k�rd� pillant�sokat vetett bar�taira, akik a szob�ban maradtak �s elindult az alak ut�n. Az akkor m�r �res stadion fel� vett�k az ir�nyt. M�g mindig nem b�zott �jdons�lt csapatt�rs�ban. Gondolataiba m�lyedt �s m�r csak az akkor �pp �res lel�t�kn�l t�rt mag�hoz. - Na fi� mutasd, mit tudsz! V�dd magad! - �s olyan gyors t�mad�st ind�tott Yusuke fel� hogy szerencs�tlen csak az utols� pillanatban tudott elugrani, tudta ez a figyelmetlens�ge k�nnyen az �let�be ker�lhetett volna. - Ezt meg mi�rt csin�ltad? Meg is halhattam volna. - Fogd be a sz�d! Figyelmeztettelek, de ezt nem v�rhatod el Togurot�l. Ha nem teszed t�l magad Genkei hal�l�n te is ut�na m�sz. - Nem besz�lhetsz r�la ilyen tiszteletlen�l! – �s egy er�s �t�ssel nyomat�kos�totta a mondottakat. De pech�re �j mestere k�nny� szerrel ell�pett el�le �s h�tba r�gta a zavarodott tan�tv�nyt. Yusuke m�tereken felsz�ntotta az emelv�nyt. - Nyugodj le, k�l�nben k�rba v�sz Genkai hagyat�ka. Jobb lesz, ha az �nkontrollal kezdj�k. – s�hajtotta – Te konok fi�, gyere ide. Yusuk�nk cseppet sem f�l�tt hozz� a foga, de elindult lassan. - Most �lj le ide velem szemben. – „Akinari” aki m�r medit�l� p�zban �lt maga el� mutatott �s Yusuke engedelmesen k�vette az utas�t�sokat. - Hunyd le a szemed! Laz�ts �s Lass�tsd le a l�legzeted! Csendesedj le bel�lr�l �s koncentr�lj! Yusuke �mmel-�mmal v�gezte a gyakorlatot, nem l�tta �rtelm�t az utas�t�soknak. - Yusuke? Ugye azt csin�lod amit mondok?! - �-�n? Ja igen persze. – de mag�n �rezte az idegen sz�r�s tekintet�t. - Tal�ld meg a lelki b�k�d! A fi� minden erej�t �sszeszedve koncentr�lt �szre sem v�ve, hogy:„Siker�lt” nyugt�zta mosollyal az el�rt eredm�nyt Miliko. Ek�zben Yusuke tudatalattij�ban Genkai elmondhatta mind azt, amit nem siker�lt hal�la el�tt, kezdve azzal, hogy az � hal�l�nak igenis volt c�lja. �r�kkal k�s�bb t�rt csak mag�hoz de Akinari m�r nem volt ott. � m�r Kuwabar�t igazgatta a sziget m�sik fel�n. - Te! Ha tov�bbra is ilyen forr�fej� leszel az ellenfelednek nem lesz neh�z dolga. - Most arra c�lzol, hogy nem vagyok j� harcos??? - Nem. Csak arra akarok kilyukadni, hogy sokkal t�bbet k�ne gondolkozni, miel�tt t�madni k�sz�lsz. Botant aki a lel�t�r�l n�zte „bar�tn�je” oktatgat�s�t hirtelen Koenma zavarta meg: - Na hogy haladnak? - Eg�sz j�l. Minden a tervek szerint megy �s m�r csak Hiei �s Kurama van h�tra. - Rem�lem, az�rt az � �lete nem ker�l majd vesz�lybe… - Ezt meg pontosan, hogy �rted? - Megkett�zt�k az �rs�get, ha kider�l, hogy � Miliko Takemura azonnal v�geznek vele. �s �gy latolgatt�k Miliko es�lyeit az �letben marad�sra �s a csapat gy�zelm�re. Nem is vett�k �szre, hogy besz�lget�s�k t�rgya �ppen k�zeledik fel�j�k. - Sz�val ennyire nem b�ztok bennem?! Na ez azt�n sz�p… - ���… Miliko, te itt?? Hee-hee - Mi nem �gy �rtett�k, csak arr�l van sz�, hogy meger�s�tett�k