Inu-Yasha

-Any�m, k�rlek, ne s�rj-

             Inu-Yasha �s a t�bbiek m�r r�g�ta szelt�k kereszt�l kasul az erd�ket �s a barlangrendszereket �kk� darabok ut�n kutatva, de nem leltek mostan�ban egy szil�nkra sem, r�ad�sul egy falu se volt eddig a k�rny�ken, ahol megsz�llhattak volna �jszak�ra. Igaz, sok minden megesett, az�ta mi�ta t�bb hete v�ndorolnak. Kikyou meg�rtette, hogy Kagome �s Inu-Yasha �sszetartoznak. Valamikor � is egy�tt lehetett a f�l szellemmel �s a sz�p eml�kek a sz�v�ben �r�kk� �lni fognak. Mivel m�r nem gy�l�lte a hanyout t�voznia kellett az �l�k vil�g�b�l. Lelke valamelyest nyugalomba t�rt, de a v�gs� megpihen�st csak akkor �ri el, ha Narakunak v�ge. Seg�ts�gk�ppen, Kikyou k�l�nleges er�vel ruh�zta fel reinkarn�ci�j�t. B�rmikor haza �s visszat�rhet, ha akar, �s nem kell a k�t �tj�r�nak, valamint a K�z�pkori Jap�nban Kagome ha meghal visszaker�l a saj�t vil�g�ba, de nem t�vozik el �r�kre. Ezek a k�pess�gek addig tartanak, m�g Naraku �l. Kikyou lelke, ut�na v�gleg megnyugv�sra lel. Inu-Yasha pedig megk�nnyebb�l�snek fogja venni, ha bossz�t �llhat egykori szerelm��rt.

           Ma reggel is �pp egy erd�ben s�t�ltak �s �lvezt�k a naps�t�st. Kagome nem volt a k�zelben, de l�that�lag ez egyik szem�lyt sem izgatta. Meg�lltak �s sz�tlanul v�rtak. Miroku �s Sango ujjaikat egym�s�ra kulcsolt�k, majd elmosolyodtak. A hanyou ezt l�tva ciccentett egyet karba tett kezekkel r�juk n�zett.

-Igaz is! R�gen volt m�r ilyen j� id�, de ez most nem ok a turb�kol�sra. –Mondta csukott szemekkel, az �g fel� meredve. A f�kon kereszt�l besz�r�d� reggeli f�ny igen csak �rdekes mint�kat festett a f�l szellem arc�ra.

-A…a…a…a…a…a –Shipo leesett �llal leveg� ut�n kapkodva, kikerekedett szemekkel a szerelmes p�r fel� n�zett. Inu-Yasha se tett m�sk�nt mikor megl�tta, hogy Miroku �s Sango cs�kol�znak. Azonnal eltakarta a r�ka szellem szemeit �s d�h�sen t�rsira sz�lt.

-Abba hagyn�tok? Itt ez a k�ly�k is!

-Nem vagyok k�ly�k! –Ugrott od�bb idegesen Shipo. Kirara odab�jt gazd�j�hoz, aki huncutul a hanyoura vigyorgott. Inu-Yasha rem�nytelen�l lehajtotta a fej�t �s ezt gondolta. „Kagome, igyekezz vissza min�l hamarabb.” Abban a pillanatban megjelent mellette egy lila f�ny�radat, mely szinte ki�gette a k�zelben l�v� szemeket. A jelens�g kezdett alakot form�lni, hasonl�f�l�t, mint Kagome. Hamarosan halv�nyodni kezdett a szent er� �s teljes eg�sz�ben kirajzol�dott a l�ny, valamint amiket mag�val hozott. H�t�n a szok�sos s�rga h�tizs�k volt, kez�ben egy s�tem�nyes t�lat tartott, benne k�l�nf�le friss illatoz� finoms�gokkal.

-Itt is vagyok! Megreggelizhet�nk! –Vetette le sug�rz� arccal a t�sk�j�t, leter�tett egy pl�det �s letelepedett r�. �gy vette el� a reggelihez val�kat. A t�bbiek csak pislogtak. Kagome feln�zett �s ezt mondta. –Gyertek…�ljetek le ti is! –El�sz�r Inu-Yasha k�vette az utas�t�st �s zavarodottan let�rdelt bar�tn�je mell�.

-De…�gy…b�rmikor h�tba t�madhatnak! –N�zett k�r�l megszeppenve a hanyou.

-Ugyan m�r! J�k a reflexeink…-Tette le mag�t b�tran Miroku is, Sangoval egy�tt. Kagome mindenkinek megter�tett. Egy�ltal�n nem zavartatta mag�t, neki l�tott enni.

-Hmm! Ez nagyon �zletes s�tem�ny. –Cs�mcsogott Shipo egy kaka�s csig�t r�gcs�lva. –Tudom, hogy elvileg h�sev� vagyok, de ez finom.

-�r�l�k neki, Shipo. Inu-Yasha! Te mit sz�lsz a piknikez�shez? �zlik az �tel? –K�rdezte a l�ny vid�m szemekkel a hanyou-t. A f�l szellem elt�n�d�tt. „Ami�ta, �gy ahogy lerendez�d�tt Kikyouval a kapcsolatunk Kagome sokkal boldogabb. �r�l, hogy velem lehet. �n is nagyon boldog vagyok �s m�g nagyobb �r�mmel t�lt el, hogy itt van mellettem” Inu-Yasha annyira m�sfel� j�rt, hogy �szre se vette, amint mindenki a b�gyadt mosoly�t n�zi. Igyekezett min�l hamarabb �szhez t�rni �s v�laszolni.

-Oh……igen! Nagyon tetszik! –R�zta meg a fej�t a fi�. Megk�nnyebb�l�s k�pen sz�vott a friss leveg�b�l �s m�r k�sz�lt a k�vetkez� szendvics elfogyaszt�s�ra, de valamit �szre vett. Arca elkomolyodott �s felpattant. –Rajtunk k�v�l �rzek ember szagot a leveg�be. Itt a k�zelben! –Kagome is fel kelt a t�bbiekkel egy�tt �s k�r�l n�zett. Senkit nem l�ttak a k�rny�ken, de halv�nyan �kk� jelenl�t�t �rz�kelte. M�gis elbizonytalanodott.

-Inu-Yasha! Nem vagyok biztos benne, de azt hiszem, �kk�szil�nkot �rzek. Olyan r�gen tal�ltunk m�r, hogy nem is tudom, hogy igaz-e a meg�rz�sem. –Fogta meg a f�l szellem v�ll�t Kagome.

-Semmi gond! Menj�nk arra, amerre vezet az �szt�n�d! –Sz�lalt meg v�ratlanul Miroku. A l�ny b�lintott, �sszeszedte a dolgokat �s elindult a t�bbiekkel. Nem sokkal k�s�bb, ki is �rtek a rengetegb�l �s egy falu t�rult el�j�k. Mind meg�r�ltek, hogy v�gre tal�ltak egy telep�l�st, ami el�g forgalmasnak is nevezhet� volt. L�pten-nyomon emberekbe �tk�ztek, akik ser�nyen v�gezt�k napi teend�iket. Mikor egyre bentebb ker�ltek a t�megben, Kagom�nak felt�nt valami �s �szrev�tel�t jelezte szerelm�nek.

