Hoshiyo Hasegawa a mosoly rem�ny�nek felvillan�sa

By Rin

Megismerked�s a b�skomor Oshi-val…

R�ges r�gen a k�z�pkori jap�nban m�g nem r�g Inu no Taisho hal�la ut�n �lt egy szellem. Egy nem t�l fiatal de m�gis fiatalnak l�tsz� szellem, akit Sesshoumarunak h�vtak. Egyed�l volt, mint mindig. Soha nem volt senkije mivel apja anyja meghalt. Senkit nem t�rt el maga mellett. T�l volt… hideg fagy �s semmi nem maradt feket�n vagy z�lden… minden h�feh�r takar�ba burkol�zott. Sesshoumaru rengeteget s�t�lt a puha h�ban, mint most is. Ment-ment �s egyszer csak egy v�r�s valamit l�tott meg az apja s�rj�n�l. K�zelebb ment �s �szrevette, hogy egy v�r�s takar� alatt egy szem�ly van. Nem tudja ki �s nem is �rzi a szag�n.

-Ki vagy te ki a legszentebb helyen tart�zkodsz? -nem volt valami kedves de nem tudott m�st mondani.

-Nem �rdekes ki vagyok. �n csak im�dkozom a lelk��rt. Vagy tal�n a te ismer�s�d� a s�r?

-Az ap�m� de nem k�rdezhetnek t�lem csak �gy dolgokat, hogy az �n k�rd�sem egy�rtelm� v�laszt nem kapott.

-A nevem Hoshiyo Hasegawa �s az�rt j�ttem, hogy a szomor� emberek halott lelkeit megvigasztaljam- a kis t�r�keny teremt�s f�l�llt �s szomor� arccal meghajolt a szellem el�tt- A halottak, akiket siker�lt megnyugtatnom Oshinak h�vnak.

-A neved alapj�n gondoltam. A sz�leid nem adtak valami kedvesebb nevet neked? Sohasem mosolyog… ez nem valami kedves n�v. (azt jelenti a neve)

-Ezt a nevet csak kaptam. Nincsenek sz�leim �s nem is, tudom hogy voltak-e -a l�ny leh�zta fej�r�l a csukly�t �s belen�zett Sesshoumaru szem�be- Mindent, tudok r�lad csak azt nem, hogy milyen �l�l�ny vagy… kedves vagy kegyetlen vagy, nem is �rzel? Szeretn�lek megismerni.

Rokonl�lek

Sesshoumaru is leh�zta fej�r�l a csukly�t �s ekkor a l�ny h�feh�r b�re kiss� megpirosodott.

-Nagyon sz�p az arcod –a l�ny teljes nyugodts�ggal mondta, ezt majd folytatta- Nagyon furcs�llom, hogy nem mosolyogsz ezen a kijelent�sen. Az emberek �s a szellemek zavarba j�nnek, ha el�ny�s tulajdons�gaikat megeml�tik.

-Ne �ltal�nos�ts te haland� vagy mi vagy. Egyszer�en nem �rzem meg az illatodon hogy te mi vagy. Nem �rzek semmit csak… csak… -Sesshoumaru szava elakadt, amikor r�j�tt milyen illatot is �rzett meg- Ez vir�gok illata. N�rcisz, liliom, j�cint, harangvir�g, r�zsa �s cseresznyevir�g illata. Soha senkinek nem volt m�g ilyen kellemes illata, mint neked te l�ny. Mi vagy te? �s az arcod. Gy�ny�r� de nem veszek rajta �szre semmi �rzelmet. Vagy m�gis? B�nat �s szomor�s�g szennyezi be a lelked. Nincs szerelmed vagy valakid?

-Nincs. A szerelemt�l f�lek. T�l nagy �s t�ls�gosan �sszel fel nem foghat� dolog. Hol meg�l, hol sz�rnyakat ad, hol pedig csak k�noz… Ezt nem akarom. El�g nekem a gy�szol�s, amit teszek nap, mint nap.

