M�snap m�r mindenki izgatott �s fesz�lt volt, hiszen m�r csak egy nap volt a m�rk�z�sig. A helyzethez k�pest a kis csapat eleven �s vid�m hangulat�, csak Akinari ker�lte a t�rsas�got f�leg Kuram�t. M�g mindig nagyon k�nyelmetlen�l �rezte mag�t a tegnapi miatt, de � sem maradhatott ki Kuwabara szurk�l�d�s�b�l. - Mi az Akinari? Nagyon ker�lsz minket, nem akarsz besz�molni nek�nk a k�s�esti edz�partneredr�l? - Mi??? – Akinari teljesen m�sra sz�m�tott, azt v�rta, hogy a tavi leskel�d�s�t fogj�k az orra al� d�rg�lni. - Ne tedd magad, l�ttuk… Bemutathatn�d nek�nk a kis bar�tn�det, nagyon szemre val�... – Szemtelenkedett tov�bb. Akinarinak csak most esett le. - Hogy? Mutassam be? – k�rdezte kajla vigyorral k�s�rve. - Igen m�r nagyon k�v�ncsiak vagyunk. - Akkor itt van… �s k�z�ps� ujj�val sz� szerint „bemutatott„ nekik. – erre kacag�s t�rt ki a t�bbiekr�l. �s Akinari otthagyta a meglep�d�tt Kuwabar�t. – �gy kell neki, Akinarival nem �rdemes UJJAT h�zni. - hangzott Botan sz�j�b�l az �zes megjegyz�s, ami �jabb nevet�st-hull�mot keltett. Aznap m�r csak k�s� d�lut�n tal�lkozott az Urameshi csapat teljes l�tsz�mban. De m�g mindig lehetett �rezni a neheztel�st az �t�dik tag r�sz�r�l. �s egy nagy s�hajt�ssal belekezdett z�r�besz�d�be: - Nos mindenkinek seg�tettem annyira amennyire sz�ks�g�t �reztem �s rem�lem a megszerzett tud�sotokhoz m�rten fogtok holnap k�zdeni. Kinek �szt�k�re, gyakorl�sra volt sz�ks�ge kinek pedig nyugalomra vagy gy�gyszerre az mind megkapta. Az �n feladatom most itt v�get �r �s rem�lem Genkai n�n�m el�gedett lesz. - Hogy? A n�n�d?? De Akinari nem m�ltatta a k�rd�st, �s tov�bb folytatta: - M�r csak a holnapi napot kell �tv�szelni, de sajnos nekem m�s dolgom lesz, rem�lem, ezt megbocs�tj�tok. – sarkon fordult �s elment. - Ez most t�nyleg k�pes itt hagyni minket? – �rtetlenkedett Kuwabara de senki nem reag�lt r�. - Sz�val ez�rt eml�keztetett annyira Genkaira…- �s Yusuke elm�j�be villantak az edz�s k�pei, Akinari rideg tekintete �s mondatai. – H�t igen… csal�dban marad… �s a kis csapat is nyugov�ra t�rt. Egyed�l Kurama nem tudott nyugodni �s mindenk�ppen sz�mon akarta k�rni a „f�rfin „ a cserben hagy�st �s ezt a mondat�t: ”A l�nyeg hogy b�r ideiglenesen is de megold�dott minden”… „Mit jelent az, hogy ideiglenesem?”-k�rdezte mag�ban �s �gy indult el Akinari sz�ll�s�ra. A l�nyok is ott voltak a szob�ban �s az �gyon fetrengve hallgatt�k a t�k�r el�tt �ll� maskara besz�mol�j�t. D�h�sen gombolta ki mell�ny�t �s dobta a f�ldre, k�zben panaszkodott arra az id�tlen Kuwabar�ra. - M�g hogy mutassam be…Mutassam be saj�t magam? - H�t az�rt nem sokon m�lt hogy lebukj. – nyugt�zta Keiko �szre sem vett�k, hogy Kurama �rkezett az ajt�ba. - Eddig is csak hajsz�lon m�lott. Milyen fi�nak van kamilla �s m�z illata. - Igazad van Botan de h�t tudod mennyire figyelnek a r�szletekre. – nevett�k el magukat, de r�gt�n el is csendesedtek, mikor �szrevett�k a