***

M�r eltelt n�h�ny nap, de Narakunak nyom�t sem l�tt�k. B�r b�rhol j�rtak, tudt�k, a d�mon el�tt�k haladt el arra. Erre egyszer�en r� lehetett j�nni. Mindenfel� felperzselt falvak, halott emberek.

Brut�lis, de l�tv�nyos nyomok. Inuyasha persze folyton morgott, hogy m�r megint temetni kell, de Kagome lepisszegte. Vagy leosuwarizta. �ltal�ban mindkett�.

Sesshoumaru nem morgott, de � is csak Kira miatt. M�g mindig nem szokat meg, ezt a kedvelj�k a haland�kat dolgot, de az�rt pr�b�lkozott. P�ld�ul, nem piszk�lta folyton Inuyash�t, nem sz�lta le a t�bbieket, csak n�ha.

B�r m�g �gy is volt, hogy megkapta Kir�t�l, amikor est�nk�nt v�gre besz�lni tudtak, hogy milyen sz�vtelen.

Ez volt az egyetlen dolog, ami zavarta a l�nyt. Hogy fenntarts�k, hogy m�r nincs k�zt�k semmi, �s az, amikor cs�kol�ztak, �s szerelmet vallottak egym�snak, miel�tt Kira elt�nt, csak fell�ngol�s volt, nappal nem igaz�n sz�lhattak egym�shoz. Csak �jszaka volt n�h�ny nyugodt �r�juk, �s akkor is vigy�zniuk kellett, nehogy valaki fel�bredjen, �s megl�ssa �ket.

De Kira �gy �rezte, lassan megszokja. N�ha persze er�t vett rajta a szomor�s�g, de ez m�r nem fordult el� annyiszor.

�s b�r a l�ny �gy gondolta, jobb lenne, ha elmondan�k a t�bbieknek, hogy egy�tt vannak, meg�rtette, hogy Sesshoumaru agg�dik �rte. Persze n�h�nyszor felhozta a t�m�t, �s �gy t�nt, egyre jobban meggy�zi a d�mont.

Aznap �jabb lerombolt falut tal�ltak. Mire mindenkit eltemettek, k�s� d�lut�n lett, de mivel nem akartak a h�zak romjaiban aludni, ink�bb tov�bb indultak. Az este egy kis tiszt�son �rte utol �ket. Letelepedtek, majd hamarosan mindenki �lomba mer�lt. Illetve majdnem mindenki. Kira fel�llt, �s les�t�lt a tiszt�sr�l. M�r kor�bban j�rt erre, �gyhogy tudta, van itt egy tisztaviz� t�, ahol megf�r�dhet. Hamar oda�rt. Levette ruh�it, �s beleg�zolt a kellemes v�zbe. Sok�ig �szk�lt, majd egy id� ut�n kis�t�lt a v�zb�l, megt�r�lk�z�tt, �s fel�lt�z�tt.

Nyugodtan s�t�lt a f�k k�z�tt, de igaz�b�l nem is figyelte, merre megy. Ennek az lett a k�vetkezm�nye, hogy neki�tk�z�tt valakinek, de ahelyett, hogy h�traesett volna, er�s karok tartott�k meg. Feln�zett, �s elmosolyodott.

Sesshoumaru �llt el�tte. Meg akart sz�lalni, de a d�mon odahajolt hozz�, �s megcs�kolta. Kira viszonozta. Ekkor Sessh ajkai a l�ny nyak�ra t�vedtek. Kira megborzongott az �rint�st�l.

A youkai viszont nem el�gedett meg ezzel. Lassan elkezdte lecs�sztatni a l�ny v�ll�r�l a ruh�j�t.

- Sesshoumaru…Mit csin�lsz? – k�rdezte remeg� hangon a l�ny.

A d�mon nem v�laszolt, csak tov�bb munk�lkodott a ruhadarab lejjebb cs�sztat�s�n.

- Sesshoumaru! Megl�thatnak! – l�pett el a l�ny a d�mont�l.

- El�g messze vagyunk…- �lelte �t �jra a youkai.

- �s mi van, ha valamelyik�k erre j�n? Megl�that! – l�pett el �jra a l�ny, h�tat ford�tva Sessnek.

- Nem �rdekel…L�sson…- suttogta a l�ny f�l�be Sesshoumaru, mik�zben �jra �tfogta karjaival, �s haj�t f�lreseperve most h�tulr�l cs�kolt bele a nyak�ba.

Kira m�g meg akart sz�lalni, hogy b�rki megl�thatja �ket, de ez m�r �t sem �rdekelte. F�leg akkor nem, mikor Sesshoumaru v�gre le tudta h�zni r�la a ruh�j�t. A ruh�j�t igen, de a k�peny rajta maradt. �gy Kira egy sz�l feh�rnem�ben �s k�penyben �llt Sesshoumaru �lel�s�ben.