-N�zd azt az asszonyt! –Mutatott egy k�z�pkor� n� fel�, aki hatalmas s�lyokat cipelt �s igen csak megviseltnek t�nt. Szemeib�l m�r kezdett kialudni a f�ny, annyira f�radt volt. Id�nk�nt meg-megpihent, szinte �sszerogyott a h�t�n l�v� k�t nagy zs�k rizst�l �s a kezeiben tartogatott pl�dt�l valamint d�zs�t�l. Kagome folytatta, amibe belekezdett. –Senki nem seg�t neki! Pedig nagyon kimer�ltnek n�z ki. Oda k�ne menn�nk!

-Hmm! –keresett szemeivel Inu-Yasha egy embert, akivel tudna besz�lni a falub�l. –El�bb ink�bb vonjunk k�rd�re valakit, hogy mi�rt nem seg�tenek neki. Lehet, hogy oka van. –Mik�zben ezt mondta, meg is �ll�tott egy paraszt f�rfit �s megk�rdezte.

-�h…nagy szellem! –Borult a hanyou l�bai el� a paraszt. –Esk�sz�m, mindent elmondok, csak ne �lj meg!

-Siess! Ne f�lj, nem az�rt j�ttem! –S�rgette a fi�. Az ember fel �llt �s s�hajtott egy nagyot.

-Annak az asszonynak, nem szabad a k�zel�be menni! Senkivel nem �ll sz�ba �s k�pes lenne embert is �lni. Soha senkinek nem seg�t, � pedig nem is hajland� k�rni semmit. Aki a h�za k�rny�k�re is mer�szkedik, azt keservesen elint�zi. Nem tudni mi�rt, de mi �ppen ez�rt ker�lj�k. Mindig van n�la valamilyen fegyver, �s nem k�m�l se �reget, se kicsit. Tal�n annyi hasznunk sz�rmazik bel�le, hogy mindig � �ld�zi el a rossz betolakod�kat. –Mire mind ezt elmondta a t�bbiek azon kapt�k magukat, hogy Miroku m�r az asszony fel� k�zeledik.

-Ennek nem lesz j� v�ge! –R�zta a fej�t a paraszt.

-�n mondtam neki! –Tette Sango cs�p�j�re bal kez�t.

-Miroku, ostoba szerzetes! –M�rgel�d�tt Inu-Yasha. Mind meglep�d�tten n�zt�k mi fog t�rt�nni. Housi-sama oda ment a n�h�z �s le vette az egyik zs�k rizst az idegen h�t�r�l. Erre az asszony r�gt�n megfordult, ruh�ja ujj�b�l el�h�zott egy t�rt �s figyelmeztet�en a fi� fel� tartotta.

-Add vissza a zs�k rizst vagy megsz�rlak!

-�n csak…-Pr�b�lta mosolyogva megnyugtatni a n�t. �pp arra k�sz�lt, hogy lassan meg�rintse, de az megel�zte �s belev�gta fegyver�t Miroku bal v�ll�ba. A szerzetes arc�r�l egy pillanatra lefagyott a mosoly. M�g is rezzen�stelen �br�zattal t�rte a f�jdalmat. Ennek l�tt�n az asszony nagy er�vel kir�ntotta az �les eszk�zt Mirokub�l, majd remeg� tagokkal �jra megsz�lalt.

-Vigy�zz fiatalember! Ha megmozdulsz a k�vetkez� a sz�vedet �ri!

-Housi! Ne, csin�lj �r�lts�get! –Ki�ltott oda neki Inu-Yasha mikor �szere vette, hogy Sango kiss� megr�m�lt. A szerzetes m�r fordult volna bar�tai fel�, hogy megnyugtassa �ket, de a t�r ism�t elindult mikor felemelte a jobb kez�t.

-�n figyelmeztettelek! –Ki�ltotta a n�. Miroku reflexe m�k�d�sbe l�pett. Gyorsan lefogta t�mad�ja csukl�j�t, aki ijedt�ben els�padt �s vadul kapkodni kezdte a leveg�t. Az asszony szemei a szerzetes kez�n l�v� kend�re �s gy�ngyf�z�rsorra t�vedtek. Ett�l csak m�g rosszabbul kezdte mag�t �rezni. Housi-sama nem igaz�n �rtette a reakci�t.

-Most mi t�rt�nt? –K�rdezte Kagome izgatottan.

-Nem tudom, de jobb, ha m�g nem megy�nk k�zelebb! –V�laszolt szerelme �s fesz�lten n�zte tov�bb az esem�nyeket. Az idegen t�rdre rogyott �s zokogni kezdett.

-Sajn�lom…-Ny�gte ki s�r�s k�zben. Miroku lehajolt mell� �s igyekezett megnyugtatni. Ruh�j�n m�r �t�t�tt a v�r, de nem foglalkozott vele.

-Ne agg�djon! Volt m�r rosszabb is. N�h�nyszor m�r megk�stolgatott a hal�l lehelete.

-Mi? –�t�tte fel ijedten a fej�t a n�. Most �t�lelte a szerzetest �s �gy folytatta. –Tudtam! Sokszor meg�reztem. Olyankor gyenge �s f�radt voltam. Mindig beigazol�dnak ezek a meg�rz�sek! –Miroku nagyon meglep�d�tt �s egyre fur�bban n�zett az idegenre. Bizonytalanul megk�rdezte:

-Milyen meg�rz�sek?

Oh…Miroku, kis fiam! –Szor�totta m�g er�sebben Housit az asszony. –H�t anyai meg�rz�sek. M�r biztos nem eml�kszel r�m. Nagyon kicsi volt�l mikor elszak�tott a sors t�ged �s ap�d t�lem. –Most elengedte a f�rfit, �s mik�zben k�nnyeit t�r�lgette, ezt mondta:

-Most biztos az a k�rd�s mer�lt fel benned, hogy honnan ismertelek fel. �n k�sz�tettem a kend�t �s a gy�ngyf�z�rsort. Tudom, hogy minden szerzetesnek van ilyenje, de a ti�d k�l�nb az �sszesn�l. Egy M bet� van az utols� gy�ngyszembe v�sve. –Miroku megn�zte �s ki�lt arc�ra az elk�ped�s.

-Val�ban! –Motyogta meglep�d�tten az orra alatt. Az asszony fel �llt �s elki�ltotta mag�t.

-MIROKU! �N AZ �DESANY�D VAGYOK!