hallgat�z�t. De Akinari nem l�tta �t �s a t�k�r el�tt tov�bb gombolta ingj�t. - Most jobb, ha mi lel�p�nk… - mondta zavartan Bot�n, de mire Akinari megfordult m�r nem voltak a szob�ban �s csak most v�lt nyilv�nval�v� sz�m�ra, hogy ki �ll az ajt�ban. - Mit titkoltok? – K�rdezte zavartan Kurama - Nem titkolunk semmi olyat, amir�l tudnod k�ne vagy befoly�solhatja a csapat teljes�tm�ny�t. – H�zta ki mag�t a v�lasz al�l. - Ne t�rj ki! – �s k�zelebb hajolt a l�nyhoz, hogy elkapja a kez�t, de Akinari sem volt rest. Megragadta az �rte ny�l� kart �s egy j�l ir�nyzott �t�ssel megszabad�totta mag�t. - Ne k�nyszer�ts! – sziszegte a fogai k�z�tt Kurama. - Hidd el te, h�zn�d a r�videbbet. De Kurama meg sem hallotta a fenyeget�st, r�t�madt a l�nyra. Miliko nem akarta b�ntani a fi�t, de a helyzet hozta �gy, h�t meg kell v�denie mag�t. Kurama megragadta ellenfele nyak�t �s odaszor�totta a falhoz. - Ha v�laszoln�k a k�rd�sedre, biztos, hogy m�g ma meghaln�k. - Ha nem v�laszolsz, akkor �n magam �llek meg ebben a szent pillanatban. D�ntsd el. - Elmondom de akkor az semmilyen k�r�lm�nyek k�zt nem ker�lhet senki, m�g a fi�k f�l�be sem. – mondta megad�an a l�ny, tudta, hogyha harcolna a fi�val biztos, hogy meg�ln� Kuram�t. Azt meg nem akarta. - Engedj el, �s a szavamat adom, hogy mindent elmondok. Kurama nem b�zott benne egy cseppet sem, de a l�nyt nyak�n�l fogva visszadobta a szob�ba. - Csak semmi mell�besz�l�s! – figyelmeztette furcsa �llel a hangj�ban. - Az ap�m benne volt egy ember ellenes sz�vetkezetbe, ami minden �ven megrendezte ezt a viadalt, hogy �t�k�pes csapatot �ll�tsanak el� a F�ld ellen. – kezdett bele a hossz� monol�gba, mik�zben a nyak�t massz�rozta. - Az ap�m puccsot akart v�ghezvinni, hogy felsz�molja a szervezetet. De a nagyb�ty�m lebuktatta �s kiv�geztette �gy mag�hoz ragadta a hatalmat. Tudta, hogy egy nap visszaj�v�k �s lesz�molok azzal a bag�zzsal �s vele is, ez�rt m�r �vek �ta �ri�si biztons�gi fel�gyelet mellett rendezik csak meg a versenyt, nagyon �gyelve, hogy ne jussak be. Ez�rt Botannal, akit r�gr�l ismerek kitervelt�k, hogy f�rfinak �lt�zve r�szt veszek a viadalokon. Kap�ra is j�tt, amikor Genkai mes�lt r�latok. M�r akkor tudta, hogy meg fogj�k �lni �s azt is, hogy r�tok f�r egy kis seg�ts�g. Mindent elrendeztem �s minden rendben is ment eddig. – s�hajtott egy nagyot �s egy f�radt mozdulattal levette a vend�ghajat. Kurama sz�m�ra csak most v�lt ny�lv�n val�v�, hogy Akinari n�. Az a n�, akit tegnap az ablak�b�l csod�lt. - A nevem Miliko �s az�rt j�ttem, hogy megtoroljam ap�m hal�l�t. – z�rta le nemes egyszer�s�ggel. A f�rfi a d�bbenett�l m�g mindig nem tudott meg sem sz�lalni �s mer�n n�zte a l�nyt. Miliko gyorsan megunta a hossz� ad�ssz�netet �s szem forgatva megszak�totta a csendet. - �s te mi�rt j�tt�l? Gondolom nem az�rt, hogy minderre f�nyt der�ts. – g�nyol�dott. - �-�n csak k�rdezni akartam valamit. – mondta zavartan. - Na akkor