1. r�sz Hal�l �s szerelem A kis csapat Yusuke lak�s�n tal�lkozott, ahol Koenma nagyurat hallgatt�k a „tv”-n - A d�mon akit el kell int�znetek Kitchaky. Szinte semmit nem tudunk r�la csak annyit, hogy igen veszedelmes... - MI?! Kitchaky?! k�rdezte d�bbenten Hiei - Igen... - felelt nyugodtan Koenma - amint az el�bb mondtam, nagyon veszedelmes ellenf�l, de elint�zitek. Odak�ld�m Botant � majd elmondja a r�szleteket, �s egy �j csapattagot, Yur�t. A seg�ts�getekre lesz. Hiei fel�llt �s kis�t�lt volna, ha Kurama fel nem tart�ztatja. - Hov� ilyen siet�sen? - tette fel a k�rd�st - Neked az nem mindegy?! Am�gy meg, csak kicsit leveg�z�k...- v�laszolt laz�n Hiei De nem s�t�lni ment, hanem egyenesen a D�mon el�. Tudta, hogy nem fordulhat Kitchaky ellen, vagy meghal. Ez�rt m�g ma d�lut�n megkeresi �t, ezt hat�rozta el. Tudta, hogy hol keresse. Egy erd�ben...amit csak � ismert. Gyorsan szelte �t az erd�t. Megpillantott egy er�d�t. - Nah v�gre! - suttogta mag�ban Ber�gta az ajt�t. F�lhom�ly volt a teremben ahov� �rkezett. Egy vele, h�ttal �ll�tott karossz�k volt a terem k�zep�n �s az egyetlen f�nyforr�s egy r�gi k�-kandall� volt. - Hiei, Hiei... - egy �rdes hang fogadta - Tudtam, hogy nem leszel ostoba �s visszat�rsz r�gi uradhoz. Bevallom, nagyon helyesen cselekedt�l. Gyere ide! - Igenis nagyuram! - Sz�lt Hiei �s odament a terem k�zep�n �ll� sz�khez. Mikor a sz�k t�ml�j�hoz �rt, megker�lte �s az el�tte �ll� d�mon el� t�rdelt. K�t v�r�sen izz� szemp�r meredt r�. - Hogy mert�l el�rulni?! - vonta a Nagy�r k�rd�re h�v�t - De most m�r mindegy, mert visszat�rt�l. Viszont az �rul�sod�rt most meglakolsz... - mondta, majd kiny�jtotta h�feh�r, csontv�zszer� kez�t �s Hiei homlok�ra tette. Tenyer�b�l piros f�nynyal�b l�vellt ki. Eg�sz test�t v�gigj�rta az �get� nyal�b �s a leveg�be emelkedett. A k�nt�l megn�mulva hullott a f�ldre, mikor a sz�rny� f�jdalom abbamaradt. - Menj vissza hozz�juk �s hallgasd ki, mit tervelnek, majd gyere vissza �s mond el...meg�rtetted? - Igen...Nagyuram... - mondta remeg� hangon a szolga - Helyes...Nagyon helyes... Hiei visszament Yusk��khez, akiket m�g a lak�sban tal�lt. Mikor bel�pett a szob�ba Kurama r�gt�n nekiszegezte a k�rd�st: - Hol volt�l? Nem tetszettek neki ezek a szemek. Nem bar�ts�gosan �s kedvesen n�zett r�, hanem gyanakv�n �s bizalmatlanul... - S�t�ltam... - felelte k�nnyed�n Hiei - El�g sok�ig... - kapcsol�dott a besz�lget�sbe Yusuke - De most m�r mindegy a f�, hogy itt vagy... Hiei k�rben�zett �s egy idegen l�nyt pillantott meg az asztaln�l. Nem kellett sokat gondolkodnia, hogy Yura az. A L�ny fel�llt �s odas�t�lt Hieihez. Hiei megk�v�lten b�multa. M�g sohasem l�tott ilyen sz�ps�get. Hossz�, fekete haja ez�st�sen csillogott a l�mpaf�nyben, amit l�farokba k�tve hordott. K�k szem�t belef�rta Hiei�be. - Szia! - k�sz�nt bar�ts�gosan a l�ny - Yura vagyok! - ���... Hiei - hebegte a fi� - �r�l�k, hogy megismerhettelek. - �s kezet ny�jtott Yura Hiei nem is figyelt a semmire