-MIIII? –D�bbentek le a t�bbiek. A szerzetes nem tudott mit sz�lni. Nem �lelhette �t teljes sz�v�b�l ezt mondva, hogy „Jaj, mama! Annyira, de annyira hi�nyozt�l!”. Egyben azonban m�r biztos volt. Amint lesz r� alkalom, le�l medit�lni, h�tha az el�hoz n�h�ny gyermekkori eml�ket r�la. Most viszont csak a v�ll�t fogva t�rdelt a n� mellett �s n�zte, ahogy az �r�mk�nnyeit nyeli. Az anya v�g�l fel �llt �s �jra �sszeszedte a dolgait, majd �gy sz�lt.

-Meg ne pr�b�lj seg�teni! Gyere, haza megy�nk �s ell�tom a s�r�l�sedet. –Mik�zben ez elhagyta a sz�j�t, e-k�pp elm�lkedett. „Biztos, hogy � az! Olyan m�gi�t alkalmaztam a f�z�r k�sz�t�se k�zben, ami nem engedi, hogy Naraku felvegye a fiam gy�ngysor�nak eredeti alakj�t. Az M bet�t ak�rhogy akarn�, nem tudn� ut�nozni.”

-Majd mi seg�t�nk! –Rohantak oda a t�bbiek, de azonnal le is f�keztek, mikor az asszony ellens�gesen fel�j�k fordult. Mindenki seg�lyk�r�en n�zett Mirokura. A f�rfi elmosolyodott �s megfogta �desanyja kez�t.

-Anya! �k a bar�taim. Nyugodtan vel�nk j�hetnek. K�rlek, ne b�ntsd �ket!

-Hmm…-N�zte meg j�l a band�t a n�. Legf�k�ppen Inu-Yash�n akadt meg a szeme, b�r Kagom�n is elid�z�tt. Azt�n �tadott mindh�rmuknak egy-egy dolgot �s folytatta. –Legyen. Majd ti is mes�ltek, most gyertek! –Sango r�gt�n csatlakozott a d�zs�val egy�tt szerelme mell�. �tkarolt�k egym�st, �s �gy k�vett�k az asszonyt. A kunyh� a falu m�sik v�g�n volt. Mindenki t�tott sz�jjal lesett �tk�zben, hogy most mi�rt ilyen bar�ts�gos (a megszokotthoz k�pest) az a „gonosz” n�szem�ly. Na meg persze az idegenek �rkez�se is meglepte �ket. Kagome barangol�suk k�zepe fel� kezdett beleroskadni a s�lyokba. Inu-Yasha vele ellent�tben k�nnyed�n s�t�lgatott mellette.

-Sz�vem…-Ny�gte a l�ny. Kezdett egyre idegesebb lenni, hogy szerelme �szre sem veszi, mennyire szenved.

-Igen? –K�rdezte meglep�d�tten a hanyou. M�g csak meg sem fordult a fej�ben, hogy bar�tn�j�nek valami baja lenne esetleg. A l�nynak ez v�gleg betett. D�h�ngve v�gta a zs�k rizst a fi�hoz �s sz�delegve, de gyorsabb temp�ban tov�bb ment. Inu-Yasha mihelyst „mag�hoz t�rt” gyorsan Kagome mell� csatlakozott a dolgokkal egy�tt. �rtetlen�l n�zett a duzzog� l�nyra.

-Kagome! Ezt most mi�rt kaptam?

-Inu-Yasha! Te szeretsz engem? –N�zett m�rgesen a f�l szellemre.

-M�r, hogyne szeretn�lek! –H�borodott fel a hanyou. �gy t�nt mindj�rt � is duzzogni kezd.

-Akkor mi�rt nekem kellett megk�rnem, hogy seg�ts vinni a n�lam l�v� zs�kot?

-�…h�t…-Dadogott zavarodottan a fi�. Kagome megint elford�totta a fej�t. Inu-Yasha m�r t�nyleg ideges lett �s miut�n megmondta a mag��t, � sem volt hajland� szerelme szemibe n�zni. –M�r bocs, de nem k�rted, hogy seg�tsek, te hozz�m v�gtad a zs�kot. Akkor ne sz�lj hozz�m, de nem k�rek bocs�natot.

-Hmm! –Hallatott s�rt�d�keny hangot a l�ny, de k�zben elmosolyodott, amit senki nem l�tott. A hanyou m�r b�ntudattal teli arckifejez�ssel fordult volna Kagom�hoz, de mikor meg akart sz�lalni a szav�ba v�gtak.

-Meg�rkezt�nk! –Sz�lt az asszony. Nem t�nt igaz�n �poltnak a h�z, de lakhat�nak l�tszott. M�sfel�l pedig ugyan �gy n�zett ki, mint a t�bbi rizspap�rb�l k�sz�lt lak. Miroku mam�ja el�re ment �s m�g a t�bbiek le�ltek a bels� szob�ba az asztalhoz, addig a n� k�sz�tett nekik ennival�t. Miroku kiss� s�padt volt, ez Sangonak �s Kagom�nak fel is t�nt. A hanyou szerelme el�vette az eg�szs�g�gyi felszerel�st �s �tadta, a szerzetes bar�tn�j�nek. A d�mon irt� kiment �s megk�rdezte Housi mam�j�t, hogy hol tal�lnak k�l�n helyis�get. Az asszony oda vezette �ket �s �jra kiment. Sango �vatosan odab�jt szerelm�hez �s levette a f�rfi fels� ruh�j�t, majd hozz� l�tott a seb ell�t�s�hoz. Id�nk�n cs�kokkal halmozta Mirokut, hogy enyh�tse a f�jdalm�t.

-J�l vagy? –K�rdezte a n� k�zben agg�dva.

-Semmi gond! J�l tudod, hogy volt m�r rosszabb is. –H�zta mag�hoz Kirara gazd�j�t, Housi-sama. Mivel most nem volt sok idej�k, nem telt bele h�romnegyed �ra �s vissza is t�rtek a k�z�ps� szob�ba. Miraku �desanyja is �ppen akkorra v�gzett az eb�d elk�sz�t�s�vel.

-Maradjatok itt p�r napot �s mes�ljetek el nekem mindent magatokr�l. –Mondta a h�lgy, mik�zben sz�tosztotta az �telt �s maga is le�lt enni.

-Bemutatom �ket. –Sz�lalt meg a szerzetes, miut�n �szrevette, hogy a t�bbiek kiss� bizonytalann� v�ltak.

-�, itt Inu-Yasha. –Mutatott a hanyoura aki m�r belem�lyedt az �tel fogyaszt�s�ba �s nem igaz�n reag�lt. –F�l szelem, de nem kell t�le f�lni. Amelyik kutya ugat az, nem harap! –Erre m�r fel�t�tte a fej�t �s gyilkos szemekkel n�zett a f�rfira. –Kagome a bar�tn�je. –N�zett az Inu-Yasha mellett �l� l�nyra, aki m�g nem ny�lt az �telhez. –�, nem ebb�l a vil�gb�l val�. A j�v�b�l �rkezett. Nagyon kedves l�ny. Sango, a szerelmem. –Fogta meg a n� kez�t, aki ett�l egy kicsit elpirult. –D�monirt�.