k�rdezz! - A t�n�l… �r Isten a t�n�l… hiszen te n� vagy. – �s csak most esett le neki hogy puc�ran �llt a n� el�tt. - Na igen. – pironkodott. - A-Azt mondtad, hogy ideiglenesen is b�r de meg van minden oldva. Mit jelent azt, hogy ideiglenesen. - Ja? Sz�val ez nem hagyott nyugodni… - mosolyogta el mag�t – Csak annyit tesz, hogy Shuuichi Minamino teste lassan, de biztosan visszanyeri r�gi erej�t. Mindent elv�gezettnek tekintett, visszatette par�k�j�t fej�re �s a sz�tszaggatott ingj�t egyszer�en visszagombolva, nem t�r�d�tt felrepedt ajk�val. - Most meg hova m�sz? – k�rdezte a fi� - Megyek �s ki�lvezem �letem utols� napj�t. – mondta mosolyogja. - Nem veszed egy kicsit f�lv�llr�l. - Ink�bb csak re�lisan. - �s �jra mosolyogni akart, de a sz�j�n l�v� seb tov�bb repedt – ���! A francba. – kapta sz�j�hoz a kez�t. �s Kurama elmosolyodott. - Most min mosolyogsz? Tudtommal ez a te m�ved. – szurk�l�dott Miliko, rosszul esett neki, hogy ezt ennyire semmibe veszi. - Eln�z�st. – szabadkozott a fi� de a nem tudta abba hagyni. - Most m�r t�nyleg el�g, ne akard, hogy kij�jjek a b�ket�r�sb�l. - fenyegette De Kurama mit sem t�r�dve vele hangos kacag�sban t�rt ki. De j�tt is a megtorl�s. Miloko nagyot l�pve akarta fejbe csapni a neveletlen fr�tert, de ahogy ellibbent megbotlott egy hatalmas betondarabban �s a fi�ra esett. A nevet�s hamar el�lt �s mer�n n�ztek egym�s szem�be. �rezt�k egym�son a meleg, p�r�s lehelet�ket �s k�zeledtek egym�shoz ajkaik, �s finom, puha cs�kot v�ltottak. - Ne! – suttogta a l�ny halkan, �s a fi� engedte, hogy Miliko elford�tsa fej�t. Ott fek�dtek egym�s �l�ben a f�ld�n. A l�ny a fi� karjaiban pihent meg. Kurama finoman leh�zta a par�k�t a fejr�l, ami a mellkas�n pihen �s simogatta a l�gy hajat. Reggel Kurama arra �bredt, hogy t�rsai ordib�lva rontottak be a romos szob�ba. Miliko addigra elt�nt, csak az illat�t �rezte maga k�r�l. - Ez nem lehet igaz. M�g mindig alszol? �s mi t�rt�nt itt? Na mindegy, nem �rdekes. �lt�zz! – Utas�totta a fi�t Yusuke – 10 perc m�lva a stadionban kell lenn�nk A fi�nak rosszul esett a durva �breszt�, de pillanatok alatt mag�ra kapkodta a friss ruhadarabokat. �s id�ben a k�zdelem helysz�n�re �rtek. - Az�rt sajn�lom, hogy Koenma lesz az �t�dik. Megn�ztem volna, hogyan k�zd Akinari. – hi�nyolta a f�rfit Hiei. - Neki most m�s dolga van. – gondolkodott hangosan Kurama, de nem volt ideje tov�bb merengeni, hiszen meg�rkezett a Toguro- csapat. �s az els� harcos term�szetesen � volt. Ek�zben a stadion bej�rata el�tt Miliko �s a l�nyok besz�lgetnek, b�cs�zkodnak: - Legal�bb f�rfi jelmezben j�tt�l volna, �gy azonnal felismernek �s r�d fognak t�madni. – aggodalmaskodott Botan. - Musz�j ezt v�gig csin�lnod? Hagyd az eg�szet �s gyere vel�nk. –pr�b�lta gy�zk�dni a l�nyt Keiko, de Miliko hajthatatlan volt. - Ezt most meg kell tennem, de amint v�gzek mindenkivel, elmes�lem, mi t�rt�n tegnap, miut�n Kurama be�ll�tott. – pr�b�lta