Gyermeki kacaj-Szabad sz�l

A felh�kt�l habz� �gbolton egy toll sz�llt. Kagura gondolataiba m�lyedve n�zett le az alant elter�l� t�jra. Fekete haj�ba pimaszul kavart bele a szabad sz�l v�gigsimogatva arc�t oly szel�d ujjakkal, hogy a n� egy pillanatra el is felejtette, hogy nincs joga �lvezni a szabads�g gondtalan leveg�j�t. V�r�s szemei csal�dottan rebbentek meg, ujjai pedig kaser� k�ts�gbeesetts�ggel markolt�k meg a toll fordros tarajait. Maga mell� tekintett. Most megengedhette mag�nak a b�natot �s a „kapzsi” szenved�lyt, ugyanis nem k�vett�k a m�rges darazsak, melyeknek z�mm�g� hangja mindig ut�latosan szertefoszlatta gondolatait.
-Olyan finom szag� a sz�l.-suttogta, amint v�gyakozva kiny�jtotta kez�t a leveg�be, mely szel�d cs�kot nyomott ujjaira-B�r visszacs�kolhatn�k...
Hirtelen elgyeng�lt szemeire langy dereng�s �ml�tt, mely egy feh�r haj� f�rfit festett tekintete el�, ki fagyos, arany szemeive r�n�zett �s pillant�s�val megdermesztette izmait. A gondolat csillagporr� esett sz�t, amint a n� megr�zta a fej�t, mire becsuk�d� szem�b�l elfojtott, s�s csepp buggyant el� �s megtagadva a leveg�be csobbant bele. Kagura d�h�sen fels�hajtott:
-Hagyj b�k�n!
Furcs�nak tal�lta, hogy nem k�vett�k a darazsak. Letekintett �s hirtelen megpillantotta c�lpontj�t, melynek megkeres�s�re Naraku b�zta meg. A z�ld mez�n fekete foltok hemzsegtek, mint az el� s�r. M�g a magasb�l is lehetett hallani amint az �hes �s moh� cs�pr�g�k v�gyakozva csattogtak a n� fele, mik�zben egyetlen, ezersz�j� sz�rnyetegk�nt r�t�madtak a toll keltette �rny�kra is.
-Pokolhangy�k...-suttogta mag�ban-a darazsak rokonai. Mindent, legyen b�r szellem, vagy k�z�ns�ges haland�, �lve felfalnak. Vajon mi�rt k�ldhetett ide Naraku?
Kagura szemei izzdatan kerekedtek el, amint feleszm�lt.

A buja s�t�ts�gben egy v�r�s szemp�r vedlett el� �s ut�latos hunyorg�ssal r�vet�d�tt azokra a recseg� �s fenyeget� ujjakra, mik a feketes�gb�l emelkedtek ki. A f�rfi hossz�, fekete haja csendesen lobogott z�ldes cs�pjaival egy�tt, mik �hes k�gy�kk�nt tekeregve kavarogtak a csontos t�sk�k k�zt. Naraku �rd�gi vigyort ejtett, amint t�tong� ujjai k�zt megjelent egy h�sos t�rgy, mely k�ts�gbeesett dobog�ssal verg�d�tt k�zt�k. Hakudushi k�rd�en a f�rfira n�zett:
-Nem �rtem. Sokkalta el�bb is v�gezhett�l volna az �rul�val. Mi�rt �ppen most?
-Az�rt, mert Kagur�nak nem �tlagos hal�lt sz�ntam. Tudod, hogy milyen neh�z pokolhangy�kra akadni manaps�g?
-�rtem...-mosolygott el � is.
Naraku karmai hirtelen �sszeroppantak �s �gy z�zt�k sz�t a sz�vet, mintha az �vegb�l lett volna, melynek szil�nkjai meglepett sikollyal a hal�lba zuhannak.