Szembefordult a d�monnal, �s kioldozta a k�peny�t. A ruhadarab a l�ny l�b�hoz esett. Kira odal�pett Sesshoumaruhoz, �s elkezdte megszabad�tani �t a ruh�it�l. Mikor ez siker�lt, Sess leh�zta a feh�rnem�t Kir�r�l, majd a f�re fektette a l�nyt, mik�zben folyamatosan cs�kolta. Hamarosan mindketten �tadt�k magukat a szenved�lynek, �s egym�s� lettek. T�bbsz�r is.

Kira Sesshoumaru mellett fek�dt, arc�val a d�mon fel� fordulva.

Sess a l�ny hajtincseivel j�tszadozott, �s id�r�l id�re megcs�kolta a l�nyt.

- M�g mindig �gy gondolod, hogy Inuyash��k el�tt is titkol�znunk k�ne? – k�rdezte a l�ny.

- Nem…Azt akarom, hogy b�rmikor megcs�kolhassalak…Ha r�j�nnek, r�j�nnek…- hallatszott Sesshoumaru v�lasza.

Kira elmosolyodott, majd megcs�kolta a d�mont.

- Ideje visszamenni, nem? – k�rdezte a l�ny.

- De, menj�nk…- �rtett egy�tt Sessh.

Mindketten fel�lt�ztek, majd lassan visszat�rtek a t�borhely�kre, ahol Kira szok�s szerint lefek�dt, Sesshoumaru pedig a f�r�l figyelte a l�ny �lm�t.

***

M�snap v�gre tov�bb indultak. Mindenki megk�nnyebb�l�s�re, most nem tal�ltak egyetlen porig rombolt falut sem. Ennek k�t ok miatt �r�ltek:

1. Nem kellett t�bb halottat eltemetni.

Inuyasha meg is jegyezte, hogy legal�bb most nem megy f�ld a hossz� k�rmei al�. (J)

2. M�r biztosan k�zel j�rnak Narakuhoz.

Kira m�r el�gg� k�v�ncsi volt erre a Narakura, hiszen � csak a p�vi�nbund�j�ban l�tta, de amikor megk�rdezte a t�bbieket, �k elmondt�k neki, hogy Naraku v�ltogatni tudja a kin�zet�t, �gy ak�rki lehet.

Nemsok�ra egy t� partj�hoz �rtek, amit egy v�zes�s t�pl�lt.

- Mi lenne, ha itt meg�lln�nk egy kicsit? – javasolta Kagome.

Senkinek sem volt ellenvet�se, csak Inuyash�nak, de � is elhallgatott, miut�n Kagome megfenyegette, hogy kimond egy bizonyos sz�t (osuwari).

- L�nyok, nincs kedvetek f�rdeni? – k�rdezte Sango.

- De, persze, hogy van! – v�gta r� Kagome �s Kira.

A l�nyok Rint �s Shippout b�zt�k meg azzal, hogy figyelje, a fi�k ne leselkedjenek, majd lementek a t�hoz. Viszont, amikor kim�sztak, Kira v�letlen�l belel�kte a ruh�ikat a v�zbe, �gy minden�k vizes lett.

- Ne haragudjatok…- sajn�lkozott piros fejjel a l�ny.

- Semmi baj! – mosolyogtak r� a l�nyok.

Fel�lt�ztek, �s am�g a t�bbiek elindultak visszafel�, Kira be�llt ruh�ban a v�zes�s al�. Utolj�ra kisl�ny kor�ban csin�lt ilyet, amikor m�g �desanyja �lt. Majd csurom vizesen ment vissza a t�bbiekhez.

Sango v�r�sen �lt a hely�n, �s Kagome sem volt �ppen s�padt, ugyanis az �t�zott ruh�ik nem takartak t�l sokat. Mikor Kira oda�rt, hirtelen egy kis meleg szell� j�rta k�r�l a l�nyokat, addig, am�g ruh�ik meg nem sz�radtak.

- K�szi! – mosolygott a k�t l�ny Kir�ra.

- Nincs mit.

A fi�k m�r nem voltak ilyen lelkesek. Miroku arc�r�l le lehetett olvasni a csal�dotts�got, �s Inuyash�n is l�tszott, hogy �lvezte a helyzetet.

Kira elmosolyodott, majd tov�bb indultak. Nem mentek r�g�ta, mikor megsz�lalt egy hang.

- �, a kis csapat! V�gre ide�rtetek! – jelent meg el�tt�k Naraku.