oldani a gy�szos hangulatot, kev�s sikerrel. – Ne agg�djatok! Nem adom olyan k�nnyen a b�r�m. - Nagyon vigy�zz! – hangzott a k�z�s felsz�l�t�s. Azzal elindult a bej�rat fel� teljes nyugalommal. Hossz� barna haj�t �s feh�r ruh�j�t a sz�l j�tszi k�nnyeds�ggel r�ptette k�rbe- k�rbe. Bar�tai tekintete v�gig k�vette �t. �s elkezd�d�tt a harca, �gy ahogy a k�zdelem is az ar�n�ban. A bej�rati �rs�g csek�ly ellen�ll�st tan�s�tott, hamar tov�bb is indult a s�t�t �s sz�k folyos�kon k�zben hallotta az �ri�si robajokat �tsz�r�dni a vastag falakon. Agg�dott Kuram��rt, de zoksz� n�lk�l ment tov�bb. A k�vetkez� fordul�n�l azonban m�r nagy sz�m� sz�rnycsapat �llta �tj�t. - Ezek most sz�rakoznak velem, hogy ilyen selejt band�t k�ldenek a nyakamra? – g�nyol�dott vel�k. - Ki a selejt? – hangzott a fennh�j�z� k�rd�s �s megindultak a l�ny ellen. De � meg sem er�ltetve mag�t puszta k�zzel b�nt el vel�k. Egy-k�t j�l ir�nyzott �t�ssel ter�tette le �ket. - Na ki is a selejt. – �s lass� kocog�ssal maga m�g�tt hagyta a halott brig�dot. Tudta, hogy ott van a folyos� v�g�n a V.I.P p�holy �s m�r c�lba is �rt. M�rs�kelt l�ptekkel k�zeledett az ajt�hoz �s nyugodt k�zzel nyitotta ki azt. - Szervusz, kedves unokah�gom. – hangzott a nyers k�sz�nt�. - �n is �r�l�k, hogy l�tlak b�csik�m. L�tom a kassza igen csak megcsappanhatott, ha ennyire gy�r test�rs�get fogadt�l. – g�nyol�dott nagyb�tyj�n de tekintete �nk�ntelen�l is a k�zd�t�rre t�vedt �s el�gedetten nyugt�zta, hogy a harmadik meccs folyik. - L�tom a humorodat megboldogult �desap�dt�l �r�k�lted. – �lcel�d�tt – �h milyen udvariatlan is vagyok, �k itt a t�rsaim. – �s k�rbe futatta ujj�t az �t bar�ton. – de nem �rdemes �ket bemutatnom, hiszen m�r nem �lsz sok�ig. - Nem eszik azt olyan forr�n! – horkant fel, de nem volt ideje tov�bbi sz�p�rbajra, mert az �t alak egyszerre t�madott �s nem voltak tekintettel arra, hogy l�nnyal harcolnak. Milikonak nem sok el�nye volt, igaz hogy � gyorsabb volt, de az ellenfelek egyszerre t�madtak. Jobbr�l-balr�l �rt�k �t az �t�sek, de nem hagyta mag�t. Egy hirtelen r�g�ssal leter�tette az egyiket �s azon nyomban sz�ven sz�rta apja kardj�val. - Ap�t nagyon b�szke lenne r�d, �s nemsok�ra a t�lvil�gon fogadhatod a gratul�ci�j�t. - Ne merd a mocskos sz�dra venni �t. A saj�t �ccse �lte meg, de nemsok�ra � maga is pokolra ker�l. Az �sszes erej�t felhaszn�lva alkalmazta a Genkait�l tanult ismeretlen technik�t �s hatalmas robban�ssal k�s�ret�ben omlottak a falak �s t�rtek az �vegek. Az eg�sz stadion felmorajlott �s mindenki szeme a p�holyra szegez�d�tt. A l�nyok ijedten h�z�dtak �ssze: - Vajon �l m�g? – hangzott a rettenetes k�rd�s. - Hogy k�rdezhetsz ilyet! H�t persze, hogy �l. – szidta meg Botan Yukin�t. A robban�sra Kurama is felkapta a fej�t �s aggodalmas arccal fordult a romok fel�, de a f�stt�l semmit sem l�thatott. Esz�be villant els� tal�lkoz�suk eml�ke. A p�holyban lassan tisztult csak