A sors �tjai

14. fejezet: A d�nt�s

(by Keiko)

-         MI?!?!? – �lt fel r�gt�n Inuyasha, de r�gt�n megb�nta.

Sebei, mint a t�zes vas, �gett�k a b�r�t.

-         Fek�dj vissza…- k�rlelte a l�ny, de Inuyasha nem t�r�d�tt vele.

Fogcsikorgatva, �sszeg�rnyedve, de fel�llt, �s el akart indulni Katara ut�n…

-         Hova m�sz?…- k�rdezte Kagome.

-         Mit gondolsz?! Visszaszerzem a kardomat att�l a mocskos d�mont�l…- mondta Inuyasha, majd l�pett egyet, de a bel�nyilall� f�jdalomt�l f�l t�rdre ereszkedett.

-         Pihenned kell…Most nem mehetsz ut�na…- mondta Kagome, �s Inuyasha hagyta, hogy bar�tai egy k�zeli kis h�zba vezess�k, �s hogy Kagome ell�ssa a sebeit.

-         Most pihenj…Az lenne a legjobb, ha aludn�l…- mondta Kagome, majd mag�ra hagyta a h�zban Inuyash�t.

A hanyou m�r majdnem elaludt, amikor besz�lget�st hallott kintr�l. Nem t�r�d�tt vele, eg�szen addig, am�g meg nem hallotta az � nev�t is. Akkor, nehezen, de elment az ajt�ig, s ott hallgat�zni kezdett.

-         Sz�val elvitte a Tetsusaig�t…akkor Inuyasha ak�rmikor �tv�ltozhat, �s most m�r nem fogjuk tudni meg�ll�tani…- hallatszott Sango hangja.

-         Igen…Ki kell tal�lnunk, mit tegy�nk…- hallotta Miroku hangj�t is.

-         �n mellette akarok maradni…- sz�lalt meg Kagome.

-         Ak�rmi is t�rt�nik vele, vagy velem…- folytatta a l�ny.

-         �n is �gy vagyok ezzel…Bar�tok vagyunk…- mondta Sango.

-         Nem hagyjuk cserben egym�st…- fejezte be Miroku.

-         Mi is �gy gondoljuk! – hallatszott Rin �s Shippou hangja.

-         Nektek nem k�ne m�r aludnotok…Ahelyett, hogy itt hallgat�zn�tok?…- k�rdezte Miroku.

-         Nos…H�t…Iz�…- hebegett-habogott Shippou.

-         Igen, aludnunk k�ne, de nagyon k�v�ncsiak voltunk, ez�rt be�lt�nk abba a bokorba, �s hallgat�ztunk…- v�gta r� Rin.

-         �s mi is Inuyasha mellett akarunk maradni…- mondta felb�torodva Shippou.

-         Shippou elmondta, mi t�rt�nhet, de egyet�rtek vele…- mondta Rin.

Inuyasha szomork�san elmosolyodott.

-         Nem sodorhatom �ket vesz�lybe...F�leg Kagom�t nem...

Hirtelen l�pteket hallott, ez�rt gyorsan visszafek�dt a hely�re, �s �gy tett, mintha aludt volna.

Kagome nyitott be.

-         Hogy van Inuyasha? – hallatszott kintr�l Sango hangja.

-         Alszik…De a sebei el�g j� temp�ban gy�gyulnak…M�g n�h�ny napig fekszik, �s j�l lesz…- v�laszolta Kagome.

-         Az neh�z lesz…Bent tartani Inuyash�t…- s�hajtott Miroku.

-         Pedig valahogy meg kell oldanunk, nehogy friss sebeket szerezzen, �s �tv�ltozzon…- mondta Kagome.

A l�ny kiment, de most j�l �rthet�en lehetett hallani a besz�lget�k hangj�t, onnan is, ahol Inuyasha fek�dt…

Besz�lget� bar�tai nem is sejtett�k, hogy a hanyou fej�ben is egym�st kergetik a gondolatok, csak teljesen m�sr�l gondolkodik.

Miroku�k, mikor �gy gondoltak, m�r minden �vint�zked�st megbesz�ltek a holnapi nappal kapcsolatban, bementek a h�zba, �s lefek�dtek. Shippou�k ekkor m�r aludtak. Hamarosan a t�bbieket is elnyomta az �lom…Inuyasha m�g egy ideig �bren figyelte a k�zel�ben alv� Kagom�t…

-         Musz�j megtennem...Miattuk...Kagome miatt...- n�zett v�gig Inuyasha a bar�tain, majd legutolj�ra m�g egyszer Kagom�ra emelte a tekintet�t…

A hold gyeng�n vil�g�totta meg a t�jat, m�g is lehetett l�tni azt a s�t�t valamit, ami a kunyh�b�l kil�pve az erd� fel� vette az ir�nyt...

M�snap reggel Kagome kor�n �bredt. K�r�l sem n�zve l�pett ki a h�zb�l, megmosta az arc�t, majd �jra a kunyh� fel� fordult…

-         Meg kell n�znem Inuyasha seb�t...

A t�bbiek az � sik�t�s�ra �bredtek.

-         Mi t�rt�nt, Kagome?! – k�rdezte Sango.

-         Inuyasha…Elt�nt!!! – mutatott a hanyou �res hely�re Kagome.

Folyt. k�v.