-�k pedig Shipo �s Kirara. –Shipo el volt foglalva a macska d�monnal mikor nev�re Housira meredt. –Az �let�nk el�gg� viszontags�gos, ez�rt ink�bb, bajt�rsaim r�sz�r�l nem fejtek ki semmit.

-�rtem. –B�lintott az asszony. –Na �s mi�rt keltetek �tra, ha megszabad k�rdezni?

-Naraku tette t�nkre mind�nk �let�t. Most � ut�na �s a shikon szil�nkok ut�n kutatunk. –V�laszolt Miroku helyett Kagome. A l�ny m�r r�g�ta �rezte, hogy van a h�zban egy darab a szent�kk�b�l, de �gy gondolta majd csak akkor sz�l, ha elj�n az ideje.

-Mi sz�ks�getek van a shikon darabokra? –�rdekl�d�tt izgatottan Miroku mam�ja. L�tszott rajta, hogy t�lzottan k�v�ncsi a dologra. Mintha pr�b�ra akarta volna tenni a t�bbieket. A hanyout azonban kezdte kik�sz�teni a nagy �rdekl�d�s. M�rgesen becsukta a szemeit.

-Mi ez? Vallat�s tal�n?

-Hogy? –Lep�d�tt meg az asszony. Inu-Yasha felh�borodva b�mult a n�re.

-Mi�rt olyan fontos, hogy mi a c�lunk az �kk� szil�nkokkal? Most v�laszoljon �n is n�h�ny k�rd�sre, mert nem �rtem, mi az oka, hogy olyan kegyetlen a falusiakkal. Nem mintha �rdekelne a sorsuk.

-Inu-Yasha! –Sz�lt r� idegesen Kagome. A szerzetes �desanyja, ha most k�vette volna �tlagos viselked�si szok�sait, m�r r�g a f�l szellemnek ugrott volna. �gy is el�g fesz�ltt� v�lt a leveg� az arckifejez�s�t�l. Mindenki ijedt szemekkel meredt r�, kiv�ve a hanyout. Az asszony is k�r�l n�zet �s mikor tekintete �sszeakadt a fi�val, s�hajtott egy nagyot. Arca sokkal ink�bb belet�r�d�bb, mint nyugodtabb lett volna. B�tran Inu-Yash�ra n�zett �s megsz�lalt.

-Rendben. Mindent elmondok, ami titeket �rint. J� n�h�ny �vvel ezel�tt, mikor Miroku h�rom �ves volt, az uram �gy d�nt�tt, hogy elviszi �t Mushinhoz, hogy kitanulja a szerzetes �letet. Maga pedig elhat�rozta, ameddig csak tud, azon lesz, hogy szembe sz�lljon Narakuval. De m�r akkor is a gyermek�nkbe helyezte minden rem�ny�t. Azon az �jszak�n, mikor elmentek, figyelmeztetett, hogy vigy�zzak mindenkivel, mert Naraku k�pes m�sok alakj�t is fel venni. Onnant�l kezdve, senki el�tt sem voltam k�pes megny�lni. Igaz m�g akkor nem voltam ennyire z�rk�zott. �m miut�n megtudtam, hogy Muse (Miroku apja)…-Most egy pillanatra elhallgatott. Hangja el�rz�keny�lt �s l�tszott rajta, hogy s�rni k�sz�l. Er�t vett mag�n �s l�tva a nagy �rdekl�d� arcokat �jra belekezdett. �k�lbe szor�totta a kezeit �s a f�ldre meredt. –Sz�val miut�n Muse meghalt, teljesen �sszet�rtem. M�r csak a rem�ny maradt bennem, hogy h�tha valamikor �jra l�tom Mirokut. Ez most nem l�nyeges, nem erre akarok kilyukadni. K�t �vvel ezel�tt, egy d�mon t�madta meg a falut �s siker�lt megk�zdenem vele. A falusiak m�g csak meg sem pr�b�ltak seg�teni, elrohantak a gy�v�k. Miut�n elpuszt�tottam a sz�rnyet, egy �kk�szil�nkot tal�ltam. Eltettem �s, az�ta, val�ban senkit nem engedek a h�zam k�zel�ben. Nem is csod�lkoztam, hogy ezek ut�n t�bb sz�rny is meglepett. Meger�s�dtem az �vek sor�n �s nincs sz�ks�gem seg�ts�gre. �m ez az �kk� darab csak megkeser�ti az �letem. Nyugodtan elvihetitek, ha tov�bb �lltok, de szeretn�m el�tte tudni, hogy mit fogtok a teljes Shikonotam�val kezdeni? –Nagy csend t�madt, miut�n Miroku anyja befejezte mondani val�j�t. Inu-Yasha kiss� elsz�gyellte mag�t. Nem tudta mit mondjon.Mag�ban m�g nem igaz�n tiszt�zta, mit is kezdjen vele. Az �vek sor�n megl�gyult �s tal�n m�r nem v�gyik arra, hogy teljesen szellem legyen. F�leg, hogy megtudta az igazs�got a f�l szellemek �tv�ltoz�s�val kapcsolatban. „De…de akkor mit mondjak?” V�lt egyre nyugtalanabb� a hanyou. Kagome �szre vette ezt �s mindent �rtett. �gy d�nt�tt kih�zza a p�cb�l szerelm�t.

-Miel�tt Naraku kezei k�z� ker�lt volna az �kk�, egy papn� �rizte. Az a szem�t csal� meg�lte Kikyout. Vissza akarjuk vinni a faluba �s �tadni egy j� k�pess�g� �rz�nek. –V�laszolt a l�ny hat�rozottan. „Erre m�g nem is gondoltam.” Ez volt Inu-Yasha els� reakci�ja. A t�bbiek csak n�ztek. Miroku �desanyja fel kelt �s elh�zta az ajt�t, majd kiment a helyis�gb�l. A f�l szellem kiss� duzzogva, ezt s�gta Kikyou reinkarn�ci�j�nak.

-K�szi, hogy megmentett�l egy kellemetlen besz�lget�st�l, de megmondn�d, hogy mi�rt nem tudt�l sz�lni a szil�nk jelenl�t�r�l?

-Biztos elfelejtettem! –Mosolygott k�nnyelm�en a l�ny. –De az�rt nem haragszol, ugye?

-Hogy? H�t…nem, vagyis…-Zavarodott �ssze a hanyou �s elv�r�s�dve les�t�tte a fej�t.

-Tudtam, hogy aranysz�v� vagy! Ez�rt is szeretlek annyira. –B�jt a fi�hoz Kagome.