csak a l�ny gy�ny�r� arc�ra. K�zben �szre sem vette, hogy Yura befejezte volna a k�zfog�st, de a fi� nem engedte el a kez�t. �hm...bocs�nat - Sz�lt zavartan a l�ny - Elengedn�d a kezem? - ���...ja, persze...na, �n megyek aludni, kicsit elf�radtam... Hiei hajnali 2-kor m�r �bren volt... �rezte, hogy nem mehet vissza a Nagy�rhoz...M�r nem... Valahogy, valamilyen �rz�s ker�tette hatalm�ba, hogy nem szabad...nem lehet... Kiment leveg�zni egyet. Nem is n�zte, hogy hova megy, csak ment amerre vitte a l�ba. Hirtelen egy hangot hallott, egy l�gy kedves hangot. - Telihold van... - Yura? - tette fel a k�rd�st a fi�, de ink�bb rem�nyked�s volt, mint k�rd�s Most n�zett csak igaz�n k�r�l, hogy hol van. Egy tiszt�son. Kis t� mellett �lt Yura. �jfekete haj�n megcsillant a holdf�ny �s a sz�l bele-bele kapott kiengedett f�rtjeibe. - Nem tudtam, hogy te sem tudsz ilyenkor aludni... - sz�lalt meg ism�t a l�ny - H�t...igen... - hebegte Hiei, nem sz�m�tott, hogy itt tal�lja Yur�t - Gyere, �lj ide mell�m... - h�vta a l�ny - J...j� Odas�t�lt �s le�lt. - F�lsz t�lem? - mosolyodott el Yura - Hogy...mi? - lep�d�tt meg Hiei - Ha nem akkor gyere k�zelebb, vagy neked h�rom m�ter t�vols�g k�zel van? - nevetett a l�ny - ���... V�g�l er�t vett mag�n �s oda�lt mell�. - Ha m�r itt vagy, mes�lj valamit magadr�l... - k�rte Yura - H�t nem sz�vesen... - v�laszolt a fi� - K�rlek - K�rte tov�bb a l�ny - Na j�... - egyezett bele Hiei - De ut�na te j�ssz! - Rendben. �gy besz�lgettek �r�kon �t, m�g v�g�l mind a ketten megtudtak egym�sr�l mindent. Yura utols� mondat�n�l furcsa �rz�s fogta el. - Nos, ennyi... - fejezte be a l�ny A fi� nem tudta t�rt�ztetni mag�t k�zelebb hajol a l�nyhoz �s... - Mit akar...? - de a mondatot nem tudta befejezni, mert Hiei megcs�kolta �t... Egy sz�p eml�k a sok k�z�l... Az egym�ssal t�lt�tt h�tb�l... A k�vetkez� pillanatban m�r az er�d fel� tartottak. A Nagy�r, Hiei �jabb �rul�s�r�l, mit sem tudott. Bel�ptek a terembe ahol a nagy�r m�r v�rta a szok�sos hely�n, a karossz�kben. - Remek munka Hiei - sz�lt �rdes hangj�n - Idecsalogattad �ket. Helyes...Nagyon helyes... - Tess�k? - lep�d�tt meg mindenki, de legink�bb Yura - Hogy idecsalogatni? Csak...csak nem az � oldal�n �llsz? Az nem lehet! - �s k�nnyek sz�ktek a szem�be a l�ny szem�be �s a cseppek v�gigfolytak az arc�n. - De ige lehet! - kacagott a Nagy�r - Hiei, h� szolg�m! - M�r nem... - suttogta Hiei - M�r nem! - Tess�k? - most Kitchakyn volt a meglep�d�s ideje - Hogy m�r nem vagy a szolg�m? Teh�t megint el�rulsz! Most nem kapsz kegyelmet! V�ged! Fel�llt �s megfordult. Felemelte a jobb kez�t �s v�r�s g�mb�t form�lt benne. Hiei fel� rep�lt �s eltal�lta. - Ne! - ki�ltotta a l�ny - Te �tkozott! A d�ht�l felt�madt benne a szellemi er� �s z�ld vill�mot form�l a kez�ben. - Most v�ged! - ki�ltotta, majd eldobta a vill�mot, ami eltal�lta Kitchakyt. Csak port maradt bel�le. A l�ny a nagy er�fesz�t�st�l el�jult, de m�g halkan ezt suttogta: - Szeretlek Hiei...