Ha elér a sötétség 1
by Kagome-chan 2006.01.27. 14:54
Szép hosszú, izgalmas, érzelmes történet^^ Félreértés ne essék, nem én írtam!!!!!! (Kagome-chan)
1. rész: Sesshoumaru és Kikyou
Gyönyörű holdfényes este volt. A lágy szellő fújdogált csak. Sesshomaru már jó ideje a csillagos eget nézte. Bánatos volt. Látszott az arcán.
-Mi a baj Sesshoumaru-nagyúr?-kérdezte Jaken
-Semmi. De ha lenne, akkor se neked mondanám el.-szólt ingerülten
-Jaken hagyd majd én.-szólt Rin kedvesen-Mi a baj nagyuram? Nagyon szomorúnak látszol.-Rin lágyan Sesshoumarura mosolygott.
-Olyan magányos vagyok Rin. Nézd meg Inuyashát. Neki ott volt Kikyou, most Kagome. És én, itt álok magányosan.
-Sesshomaru nagyúr, te nagyon kedves vagy és én biztos vagyok benne, hogy találni fogsz valakit.
-Kösz Rin. Ez megnyugtatott.
Felnézett a csillagos égre és elnyomta az álom.
-Jaken csinálnunk kell, valamit. Sesshoumarunak hiányzik a szerelem. Keresnünk kell neki valakit.
-De mégis ki vállalkozna erre?
-Kikyou!
-Hogy! Kikyou! De hát ő Inuyashát szereti. Nem fog menni!
-Jaj, Jaken gondolj bele: Inuyashának ott van Kagome, és ezt Kikyou is tudja, és biztos elkeseríti. Nem lesz nehéz meggyőzni hogy Sesshoumaruval jobban jár mint Inuyashával. Elmegyek, beszélek vele.
-Én is megyek!
-Nem! Te itt maradsz Sesshoumaruval.
-Na jó.
Rin bement az erdőbe. Tudta merre menjen. Meg is találta Kikyout. Először csak messziről szemlélte, ahogy a lány a tűz mellett ülve, a lángokba meredve gondolkodik. Közelebb lépett. Kikyou észrevette és felkapott egy botot.
-Csak te vagy az Rin?
-Igen.
-Miért küldött Sesshoumaru?
-Nem ő küldött magamtól jöttem.
Tényleg? Miért?
-Elmondom, csak tedd le az a botot.
Kikyou leeresztette a fegyvert, Rin pedig leült a tűz mellé.
-Azért jöttem, hogy megkérdezzem szereted-e még Inuyashát?
-Tulajdonképpen nem. Nem tudom neki megbocsátani, hogy elárult. Meg neki most már ott van Kagome. És én nem állok közéjük.
-Mit gondolsz Sesshoumaruról?
-Szerintem kedves, bár a rossz oldalon áll. De ez még változhat.
-Kikyou, Sesshoumaru nagyon magányos. Hiányzik neki a szerelem. Tegnap erről panaszkodott nekem. És mi elhatároztuk Jakennel hogy, keresünk neki valakit. És rád gondoltunk.
-Rám?
-Rád. Te nagyon kedves vagy. És tökéletesen illesz hozzá.
-De...
-Ne szakíts, félbe kérlek. Sesshoumaru nagyon szenved. És azért gondoltunk rád, mert te kedves vagy, szeretetreméltó, megértő, és őszinte, és Sesshoumaru ezt szereti.
-Nem is tudom...
-Kérlek, legalább találkozz vele. Nagyon fontos lenne. És amúgy is, mit veszthetsz?
-Rendben találkozom vele.
-Hát ez fantasztikus. Akkor holnap este a a tónál. Majd előtte jövök. Hidd el nem, döntöttél rosszul.
Rin elrohant. Igyekezett urához, aki már ébren volt, és Jakent faggatta arról, hol van Rin.
-Rin hol voltál?-kérdezte Sesshoumaru és kitárta a karját.
-Sesshoumaru-nagyúr! Sesshoumaru!!-lelkendezett a kislány, és Sesshoumaru karjaiba rohant, aki szorosan magához ölelte.
-Sesshoumaru-nagyúr megcsináltam!
-Mit Rin?
-Beszélgettem Kikyouval rólad. Azt mondta, hogy már nem szereti Inuyashát, és szívesen találkozna veled. Nem leszel többé magányos.
-Ügyes vagy. Köszönöm. Biztos nem tudtam volna erőt venni magamon, hogy..., de miért pont Kikyou?
-Lényegtelen Sesshoumaru-nagyúr. Készülődnöd kell. Holnap este találkoztok a tónál.
Másnap napnyugtakor Rin ott volt Kikyounál és segített neki kicsit rendbe rakni magát. Közben Jaken Sesshoumarunak segített.
-Mehetsz Kikyou.-indította útnak Rin
-Indulhat Sesshoumaru-sama.
Mindketten vártak már a találkozásra.
-Sesshoumaru!
-Kikyou, üdvözöllek.-a lány szépsége elbűvölte.-Kikyou még mielőtt bármi is történne közöttünk, tudnod kell: nem vagyok valami romantikus alak.
-Nem baj nekem így is tetszel.
Elkezdtek beszélgetni.
-Szóval...-kezdte bizonytalanul a lány-mióta, ismered Rint?
-Elég régóta és mintha a lányom lenne.
-Nagyon kedves, és rendkívül szívén viseli a sorsodat. Be kell vallanom, ha ő nincs, akkor én most nem lennék itt, és nem vallhatnám be neked, hogy mióta nem szeretem Inuyashát, te tetszel nekem.