-Itt is vagyok! Tess�k Kagome, tedd csak el! –T�rt vissza �s adta �t a shikon szil�nkot az asszony, Inu-Yasha szerelm�nek. –Most nem �rt, ha lepihen�nk. �jszaka mindig megt�madnak a k�l�nf�le gonosz szellemek. Nem �rt felk�sz�lni a v�ratlan esetekre. –A t�bbiek b�lintottak �s k�vett�k a szerzetes anyj�t. A p�roknak siker�lt k�l�n szob�kba rendez�dni�k. Mikor, Miroku bel�pett a helys�gbe -ahol az �jszak�t fogja t�lteni Sangoval- hirtelen megsz�d�lt �s egy eml�kk�p j�tsz�dott le a szemei el�tt. Az eml�kben, Housi csecsem� volt �s egy b�lcs�ben fek�dt, mely az ablakn�l helyezkedett el. S�r�sba kezdett, ennek hat�s�ra egy fiatal n� �s a f�rje rohant be hozz�. Az asszony felemelt �s elcsit�totta �t, ura pedig megnevetette. Nem telt bele sok id�, Miroku kipirult arccal, boldogan mozgol�dott �jra kis�gy�ban. A h�zasp�r pedig �t�lelte �s megcs�kolta egym�st. A kisfi� lassan m�ly �lomba mer�lt…

-Miroku! J�l vagy? –K�rdezte szerelme izgatottan, mikor a szerzetes semmire sem reag�lt. Housi-sama m�g mindig az eml�k hat�sa alatt volt. „Ap�m…ap�m �r� biztos eml�kszem. Hogy is tudn�m elfelejteni? Az arca �r�kre bennem �l. Nem felejtem el mit mondott utolj�ra, miel�tt beszippantotta az �rv�ny.” Most felid�zte a mondatot. Szinte tiszt�n hallotta a f�l�ben. „M�r most b�szke vagyok r�d fiam. B�zok benned! Tudom, hogy er�s �s b�tor leszel. A te gener�ci�d m�r nem fog az �tok alatt lenni. Te megszabad�tod �ket �s magad Naraku mocska al�l, �s �n b�szke leszek r�d, mint egyetlen gyermekemre.” Azt�n az anyja jutott esz�be. R�la e-k�pp gondolkodott. „Any�m…az �vek sor�n nem sokat �regedett. Ezen eml�k ut�n m�g most is bennem van az �lel�se, ahogy �lomba ringatott. Apa, anya…nagyon szerett�k egym�st.”

-Mi baja Mirokunak? –K�rdezte Kagome, a szerzetes �desanyj�t, mikor Sango m�r mindenkit oda h�vott. A n� meglep�d�tt, majd �r�mteli mosoly ter�lt sz�t a sz�j�n.

-Miroku, eml�kezik.

-Hogy…ilyenkor nem �szleln� a k�lvil�got? –K�v�ncsiskodott Inu-Yasha. Most oda ment a f�rfihoz �s k�rbej�rta. –Ez �rdekes. Akkor most b�rmit �sszehordhatok r�la. K�r, hogy m�r nem szoknyavad�sz, akkor avval is piszk�lhatn�m.

-Szoknyavad�sz volt? –K�pedt el a Housi mam�ja. –Oh…sz�val nem csak az alkat�t �s a j� reflexeit �r�k�lte az apj�t�l. –Hajtotta le a fej�t a n�.

-Hm? –N�zett a hanyou az asszonyra meglep�d�tten. Miroku ek�zben becsukta a szemeit, �s r�ngatni kezdte a szem�ld�k�t. A legfelt�n�bb ink�bb a „gonosz” tekintete volt �s, hogy a keze kezdett �k�l alakot form�lni. Inu-Yasha folytatta. –Csak nem volt az apja is egy nagy n�fal�? Nem �rtem, hogy egy olyan embert, hogy lehet szeretni. –R�zta a fej�t a f�lszellem. Az anya kicsit megillet�d�tt, de er�s maradt.

-Hogy, hogy lehet szeretni? Gyeng�d, kedves, b�tor �s legf�k�ppen nagyon eszes volt. K�l�nben sem mondtam, hogy mind v�gig megcsalt. S�t egyszer sem volt m�s n�vel m�g egy�tt voltunk. �n szoktattam le a fura szok�sair�l, amit term�szetesen az �desapj�t�l vett �t. Mint mondta „Csup�n szerette a sz�pet”. Durva m�dszereket alkalmaztam, de bev�lt. Szerelm�t pedig m�r el�tte sokszor bizony�totta, csak �ppen a teste nem volt igaz�n h�s�ges. Nem felejtem el, mikor els� tal�lkoz�sunkkor, a kez�n l�v� �rv�nnyel, megpr�b�lta let�pni r�lam a ruh�t.

-Komolyan? –Kerekedett el Sango �s Kagome szeme.

-�rtem! –B�lintott Inu-Yasha, majd Kirara gazd�j�hoz fordult. –Veled csin�lt m�r ilyet, a mi kis bar�tunk.

-H��t…-Bizonytalanodott el a d�monirt�. -Az �rv�nnyel m�g nem pr�b�lkozott. Pirult el �sszezavarodva.

-Ez a t�ma m�r unalmas…menj�nk aludni. –Sz�lt Shipo, Kirar�nak, aki k�vette �t. Hirtelen hatalmas fejjel jelent meg Miroku a t�bbiek el�tt. Szemei l�ngoltak a d�ht�l.

-Sz�val, ki akar el�sz�r meghalni? Allergi�s vagyok arra, ha valakik kibesz�lnek a h�tam m�g�tt. T�rt�netesen minden sz�t hallottam.

-Ne agg�dj fiam! �n sem szeretem, ha kibesz�l valaki engem a tudtom n�lk�l. –Tette a kezeit sz�ja el� az asszony �s arra k�sz�lt, hogy elnevesse mag�t, de ink�bb megkomolyodott, ugyanis fia, egy�ltal�n nem tartotta viccesnek a besz�l�s�t.

-Na j�…mi ment�nk. –T�nt el az egyik ajt� mellett f�rg�n Kagome �s szerelme.

-�n is nyugov�ra t�rek…sz�ljatok ha valami gond lenne. J� �jt Miroku. –�lelte �t gyerek�t a n�.

-J� �jszak�t…mama. –Mondta halkan a szerzetes �s viszonz�sul � is �t�lelte, b�r m�g �gy gondolta, nem �rzi azt, amit egy anya ir�nt kell �reznie. Miut�n az asszony kiment, Housi-sama meg�gyazott az ablak mellet, mely gyermekkori fekhelye volt. Sango letelepedett mell�. Odab�jt hozz� �s ezt k�rdezte.

-Hagyjalak aludni vagy medit�lni? Akkor arr�bb megyek.

-Nem kell, csak ne besz�lj hozz�m. Ha �lelsz, az csak megnyugtat. –Sim�totta meg a n� arc�t, majd neki t�masztava h�t�t a falnak elkezdte a medit�ci�t. Szerelme ink�bb csak figyelt.