a leveg�. Nagy sok�ra kirajzol�dott Miliko alakja, akit s�lyos s�r�l�sek t�mkelege bor�tott �s a l�b�n�l fekv�, a felismerhetetlens�gig �ssze�gett holttestek - Azt hiszem b�csik�m, �j bar�tok ut�n kell n�zned. – vigyorgott a l�ny. - Most meg k�ne ijednem? - Ahogy gondolod. - �s abban a pillanatban peng�vel estek egym�snak. De a gomolyg� f�st nehez�tette a harcot. Addigra a k�zd�t�ren is eld�lt minden. R�vid k�zdelem lehetett, hiszen Toguro por�tva fek�dt a helysz�nen. Val�sz�n�leg a tombol� bossz�v�gy v�gzett vele. Mindenki szeme a p�holyban v�v�kra szegez�d�tt, hi�ba. Nem l�ttak a f�m szikr�in k�v�l m�st. Egyszerre egy nagy suhint�s �s r�vid id� m�lva egy tompa puffan�s hallatszott. - V�get �rt a k�zdelem. – Mondta Kurama lehajtott fejjel. �s abban a minutumban el�bukkan egy sud�r n�i termet a f�stb�l. Teste meggy�t�rt volt �s er�tlen de mer�n n�zte az el�tte fekv� fej n�lk�li tetemet. �s akkor, hirtelen �sszeesett az alak �s nagy z�gol�d�s t�madt a n�z�k k�z�tt. Kurama sz� n�lk�l indult ki �s vette az ir�nyt a p�holy fel�. S�r�lt bar�tai hi�ba kiab�ltak ut�na, nem j�tt v�lasz. Mire oda�rt m�r a l�nyok tartott�k kez�kben a v�res testet. - Megcsin�lta. – hangzott Botan hangja �s halk s�r�s t�rt ki bel�l�k. - M�g �l! – mondta Kurama l�nyhoz t�rdelve. Napok teltek el mire mag�hoz t�rt a l�ny. F�radtan nyitotta ki szem�t, de �rezte, hogy nincs egyed�l. - B�szke lehetek? – tette fel a k�rd�st. Tudta bar�tai n�pes t�bora veszi �t k�r�l. - Igen. – hangzott a v�lasz – Nagyon megijesztett�l minket �s egy alapos magyar�zattal is tartozol nek�nk. –vetette szem�re Yusuke a sok titkot, amit nem �rult el. - Na �s mi minden t�rt�nt? – �rdekl�d�tt �s megpr�b�lt fel�lni az �gyon, de az �les f�jdalmakt�l azonnal visszahuppant. - Azt hiszem, jobb lenne ha, nem ugr�ln�l, mert k�v�ncsiak vagyunk �s ha meghalsz nem lesz aki besz�moljon. - Kuwabara! Az�rt lehetn�l egy kicsit tapintatosabb is! - Fogd be Botan! – de a fi� nem folytathatta, mert Kurama l�pett be az ajt�n. - Az hiszem kint felejtettem valamit. – jobb kifog�s h�j�n Keiko azonnal el is t�nt. - V�rj Keiko! Seg�tek megkeresni. – ment ut�na Yusuke. - Azt hiszem, tudom hol lehet. – sunnyogott ut�na Kuwabara. - Megy�nk mi is. Olyan �gyetlenek �s el is f�r a seg�ts�g. – habogtak egyszerre majd egym�s ut�n t�ntek el mag�ra hagyva Kuram�t �s Milikot. - �gy l�tom eg�sz j�l vagy ahhoz k�pest, hogy majd nem meghalt�l. – g�nyol�dott a l�nnyal. - H�t ilyen b�kot is ritk�n kapok. Ne h�zelegj, mert m�g bels� v�rz�st kapok. - Tudod hogy nem sokon m�lott? – aggodalom csengett hangj�n, �s ez nagyon meglepte Milikot. - Mi az? Csak nem f�ltett�l? - H�t el kell m�g egy-k�t fog�st saj�t�tanom. Oda l�pett a l�ny �gya mell� �s megfogta a kez�t, m�lyen a szem�be n�zett �s �gy mondta: - Majdnem… majdnem… - Tudom, de siker�lt - �s a l�ny mosolyogva viszonozta a tekintetet, majd visszatette fej�t a p�rn�ra �s elaludt. THE END