Inutaisho �s Izayoi szerelme

by  Sessyloom

Egy sz�p napf�nyes napon egy l�ny �ppen a patak fel� tartott , hogy f�r�dj�n egyet , nem is sejtve , hogy mit tartogat sz�m�ra m�g ez a nap. A patak bent volt  valahol az erd�ben , ami el�gg� vesz�lyess� is tette az utat , hiszen rengeteg szellem tany�zott ott. De ez �t nem �rdekelte , �s eddig m�g egyetlen d�mon sem t�madt r�. Amint egyre k�zeledett a patakhoz , hirtelen megmozdult valami a bokorban �s ezt k�s�r�en egy szellem ugrott el� a bokorb�l.

Amint megl�tta Izayoi-t el�h�zta a kardj�t �s nekiszegezte.

– Megvan az eb�dem! – sziszegte.

A l�ny h�tr�lni kezdett , aminek az lett a k�vetkezm�nye , hogy elbotlott , �s nem tudott fel�llni , mert a szellem t�l k�zel volt hozz�.

A szellem m�r les�jtani k�sz�lt , amikor:

-         Hagyd  �t b�k�n !! – ord�totta valaki , �s a k�vetkez� pillanatban egy sz�rke folt h�zott el a sz�rny h�ta m�g�tt , ut�na egy m�sodperccel pedig a szellem k�t darabban hevert a f�ld�n. Ezut�n a sz�rke valami meg�llt , �gy j�l kivehet�ek voltak von�sai:  egy magas , hossz� ez�st haj� f�rfi volt. Le se tagadhatta volna , hogy szellem , hiszen hossz� karmai �s az arc�n lev� k�t m�regcs�k mind err�l tan�skodott. Ezeken k�v�l volt m�g p�nc�lja , egy nagyon hossz� pr�mje �s egy kardja.

A szellem el�sz�r v�gign�zett a holttesten , azt�n megakadt a f�ld�n fekv� Izayoi-n. Sz�p lassan odament hozz� �s felseg�tette �t a f�ldr�l. Izayoi nagyon meglep�d�tt , hiszen m�g egyetlen egy szellemmel sem tal�lkozott , aki ilyen udvarias lett volna , m�sr�szt meglep�en tapasztalta , hogy nem f�l t�le. S�t , biztons�gban �rezte mag�t mellette.

-         Visszakaphatn�m a kezem? – k�rdezte a szellem.

Izayoi csak most d�bbent r� , hogy m�g mindig markolja a szellem kez�t , �gyhogy gyorsan el is engedte.

-         Mi a neved ? – k�rdezte a szellemt�l.

-         Inutashio – felelte.

-         Az eny�m Izayoi.

-         Nos , ha nincs r�m sz�ks�ged , akkor �n… - azzal egy hat�rozott ugr�ssal el is nyelte �t az erd�.

*

M�snap a falu papn�je s�lyosan megbetegedett. A betegs�g ellen csak egy ismert ellenszer volt: a tiltott r�zsa , ami csak az erd� k�zep�n n�tt , ami m�r szellemek lakta ter�let volt. A gy�gyn�v�ny�rt Izayoi-t k�ldt�k el �s mell� m�g n�h�ny d�monvad�szt.

Amikor m�r az erd� egy el�gg� bels� r�sz�n voltak , egyszer csak egy hangos �v�lt�st hallottak. Elindultak a hang ir�ny�ba. Kb. �gy �t perc gyalogl�s ut�n egy tiszt�sra �rtek , ahol egy hatalmas kutyaszellem �s egy k�gy� csat�zott. A kutyaszellem test�n  rengeteg helyen hatalmas sebek �ktelenkedtek. Amikor a k�gy� megl�tta a d�monvad�szokat , egyb�l felfalta az �sszeset , de miel�tt m�g Izayoi-ra  vethette volna mag�t a kutya egy csap�ssal v�gzett vele. Miut�n meg�lte a k�gy�t , a kutyaszellem �sszeesett �s zsugorodni kezdett , v�g�l visszav�ltozott Inutashio-v�. Izayoi el se hitte , hogy � az. Odament hozz� �s ekkor vette �szre a rengeteg seb�t. Izayoi megfogta a szellem karj�t �s elhurcolta �t egy k�zeli barlanghoz. Ott t�zet rakott �s elment gy�gyn�v�nyek�rt. Mire visszat�rt Inutashio m�r mag�hoz is t�rt , de nagyon gyenge volt. Izayoi ell�tta minden seb�t. Nem volt k�nny� dolga, hiszen rengeteg sebe volt. Inutashio ek�zben csak n�zte Izayoi-t. Olyan gy�ny�r�nek l�tta. Miut�n Izayoi v�gzett , csak akkor vette �szre , hogy Inutashio �t n�zi.

-         Ha nem gond , elmenn�k f�r�dni – sz�lalt meg v�g�l Izayoi.

-         Rendben – hangzott a r�vid felelet.

Amikor Izayoi elhagyta a barlangot Inutashio hirtelen olyan mag�nyosnak �rezte mag�t.

Izayoi , amikor bement a v�zbe �s elkezdte mosni a haj�t , az � gondolatai is Inutashio k�r�l forogtak.

-         Vajon mi�rt b�mult engem �gy? Mi�rt �rzem magam ilyen mag�nyosnak , most hogy nem vagyok mellette? – t�n�d�tt.

V�g�l visszament a barlangba , ahol Inutashio m�r l�tsz�lag sokkal jobban volt. Ott �lt a t�z mellett. Mivel nagyon f�zott, le�lt Inutashio mell�. De m�g mindig f�zott. Inutashio ezt �szrevette �s a fels�j�t r�ter�tette Izayoi v�ll�ra.

-         K�sz�n�m , de erre semmi sz�ks�g! – sz�lalt meg Izayoi.

-         De h�t vacogsz! – ellenkezett Inutashio

-         Akkor sem kell! – vitatkozott tov�bb Izayoi.

-         H�t j� – sz�lt Inutashio – ha nem  kell akkor… - �s �t�lelte Izayoi-t.

�gy �ltek hossz� percekig , v�g�l Inutashio t�rte meg a csendet:

-         Izayoi �n… szeretlek!

Izayoi nem sz�lt semmit csak megcs�kolta.

-         �n is szeretlek! – sz�lalt meg v�g�l – de most aludnod kellene , mert a k�l�nben a sebeid sosem gy�gyulnak be .

-         N�lk�led nem alszom – jelentette ki Inutashio.

-         Nem is kell – nyugtatta meg Izayoi.

Miut�n lefek�dtek Inutashio-t hamar elnyomta az �lom , Izayoi viszont m�g sok�ig �bren maradt. Tudta , hogy az �lete ezent�l teljesen m�s lesz , nem az�rt , mert egy d�mont szeret , hanem , mert szeret valakit…