                 Miroku el�tt j� n�h�ny eml�kk�p megny�lt. Az els�n�l, nem lehetett t�bb k�t �vn�l. A tavasz illataira �bredt �s az els� dolga az volt, hogy megkeresse a sz�leit. Fel kelt �s apr� kezeivel megpr�b�lta eltolni az ajt�t. Ezt minden reggel megcsin�lta, ami�ta csak tudott m�szni, persze sikertelen�l, mint most is. N�h�ny er�fesz�t�s ut�n szomor�an huppant vissza a f�ldre. R�n�zett jobb kez�re, amin szoros k�t�s volt. Soha nem tudta mag�r�l levenni. Ett�l csak m�g jobban elkeseredett. S�rni m�g sem s�rt szinte soha. �gy v�lte egyszer majd siker�lnek neki a dolgok. A f�ny �gy sz�r�d�tt be a h�zba, hogy a kisfi� a v�konyabb rizspap�r ajt�n megl�tta valakinek az alakj�t. S�t�tk�k szemei boldogan felcsillantak. Gyorsan fel kelt �s arra k�sz�lt, hogy ha majd benyit a „mami”, majd j�l megijeszti. Az anya, sug�rz� mosollyal fogadta Mirokut, aki ruh�ja k�z� gabalyodott, mikor neki rohant a n�nek. A szerzetes �desanyja fel vette gyermek�t �s kiment vele az udvarra. Housi-sama m�r halv�nyabban l�tott mindent. Jobban el kellett m�ly�lnie. Mik�zben vitte �t az �desanyja, a kicsi boldogan b�multa. Nagyon szerette simogatni puha �s b�rsonyos b�r�t, valamint mindig megszagolta az asszony hossz� hull�mos haj�t. Most se b�rta meg�llni mind ezt. De azt�n esz�be �tl�tt, hogy m�r tud j�rni �s nincs sz�ks�ge a seg�ts�gre. Gyeng�den megd�g�ny�zte anyja kebl�t, �s ezt mondta.

„-Anya…tegy�l le…menni akarok.”

„-Menj!” –Engedte el Mirokut, „mam�ja”. Miroku oda futott az asztalhoz �s le�lt.

„-Mire v�rsz?” –K�rdezte a n� huncutul fi�t. A kisfi� megvonta a v�ll�t.

„-Reggelire.” –B�kte ki halkan.

„-Na �s mit kapok cser�be, ha adok neked reggelit?”

„-Sok…sok…puszit.” –Mosolygott a gyerek huncutkodva?

„-Na �s kit�l?” –�rdekl�d�tt tov�bb az anya.

„-Aput�l.”

„Ap�dt�l? Mi�rt nem t�led?”

„-Ap�mt�l, mert…mert…�r�l, hogy olyan finom a reggeli, kapsz sok puszit.” –Miroku �desanyja nagy nevet�sben t�rt ki. Sokszor, ezt minden reggel elj�tszott�k.

                 A k�vetkez� eml�k m�r a b�cs�z�s k�r�l foroghatott. Miroku a vir�goskertben j�tszott, mikor az �desapja meg�rkezett. Arca gondterhelts�get �s f�jdalmat t�kr�z�tt. Megfogta a kisfi�t �s bevitte a h�zba. Odabenn az anyja f�z�tt. R�gt�n megfordult �s ezt k�rdezte ur�t�l.

„-J�l vagy? El�g sok�ig volt�l t�vol, merre kellett menned?”

„-Oh…Minako! Rossz h�rem van…m�g ma el kell mennem Mirokuval.” –Sz�lt remeg� hangon a f�rfi. Az asszony megriadt �s mikor ezt gyereke megl�tta, � is k�ts�gbe esett.

„-Ugye nem alszunk sehol…r�gt�n j�v�nk vissza?” –R�ngatta apja nadr�gj�t a kicsi. Muse nem v�laszolt. Bement az egyik szob�ba �s mag�ra �lt�tte, szerzetes ruh�j�t. Minako ut�na rohant. Miroku �vatosan k�vette �ket �s egy nagy v�za m�g� b�jva figyelt.

„-Sz�vem…mi t�rt�nt?” –Fogta meg f�rje kez�t a n�. Az apa lehajtotta a fej�t.

„-J�rtam Inu-Yasha erdej�ben…a mellette elter�l� faluban, Naraku megint ott hagyta a nyom�t. Egy f�ldes�r alakj�t vette fel �s megparancsolta a szolg�inak, hogy �ljenek meg mindenkit vagy v�gez vel�k. Csak n�h�ny ember �s a papn� maradt �letben, akik ott �ltek. Csak �ket b�rtuk a bajt�rsimmal megmenteni. Kaede a telep�l�s �rz�je azt mondta, minden erej�t befekteti, hogy �jra �p�tesse a falut. Ez viszont nem seg�t rajtam, sem a fiunkon. L�pnem kell…elmegy�nk Mirokuval egyik nagyon j� bar�tomhoz, Mushinhoz. � jobban �rt a kicsink tan�t�s�hoz, mint �n. Tapasztaltabb szerzetes. J�val id�sebb is n�lam, � volt az �n tan�t�m is. �n m�r nem t�rek vissza t�bbet, am�g �lek k�zd�k, de nem vagyok el�g er�s, hogy v�gezzek Narakuval.” –A f�rfi arc�n patakokban futott v�gig a k�nny. Gyorsan let�r�lte �s s�t�tz�ld szemeivel szerelm�re n�zett. A n� fal feh�rr� v�lt. Mirokut pedig olyan hirtelen �rte a dolog, hogy remegni kezdett. Nyelt egy nagyot �s tov�bb n�zte az esem�nyeket. Minako, f�rje karjaiba borult �s zokogni kezdett. Muse �t�lelte �s ezt mondta feles�g�nek.

„-Ne s�rj…a fiunkat m�g biztos viszont l�tod majd. Mind ketten benne �l�nk tov�bb. Gondolj erre �s k�rlek, ne t�rj �ssze soha.”

„-�n nem megyek sehova! Anyuval maradok �r�kre!” –Rontott be k�nnyes szemekkel a kisfi�.

„-Miroku!” –Sz�lt az �desanya gyermek�nek �s oda akarta mag�hoz h�vni.

„-Ne �rj hozz�m, biztos te is el akarsz k�ldeni vele. Pedig �n ink�bb meghalok, de nem harcolok senki ellen. �n nem leszek r� k�pes.” –Ki�ltotta, majd let�pve mag�r�l a kez�n l�v� k�t�st elszaladt. Persze megint a v�za m�g� b�jt �s ameddig tudott figyelt.

„-Fiam…v�rj!” –Szaladt volna az anya ut�na, de ura megragadta a csukl�j�t �s visszah�zta.

„-Most ne menj ut�na…m�g sok mindent meg kell besz�ln�nk.” –H�zta el az ajt�t �s gy�jtott l�mp�t a f�rfi. Miroku innent�l kezdve nem hallott �s l�tott semmit. A gyertya sem neki kedvezett.  M�r csak arra eml�kszik, hogy apja lovas fogat�n haladnak az �jszak�ban �s hi�ba akarta a „mam�t” az nem volt mellette.

                    -Miroku! T�rj vissza…kelj fel! –Fogta meg hirtelen Sango  a szerzetes v�ll�t. Housi-sama megrezzent a gyors mozdulatt�l. R�n�zett szerelm�re, hogy megk�rdezze mi t�rt�nt, de abban a pillanatban meg�rezte a gonosz jelenl�t�t. A telihold, vak�t�an vil�g�tott be a helyis�gbe. Miroku gyorsan megfogta a botj�t, �s ezt s�gta Sangonak.