Kagura szemei meglepetten kerekedtek el, mik�zben g�rcs�s ujjai remegve mellkas�hoz kaptak. Arc�ra mozdulatlan d�bbenet �lt ki, mik�zben elhom�lyosul� tekintet�re csal�dott b�gyads�g derengett fel. Teste tehetetlen�l bukott el�re �s zuhant al� a m�lybe. L�tta a k�zeled�, hangy�kt�l  fekete f�ldet... �s l�tta �t is... � k�s�rtette...L�tta a feh�r haj� f�rfit...�rezte, amint a sz�l nekicsap�dik test�nek �s a kimon�ja al� hatolva vadul v�gig�ramlik b�r�n. A leveg�ben teste �tfordult. Ujjai dermedten pr�b�ltak megkapaszkodni a t�volod� felh�kben, de azok egyre el�rhetetlenebb� v�ltak, mint a messzi l�tom�s, mely �lm�ban k�sz�nt r� az emberre �s elillan, mikor fel�bred�nk. Szemeiben v�gtelen, �lmos nyugodts�g lobogott, nem a f�lelem. Az elfojtott k�nnyek most el�buggyantak bel�le �s
szabad es�cseppekkk�nt felfele sz�lling�ztak.  A f� l�gyan simult test�hez. �rezte, aminta z�ld sz�lak lobog� tengere k�r�lveszi test�t, mely akaratlanul is felbillent. Nem voltak hangy�k...Csak a f�... �lomsan el�re tekintett. B�gyadt, f�radt szemei fak�ak voltak a benn�k dereng� k�nnyekt�l, mik v�gigcsorogtak arc�n, mint az ez�st�s foly�k. Csod�lkozva tekintett
mellkas�ra, melyb�l par�zsl� f�st kavargott el�. Ut�na �jra el�re n�zett �s t�l, a csobog� ez�stcseppek rejtek�ben megpilantotta a feh�r haj� f�rfit. Rezzen�stelen arca mintha �l� j�gb�l lett volna, �gy �szott a ragyog� napf�ny habjai k�zt, mint az el�rhetetlen rem�nysug�r, mely megt�ri az �jt �s ny�jt valami c�lt, valami t�maszt, ki�rt a n� remegve kiny�jtotta elgyeng�lt kezeit, �m t�l t�voli volt az alak. Arany szemei nem rebbentek meg. Halkan figyelte Kagur�t, ki m�sik kez�vel mellkas�t szorongata, melyen kereszt�l lassan elsz�llt bel�le az �let. A f�rfi kez�ben a kard m�g mindig vibr�lt a t�mad�st�l. El�h�zott egy m�sikat. Kagura fak� szemei �sztak a keser�s�gben, mik�zben fogai zih�l� ny�g�sekkel szor�tani kezdt�k egym�st.
-M�r nem tud megmenteni...-suttogta mag�ban belet�r�dve sors�ba.
A kard peng�je �letlen�l sz�ntotta v�gig a test�t. Eddig ismertlen melegs�get �rzett sz�tterjedni l�ny�ben. H�l�san felemelte tekintet�t a f�rfi fele:
-K�sz�n�m...
-Hol van Naraku?-k�rdezte hidegen a szellem.
-Ah...A...�szakon...-ny�gd�cselte er�tln�l-A tarajos hegyek k�zt...
A f�rfi sz�tlanul meredt a haldokl� n�re. Kagura utolj�ra felemelte fej�t:
-K�sz�n�m hogy velem mardt�l...-mosolygott szel�den, mik�zben az�rk�k k�nnyek ragyogtak f�rads�gt�l boldog szemeiben. Tekintete egy pillanatra elkerekedett, de azt�n nyugodt hunyorra sz�k�lt �ssze. A n� haj�ba belefodort a sz�l, amint teste lassan fogyni kezdett. Szemei lecsuk�dtak:
-K�sz�n�m...Szabad vagyok...-azzal teste elhalv�nyult, majd meleg fuvallatt� v�ltozott, mely meglengetett n�h�ny levelet �s egy feh�r tollpih�t, mely a f�rfi arc�hoz d�rzs�l�d�tt, majd szabadon kavarogva a magasba sz�kkent �s elt�nt a tiszta napsugarakt�l aranyl� menny felh�i k�zt.



A feh�r, k�gy�z� l�nyek k�r�l�lelt�k Kikyot, ki csendesen s�t�lt az erd�ben. Meglepetten oldalra pillantott, amint egy kisl�ny l�pett el� a bokrok k�z�l �s bar�ts�gosan megsz�l�totta:
-Hali!