az �rs�get �s most m�r mindenhol t�ged kerestet… - Ne is t�r�djetek vele. Majd minden elrendez�dik, s ez a k�r m�g nincs lefutva. - �s hogy �ll Kuwabara? - H�t nagy nehezen siker�lt a fej�be vernem, hogy a hevesked�s az itt a hal�lt jelenti. - Nem f�lsz hogy technik�idb�l kider�lhet ki is vagy te? - Ha ki is der�l addigra m�r k�s� lesz… - Z�rta r�vidre a t�m�t. - Ti meg mir�l besz�ltek? H�tuk m�g�tt Hiei jelent meg �s �that�, sz�r�s tekintet�vel szinte felny�rsalta a kis t�rsas�got. - H�t mi csak… �ppen… - zavaros magyar�zatnak el�be. - Hagyd csak Botan. Arr�l besz�lt�nk, hogy te harcra sz�m�tasz, de el kell, hogy vegyem a kedved. - Miliko intett a fej�vel a bar�tainak hogy jobb lenne most m�r elindulniuk. - Ezt meg hogy �rted? – Hiei figyelme nem lankadt �s tov�bbra is kardja markolat�n nyugtatta kez�t. - Neked nem a harcban van a gyenges�ged. – m�ly l�legzetet vett hogy elkezdje, de k�zben a m�g mindig gyakorl� Kuwabar�t k�s�rte szem�vel – te ink�bb Yukina miatt agg�dsz, f�lted hogy baja eshet, ha kider�l hogy a h�god. – �rezte, hogy a fi� csak habog �s nem tud mit reag�lni - Tudod, hogy most is csak az�rt van a viadalon, mert a b�tyj�t keresi. Ne f�lj, m�g nincs itt az ideje az igazs�gnak �s miatta se agg�dj a lehet� legjobb kezekben van, a l�nyok vigy�znak r� �s ott van Kuwabar is. – mosolyra h�zta ajkait, �s mag�ra hagyta Hieit. Elindult hogy belekezdjen utols� ”p�ciense kezel�s�be”, de nem kellett messzire mennie, mert Kurama m�r a stadion bej�rata el�tt v�rt r�. - Mind k�z�l te vagy a legink�bb megr�m�lve, ugye? – tette fel a k�lt�i k�rd�st, �rezte a d�bbenetet, de nem v�rt v�laszt – Nos nem kell agg�dnod, mindem megold�dik, mire r�ker�l a sor, csak ne k�telkedj benne, m�g miel�tt lemenne a nap. De sebes�lten nem lesz sok es�lyed, m�g mindig �rzem rajtad azokat a sebes�l�seket, amiket a hal�ln�v�nye ejtett rajtad. Pedig m�r t�bb mint egy hete t�rt�nt. Na mindegy, majd erre is lesz gondom. – azzal, mint aki j�l v�gezte dolg�t els�t�lt. - H�t ez nagy seg�ts�g volt! – hallott m�g az el�gedetlen felhorkan�st, de elengedte a f�le mellett �s visszat�rt a l�nyokhoz a sz�llod�ba. Bar�tn�i mindenre k�v�ncsiak voltak �s mik�zben � a f�zet�t kevergette el is mes�lt minden apr� r�szletet. - K�sz lettem csajok. Most el kell mennem, be kell fejeznem m�g valamit. - ��� nagyon hom�lyosan fogalmazol. Tudjuk, hogy Kuram�ra gondolsz. De mit sem t�r�d�tt a cs�p�s megjegyz�ssel elindult megkeresni �t. M�r vagy f�l �r�ja barangolhatott az erd�ben, de nem zavarta hogy k�zben m�r alaposan r� is s�t�tedet � folytatta �tj�t, b�r m�r nem igaz�n tudta, merre is van az… - Meg vagy! – halkan lehelte a leveg�be �s k�zeledett egy kis tavacska fel�. V�gig bujk�lta az �sszes aljn�v�nyzetet �s csak az utols� bokorn�l vette �szre, amit eddig nem l�tott. Kurama der�kig �r� v�zben �llt �s a test�t bor�t� komoly s�r�l�seket pr�b�lta gy�gy�tgatni. Miliko m�g soha nem l�tott ehhez foghat�t. A f�rfi h�t�n �s haj�n csillogott a v�z �s l�that�an gondolataiba m�lyedve merengett. Kifejezetten sz�pnek l�tta az el�je t�rul� l�tv�nyt. A l�ny szerette volna megv�rni, am�g Kurama elk�sz�l �s nem zavarni �t, de arra nem sz�m�tott, hogy ilyen sok�ig kell majd v�rnia. A l�b�t m�r alig �rezte �gy k�nytelen volt kock�ztatni a lebuk�st, megpr�b�lta m�s helyzetbe helyezni v�gtagjait, de nem volt szerencs�je, a sz�raz avar z�r�gve morajlott alatta. - Csak ne hallja meg, ne, ne, ne…- foh�szkodott �sszesz�tott �kl�kkel �s lehunyt szemekkel De Kurama a zaj forr�sa fel� ford�totta tekintet�t �s k�nny� l�ptekkel a part fel� indult. „Az nem lehet hogy �szre vett… K�sz. Lebuktam… Gyer�nk Miliko vegy�l magadon er�t �s �llj fel, gyer�nk. Viselkedj term�szetesen, hiszen f�rfi vagy. ��� miket besz�lek, hiszen �s l�ny vagyok!! M�g van es�ly, hogy elt�njek.” �sszeh�zta mag�t �s elindul kifel� a s�r�b�l. De ekkor: - Akinari?! Te meg mit keresel itt? - H�t �n? Iz�… t�ged. Hoztam ken�cs�t a sebeidre. – �s a zavart�l remeg� kez�vel odany�jtotta neki a t�gelyt - Na akkor megyek is. – �s m�r l�pett volna. - Ennyi? - Mi�rt mit v�rt�l? Holnap ut�n van a d�nt� – pr�b�lt min�l gyorsabban szabadulni a kellemetlen helyzetb�l, hiszen Kuram�n a k�tszereken k�v�l nem volt semmi. - �n csak annyit akartam m�g mondani, hogy tal�lkoztam a „gy�ny�r�s�ges „Suzuki-val �s… - Ne is folytasd, a l�nyeg hogy b�r ideiglenesen is de megold�dott minden. Csak okosan haszn�ld. – azzal gyors l�ptekkel elviharzott a sz�nr�l. „��� mindj�rt els�llyedek. Ha ezt megtudj�k a t�bbiek, b�cs�t inthetek a tekint�lyemnek” – �s amilyen gyorsan csak tudott visszasomford�lt a sz�llod�ba �s nem is mutatkozott ezut�n. �r�lt hogy levethette a f�rfi g�ny�t �s v�gre �nmaga lehet. Ek�zben a szemben l�v� sz�rnyban a fi�k szob�j�ban: - El�g furcsa alak ez az Aknari. –h�b�rg�tt Kuwabara - Az t�ny, hogy furcsa de az�rt j�l j�n a seg�ts�g. �n �gy �rzem, hogy az�rt valamennyire �sszer�zott minket. – fejtegette Kurama �s ebben egyet is �rtettek. - H�! N�zz�tek egy n� van Akinari szob�j�ban . – Yusuke szak�totta �t f�lbe mire a t�bbiek �r�lt tolakod�sba kezdtek az ablakn�l. - M�g soha sem l�ttam, de az bizonyos hogy nagyon csinos. - Miket besz�lsz te idi�ta? Csak a sziluettj�t l�tod az arc�t nem. Az igaz, hogy form�s, de lehet hogy olyan ronda, mint a b�n. – �rvelt Hiei. - Ha annyira oda vagy mi�rt nem n�zed meg a harmadik szemeddel? – �lcel�d�tt Kuwabara huncut vigyorral az arc�n. - Hogy mit nem k�pzelsz te ostoba! – hessegetve a bag�zst az ablakt�l, m�shol folytatva a vit�t, de Kurama m�g sok�ig figyelte a csod�s n�i alakot. �lvezte a l�tv�nyt, ahogy l�ny �lt�zk�dik, �s ahogy f�s�li hossz� haj�t. Folyt. k�v.