-Menj �t Inu-Yash��khoz. �n megkeresem any�t  –A n� b�lintott �s lassan elindultak ellenkez� ir�nyba.

                     Inu-Yasha megb�kte az alv� Kagom�t, aki egy nagyot �s�tott �s nem igaz�n akart fel�bredni.

-Mi az Inu?

-Inu? –H�borodott fel a fi�. –Kelj m�r! Egy csom� d�mon van a h�z k�r�l, �s nem sz�let�snapot j�ttek �nnepelni, ebben biztos lehetsz.

-Mi? –�lt fel Kagome �s a fegyveri�rt ny�lt. �k is kimentek. A k�z�ps� helyis�gben futottak �ssze.

-Mit szokt�l csin�lni ilyenkor? –K�rdezte anyj�t a szerzetes.

-Az erd�be csalom �ket…b�r most a megszokottn�l t�bb gonosz er�t �rzek. Szerintem Naraku tudja, hogy itt vagytok. Sz�r�djunk sz�t.

-Rendben. �n elmegyek Inu-Yash�val. Sango �s a t�bbiek veled maradnak. –Mondta a f�rfi. A hanyou d�h�s lett �s ezt k�rdezte Housit�l.

-Mi�ta szoktad te sz�v�getni a tervet?

-J� akkor, mond, hogy te mire gondolt�l, de siess. Nem szeretn�m, ha t�nkre tenn�k a h�zat.

-H��t. –J�tt zavarba a f�l szellem. –Te e j�ssz velem, Kagome �s a t�bbiek �desany�ddal maradnak.

-Most boldog vagy Inu-Yasha? –N�zett r� szerelme.

-Igen. Mehet�nk. –Ki�ltotta �s kit�rtetett Mirokuval a h�zb�l. J� n�h�ny d�mon ut�nuk eredt. Fut�s k�zben a szerzetes e-k�ppen elm�lkedett. „A  mama biztons�gban lesz a bar�taim mellett. M�r most �rzem, hogy neh�z lesz az elv�l�s. Az eml�kek csak m�ly nyomot hagytak bennem. Ha m�g lesz id�m pihenni a kaland ut�n, igyekszem min�l t�bb kellemes eml�keket is felid�zni magamba.”

-Miroku! K�sz�lj…l�tod vel�nk szembe, azt a nagy tah�t? –Figyelmeztette t�rsa a f�rfit. A szerzetes lef�kezte mag�t �s gy�ngyf�z�rsor�t ler�ntva kez�r�l, megnyitotta az �rv�nyt. A hatalmas h�ll�szer� sz�rny igen er�snek bizonyult �s bal kez�vel meg kellett t�masztania m�sik karj�t. Bele is ny�lalt sebes v�ll�ba a f�jdalom, de nem foglalkozott vele. „Biztos vagyok benne, hogy gy�zni fogsz Narakuval szembe.” Csengett apja hangja f�leiben. Inu-Yasha ek�zben a szerzetest v�dte. J� n�h�ny sz�rnyet kiny�rt k�r�l�tte.

                A d�monok annyira sz�tsz�rtan voltak, hogy Kagom�nak elhat�roz�sra kellett jutnia. Elb�jtak egy tereb�lyes boz�t m�g� �s ott k�z�lte a t�bbiekkel d�nt�s�t. Sietnie kellett, mert egy varangyos b�k�ra hasonl�t� sz�rny m�r kezdte meg lelni a nyomukat.

-Nem �rt, ha mi is sz�tszor�dunk. Shipo, gyere velem…Sango, te maradj Kirar�val �s Miroku mam�j�val. –A t�bbiek m�g csak v�laszra se nyithatt�k a sz�jukat, a l�ny �jk�szlet�vel �s a r�ka d�monnal egy�tt kiugrott a bokorb�l. –D�g�lj meg te rondas�g! –Ki�ltotta, �s c�lba vette a b�ka sz�rnyet. A varangy �ppen r� akarta vetni mag�t, hogy m�rgez� folyad�kot spricceljen Kagome szemei k�z�, de a ny�l abban a pillanatban elhagyta hely�t �s, hatalmas lila f�nnyel robbantotta sz�t a d�moni teremt�st. Mik�zben Shipoval rohant egyre bentebb a rengetegbe, folyamatosan l�tte ki a nyilakat. Z�m�ben mindegyik c�lba tal�lt.

                 -Nek�nk is menni k�ne…�gyelj�nk arra, hogy ne nagyon t�madj�k meg a v�rost. Most val�sz�n�leg minden sz�rny Kagom�ra kapott legink�bb, ugyanis n�la van az �kk�szil�nk. –Mondta Sango mik�zben az asszonnyal egy�tt Kirar�ra pattant. A n� kiss� zavarba j�tt �s megsz�lalt.

-Nem akartam bajba sodorni azt a l�nyt. Visszacsemp�sztem a shikon darabot.

-Hogy? H�t j�, akkor legyen r�sen asszonyom! –Sz�lt, majd �k is elhagyt�k a b�v�helyet. Azonnal egy tucat sz�rny vette �ket k�r�l. –Hiraikotsu! –Ord�totta, �s teljes erej�b�l elhaj�totta csontt�r�j�t. A fegyver nagy k�rt le�rva minden d�mont elint�zett a k�zelbe, legal�bb is �gy t�nt. �m a k�vetkez� pillanatban az egyik fa m�g�l is sz�rny ugrott el, mely olyan gyorsan mozgott, hogy nem igaz�n lehetett a d�monirt� bumer�ngj�val elint�zni.

-Gyermekem! Hajtsd le a fejed! –Figyelmeztette Minako, fia szerelm�t �s ruh�ja al�l k�t �les peng�j� eszk�zt h�zott el�, majd elhaj�totta. Telibe tal�lta a f�rge l�nyt, ami �pp a leveg�ben volt ekkor �s holtan hullott a f�ldre. Sango meglep�d�tten n�zett az asszonyra, v�g�l megk�sz�nte a seg�ts�g�t.

-H�l�s vagyok, hogy elint�zitek helyettem a riv�lisaimat. �gy hamarabb hozz�jutok a harmadik shikon szil�nkhoz, mint gondoltam. S�t…a fialtal papn�n�l m�g h�rom van. De csalira is sz�ks�gem van! –J�tt el� a s�t�t f�k k�z�l egy besz�l� l�ny. Nem olyan volt, mint a t�bbi. Sokkal er�sebbnek t�nt. Testalkata emberi volt. M�gis, j�val magasabb volt b�rmelyik embern�l, ny�l�nk �s izmos, de ruha nem igaz�n fedte �s nem�t sem igaz�n lehetett eld�nteni. B�r�n fura ismeretlen mint�zatok voltak, melyek a holdf�ny�ben ez�st�s sz�nben  szikr�ztak. Szemei v�r�sen izzottak, mosolya �rd�gi volt.