-Komolyan?
-Komolyan.
Az arcuk lassan közeledett egymáshoz, és az ajkuk lassan összeért. Forró csókokban egyesültek. Elfeledték minden gondjukat. Arcuk szétvált, és már nem tudtak parancsolni a vágyaiknak, és felszínre törtek az érzelmeik. Percekkel később már a vízben voltak ahol a holdfény visszatükröződik a és a két test lassan egybe olvadt. Teljesen átadták magukat egymásnak. Ez a néhány perc megpecsételte a jövőjüket. A víz halkan fodrozódott. Ez a néhány perc minden kérdésükre választ adott a másikkal kapcsoltban. Hangtalanul fedezték fel egymás testét. Mégis tele voltak vággyal és szenvedéllyel. Kijöttek a vízből, felöltöztek, és tovább nézték a csillagos eget immár egymás karjaiba bújva.
-Sesshoumaru-nagyúr! Mi volt Sesshoumaru nagyúr?
-Van mit megköszönnöm nektek Rin. Köszönöm.
-Szóval sikerült! Kikyou és te egy pár vagytok.
-Látom, nagyon örülsz neki.
-Igen szeretem Kikyout, aranyos.
-Örülök neki.
Másnap Sesshoumaru elvitte Kikyout kirándulni. Rin és Jaken is eljött.
-Örülök, hogy itt vagytok velünk.-szólt Kikyou
-Mi is örülünk Kikyou úrnő.
-Kérlek Jaken szólíts csak Kikyounak.
-Oh! Szabad nagyuram?
-Persze ha Kikyou megengedi.
Jaken először látta urát ilyen őszintén mosolyogni.
-Kikyou nagyon örülök hogy itt vagy velünk.-szólt Rin
-Én is. És ezt neked köszönhetjük Rin.
-És persze neked Jaken.-fejezte be a mondatot Sesshoumaru
-Nincs mit Sesshoumaru-sama
Sesshoumaru átölelte Kikyout és magához ölelte Rint. Mindenki boldog volt. És együtt nézték a naplementét.
2. rész: Ha véget ér a varázs
Gyönyörűen sütött a nap, és ennél szebb napot, mint a mai a középkori Japán nem is kívánhatott volna. Mindenki boldog volt. Kivéve egy valakit. Sesshoumaru nagyúr volt az. Pedig nemrég még rá sem lehetett ismerni olyan boldog volt. Most csak ült a tó melletti egyetlen fa alatt és a vizet bámulta. Üresség volt a tekintetében. Meg sem mozdult egész nap.
-Most nézz rá Jaken!-szólt Rin.- Ő nem az a Sesshoumaru. Se a démon, se a szerelmes nagyúr. Most más. Mintha nem is a mi urunk lenne.
-Igazad van, kivételesen. Mióta Kikyou egyik pillanatról a másikra magára hagyta magába zuhant.
-Emlékszel?-szipogott Rin és könnyek szöktek a szemébe.-Itt találkoztak, ez alatt a fa alatt.
Most már nem bírta tovább elviselni szegény lány. Nem tudta elviselni hogy így látja a hatalmas Sesshoumarut. Odaszaladt hozzá, az ölébe ugrott, és a szemébe nézett de nem látta azt a régi elszánt, ugyanakkor nyugodt tekintetet, mint régen.
-Sesshomaru-sama, nagyuram-kiáltozott-figyelj rám, ne csináld ezt. Ki kell heverned. Tudtad hogy nem tart majd örökké. Nagyuram nem tudom nézni, hogy szenvedsz. Térj magadhoz! Szükségem van rád. Szükségünk van rád. Mindkettőnknek. Ébredj fel!! Ez nem te vagy!!! Sesshoumaru!!!!
Ráborult és sírt, de nem használt. Sesshoumaru nem mozdult, még mindig a vizet nézte. Szemei előtt ott volt Kikyou. Semmi mást nem látott csak az ő arcát. Tudták mind ketten, Rin is és Jaken is hogy a nagyúrnak sok ellensége van és így védtelenül, összeomolva nem tudja magát megvédeni. Egy dolgot tehettek:
-Inuyasha!
-NEM! Kizárt hogy Sesshomaru-sama beleegyezne. Az a korcs félvér nem védheti meg. Ez nagyon megalázó. Ráadásul Inuyasha mindig a szemére hányná, hogy neki kellett megvédenie a bátyját.
-Na ide figyelj te kis vakarcs! Ha nem szólunk Inuyasha-samanak akkor előbb-utóbb, nem lesz kinek beleegyezni, nem lesz kit szolgálnod, és nem lesz kinek a szemére hányni.
-Oh! Igaz. Rendben, de ha Sesshoumaru megtudja, dühöngeni fog.
-Tudom de ez a legjobb megoldás.
-De hogy vesszük rá erre Inuyashát?-kérdezte Jaken
-Erre még nem gondoltam de...
-Valahogy rá kell venni!!!!
-Mi lenne, ha előbb Kagomét vennénk rá, ő hamarabb meglágyul, és Inuyasha nagyon hallgat Kagoméra, onnan már könnyű lesz.
-Igaz. Talán.
-Siessünk, hogy minél előbb visszaérjünk.
De már késő volt. Amint elhagyták a tavat, sötét árnyék ereszkedett a kristálytiszta vízre, és elrabolta Sesshoumaru-samat. Furcsa volt számára hogy ilyen könnyű dolga van, de örült. Élmény volt számára hogy ilyen könnyen ment. Tudta mikor rabolja el. Tisztán tudta milyen állapotban volt Sesshoumaru.
|