Sesshoumaru nem merte bevallani mag�nak sem de tudta: ezt a l�nyt soha nem lesz k�pes kiverni a fej�b�l. A szomor� m�lybarna szemei, ahol m�r annyi k�nnycsepp hullhatott le, a r�vid, gy�ngy�kkel �sszefogott �benfekete haja, amit m�r annyi holtl�lek csod�lt meg. Ha r�n�zett a l�nyra csak a tavasz jutott esz�be r�la. Ha nem is hitte el de a l�ny �r�kre Sesshoumaru sz�v�nek tavasza lett.

-Tudod akaratlanul is nagyon megkedveltelek Sesshoumaru. Kedves vagy �s rendk�v�l j� �s tiszta lelked van csak egy baj van. Mint velem is de ez egy v�gzetes hiba –Oshi becsukta szemeit �s k�nnyezni kezdett- Egyed�l vagy. Egyed�l �s �letc�l n�lk�l l�tezel a v�gtelen vil�gban. Ak�rcsak �n. Nem valami j� dolog emberek lelkeit csit�tgatni elhiheted. Szomor� �s elkeser�t�. Egyed�l vagyunk mind a ketten.

-Akkor maradj velem. Ha m�r te velem vagy akkor egyik�nk se lesz egyed�l. Ez a sz�p a szeretetben. Min�l t�bbet adunk nek�nk ann�l t�bb �s t�bb lesz. Akit szeret�nk azt nem hagyjuk el –mondta Sesshoumaru l�nynak �s a szemeiben keresett v�laszt.

Nem j�tt v�lasz. Semmi hang. A l�ny odament a szellemhez �s �t�lelte. �t�lelte majd a kez�t Sesshoumaru arc�ra tette. V�gigsim�totta ujjait az arc�n majd a szellem ajkain�l meg�llt. Sesshoumaru gyorsan megfordult �s elindult vissza ahonnan j�tt.

-Most menj�nk haza rendben? –k�rdezte idegesen a szellem.

-Persze… menj�nk – a l�ny kiss� elszomorodott de a fej�ben a szellem hangja csengett mik�zben azt mondja: „Egyik�nk se lesz egyed�l”

Egyed�l a s�t�tben

Gyorsan m�ltak a napok a hetek de megismert�k �s rendk�v�l megszerett�k egym�st. Rengeteget besz�lgettek �s sok id�t t�lt�ttek egym�ssal. Valami m�gis zavarta Sesshoumarut. Hoshiyo nem mosolyog. Egyetlen egyszer sem mosolygott.

Egyik nap pont a h�z tetej�n n�zt�k a csillagokat mikor Sesshoumaru megsz�lalt:

-Nem mosolyogn�l csak egyetlen egyszer a kedvem�rt? Csak egyszer. Hogy l�ssam milyen akkor az arcod.

A l�ny r�n�zett Sesshoumarura �s m�r mosolyra h�zta volna a sz�j�t de… Elvesztette az egyens�ly�t �s elkezdett lefel� zuhanni a 30 m�ter magas h�zr�l. Sesshoumaru ut�n kapott de m�r nem �rte el a l�ny kez�t. Sik�tott, ahogyan esett lefel� a h�zr�l de egyszer csak nem �rezte a naps�t�st �s nem hallotta meg a szellem aggodalmas ki�lt�s�t. Egy hatalmas fekete helyen tal�lta mag�t. B�rhova ment csak a fekete �ress�get l�tta. Felki�ltott �s s�rni kezdett:

-Sesshoumaru! Azt mondtad nem lesz egyik�nk se egyed�l! Azt mondtad akit szeret�nk azt nem hagyjuk el! Hol vagy? Nem akarok egyed�l lenni! –a l�nyt senki sem hallotta meg de, �szrevette, hogy a kezei elhom�lyosodnak �s lassan elt�nnek- Nem akarok egyed�l elt�nni! Veled akarok lenni Sesshoumaru! –az utols� mondat�nak a v�g�n m�r csak a k�nnyei l�tsz�dtak majd azok is elt�ntek.

Sesshoumaru gyorsan lem�szott a tet�r�l hogy megn�zze mi t�rt�nt Oshival azonban nem tal�lta meg. Hi�ba kereste nem tal�lta sehol. Az�rt m�g v�zhangzott benne a l�ny halk hangja: „Egyed�l vagyunk mindketten…”

The End