-Mi a neved? –K�rdezte Sango d�h�sen. –M�g is milyen d�mon vagy te?

-A nevem Chite! �rd�gi teremtm�ny vagyok, akinek f�j a foga az �kk�szil�nkokra. Att�l a kett�t�l, ami bennem van, hatalmasra n�tt az er�m, de ha m�g megszerzek n�gyet, �n leszek a leghatalmasabb. Most ne besz�lj�nk, v�g�l is ellens�gek vagyunk. �t megszerzem magamnak. –Mutatott fel�j�k mutat� ujj�val, de nem lehetett tudni kire c�loz. Kirara m�rgesen morogni kezdett �s a d�monnak akart ugrani, de a sz�rny bal kez�n, az ujjak v�gei vak�t�an f�nyleni kezdett. Annyira elviselhetetlen�l, hogy az ott l�v�knek el kellett takarniuk a szem�ket. A feh�res �get� f�ny, g�mb alakot kezdett fel venni, mely elhagyta gazd�j�t �s sebesen k�zeledett Sango�k fel�. Kirara id�ben �szre vette a vesz�lyt �s futni kezdett el�le, �gy a t�mad�s nem �ket �rte. Azonban a robban�s is nagy erej� volt, ami ut�na k�vetkezett. A d�monirt� �s „macsk�ja” nagy er�vel csap�dott egy vastag t�rzs� f�nak. Kirara gazd�ja, el is vesz�tette eszm�let�t. El�tte m�g azonban l�tta, hogy hatalmas porfelh� keletkezik �s ellepi �ket. A macska d�mon nehezen, de fel kelt �s h�t�ra vette Miroku szerelm�t. Elindult, hogy megkeresse Housi-sama anyj�t is, de nem lelte sehol.

-Kirara…-Ny�gte Sango er�tlen�l �s k�h�gni kezdett. Az „�llat” igyekezett tiszta leveg�re vinni gazd�j�t �s amint fel fogta a szagokat a sz�rny nyom�ba erdedt.

                 Kagome �s Shipo is v�geztek a gonosz l�nyekkel. A l�ny le�lt egy k�re, hogy megpihenjen. Az �g fel� n�zett �s ekkor �szrevette, hogy valaki viszi a kezei k�zt Miroku �desanyj�t. Azonnal felpattant �s �ld�z�be vette a sz�rnyet. Hi�ba, ak�rmilyen gyorsan futott, Chite f�rg�bben haladt �s pillanatokon bel�l elt�nt a l�ny szeme el�l.

-Shipo…gyere…v�ltozz valami rep�l� l�nny�!

-�n? De �n soha nem b�rtalak el norm�lisan. Soha t�bb� nem akarlak vinni. Ink�bb, megyek �s figyelmeztetem a t�bbieket. �gy is f�rg�bb vagyok…-V�dekezett ijedten a r�ka szellem.

-J�, akkor menj �s sz�lj Inu-Yash�nak! –P�rgette meg �s dobta el Shipot, Kagome.

-���������! –Hallatszott a k�ly�k hangja, majd egy pukkan�s visszhangzott az erd�ben �s egy r�zsasz�n v�r�s mad�r rep�lt el a f�k k�z�tt. „Shipo! B�zom benned!” N�zett ut�na a hanyou szerelme.

                    Miroku �ppen a marad�k sz�rnyeket takar�totta bajt�rsa nyom�n, mikor meghallotta Kirara hangj�t a k�zelben. Inu-Yasha szint�n meg�rezte a k�zels�g�t, de mind ketten �szre vett�k a gonosz jelenl�t�t is. A macska d�mon odavitte Sangot, Mirokuhoz. A szerzetes megpr�b�lta �szhez t�r�teni a n�t, de �pp, hogy szerelme kinyitotta a szem�t, megjelent Chite is.

-Lassan �sszegy�lik a kis csapat. Jobb is, hisz ha nincsenek egy�tt, nem �lvezetes az alkudoz�s. Itt ez az �jult asszony…tudom, hogy a fia semmik�ppen nem akarja, hogy meghaljon. –Mutatott Minakora a d�mon. A n� tehetetlen�l fek�dt Chite fogs�g�ban. Feje h�trabicsaklott, mikor a sz�rnyeteg megmozdult. Miroku fal feh�r lett �s legsz�vesebben r�gt�n neki ugrott volna az �rd�gi teremt�snek.

-Inu-Yasha! Menj, hozd ide Kagom�t…-Esett Shipo a f�l szellem karjai k�z� elgyeng�lve. –Siettem, ahogy tudtam.

-Val�ban nem �rt, ha az a l�ny min�l hamarabb itt lesz. N�la van az alku t�rgya. –Vigyorodott el gonoszul Chite.

-Kagome, megyek m�r. –T�nt el a hanyou a f�k k�z�tt.

-Chite, te szem�t…-�llt fel sz�delegve Sango. Szerelme elkapta �t. Kagome �s Inu-Yasha p�r percen bel�l vissza is t�rt. A gonosz l�ny �jra megsz�lalt.

-Ne is pr�b�ljatok r�m t�madni, mert v�gzek vele. Ezt a shikon szil�nkot, ami n�lam van m�r biztos megtartom, de ha nem szeretn�tek, hogy ez az �rtatlan ember meghaljon, az ifj� papn� �nk�nt �tadja nekem a t�bbit is.

-Na azt m�r nem! Honnan tudjam, hogy elengeded �t, ha �tadjuk, amit akarsz? –K�rdezte a hanyou idegesen. Szerelme nem tudott mit sz�lni, megszor�totta a nyak�ban l�g� �vegcs�t.

-Ha nem adj�tok �t, �gy meghal az asszony �s tal�n ti is. Mert ha felhaszn�lom a kezembe l�v� szil�nkot, tal�n m�r leszek olyan er�s.

-Legyen…oda adjuk…-V�laszolt Kagome, mikor a szerzetes k�ts�gbeesetett arc�ra n�zett. Magabiztosnak l�tszott. Mintha tervezett volna valamit. –Akkor �n most oda megyek �s �tadom a szil�nkokat, te pedig elengeded Miroku �desanyj�t. –T�pte ki nyak�b�l a fiol�t �s kivette a shikon darabokat.

-Kagome…-Sz�lt halkan �s meglep�d�tten a szerelme. Housi-sama m�r sejtette mire k�sz�l. Chite �rd�gi vigyorral a leveg�be emelkedett legal�bb �t-hat m�tert �s ezt mondta.

-Nincs sz�ks�g arra, hogy ide gyere…-Az �kk�szil�nkok mag�t�l emelkedtek fel �s mentek a d�monhoz. A l�ny �gy kiss� elbizonytalanodott. Egy izzadts�gcsepp jelent meg az arc�n, de az�rt nem hagyott semmit sz�nn�lk�l.

-Most…engedd el a n�t. –Amint kimondta, Minako mag�hoz t�rt �s ijedten kap�l�zni kezdett.

-Miroku! –Ny�jtotta kezeit fia fel�.