Mindenki azonnal t�mad�sba lend�lt, kiv�ve Shippout, Rint �s Jakent, akik h�tr�bbvonultak, �s ink�bb lelkileg seg�tett�k a t�bbieket.

Miroku nem haszn�lhatta az �rv�nyt, mert megjelentek a darazsak, ez�rt a botj�val �s var�zsig�s szalagokkal irtotta a d�monokat, aki t�bb sz�zan jelentek meg. Sango Kirar�val harcolt, el-eldob�lva a bumer�ngj�t, Inuyasha a Tetsusaig�t, Sesshoumaru a Toukijint haszn�lta, Kagome nyilakat l�tt ki, Kira pedig vill�mg�mb�ket dob�lt r�juk.

De b�rmilyen kitart�an k�zd�ttek, a sz�rnyek csak j�ttek. Ekkor csatlakozott be Kagura �s Kanna. Kagura a szelet pr�b�lta zavarni, de most nem ment neki!

- Mi�rt nem m�k�dik?! – fakadt ki.

Hirtelen besz�llt el� Kira.

- A leveg� az �n elemem…Hi�ba vagy a sz�l �rn�je, a sz�l is leveg�…�s a leveg�t �n uralom…- mosolygott a d�monra, majd egy kisebb viharral elrep�ttette �t.

Kanna t�kr�t hamar �sszet�rte Kagome egyik ny�lvessz�je, �gy � is kimaradt a harcb�l, �s a d�monok is elkezdtek fogyatkozni.

- V�ged van, Naraku! T�ler�ben vagyunk! – kiab�lta Inuyasha.

- Igen? Ezt figyeld! – v�laszolta a hanyou, majd gy�kereivel megragadta Kir�t, �s egy �kk�szil�nkot illesztett a h�t�hoz. Egy szennyezett szil�nkot…

A szil�nk bement a l�ny b�re al�.

- Most �n ir�ny�tom! – nevetett Naraku.

- Nem hiszem! – ki�ltott Kira, �s a f�ld�monhoz v�gott egy vill�mg�mb�t.

- �h! Ezt megb�nod! – ki�ltotta Naraku.

Csak r�n�zett a l�nyra, aki hirtelen pokoli f�jdalmat �rzett a h�t�ban, ami eg�sz test�re �tterjedt. Felsikoltott, �s �sszecsuklott.

- Kira! – kiab�lt�k a t�bbiek.

Mikor a l�ny fel�llt, tekintete olyan �res volt, mint amilyen Kohakunak szokott.

- Int�zd el �ket! – hallatszott Naraku parancsa.

Kira tehetetlen�l n�zte, ahogy karjai felemelkednek, �s vill�mg�mb�ket z�d�tanak a bar�taira. Hi�ba pr�b�lta meg�ll�tani �ket, teste nem engedelmeskedett akarat�nak.

A l�ny a leveg�be emelkedett, �s ott hatalmas vihart kavart, majd az eg�szet a t�rsaira z�d�totta, akiket messzire elsodort az ork�n erej� sz�l. Egyed�l Sesshoumaru volt az, aki ott maradt.

Kira odar�ppent el�, �s egy ideig farkasszemet n�ztek, majd a l�ny t�mad�sba lend�lt. Sesshoumaru csak v�dekezett, nem t�madott. Kira egyre er�sebb csap�sokkal ostromolta, az �kk�szil�nk megn�velte az eddig sem kicsi erej�t. Sessh egy ideig tudta h�r�tani a csap�sokat, de egyre t�bb sebet szerzett. V�g�l a f�ldre ker�lt.

- �ld meg! – hallatszott Naraku parancsa.

Kira a f�rfi mell� l�pett. K�nnyes szemmel n�zett a d�mon arany szemeibe, s keze m�r ind�totta volna a t�mad�st, amikor…

- Meg kell t�rn�m a var�zslatot...Musz�j megt�rn�m...

- NEM!!! – ord�totta a l�ny, �s abban a pillanatban visszanyerte az uralm�t a teste f�l�tt.

A k�vetkez� pillanatban iszonyatos f�jdalom t�lt�tte el a test�t. Sikoltva esett �ssze. Test�t k�r�lfonta n�h�ny gy�k�r, ami Naraku el� vitte.

- Ez�rt m�g megfizetsz…Senki sem szeg�lhet ellen az akaratomnak…Senki! – ki�ltotta Naraku, �s a f�jdalom Kira test�ben egyre n�tt.

M�g l�tta Sesshoumarut, miel�tt el�jult.

- Nos, Sesshoumaru…Mivel a l�ny most nem haszn�lhat�, k�nytelen leszek �n elpuszt�tani t�ged…- kezdte Naraku, de ekkor befutottak a t�bbiek.

A f�ld�mon �gy �rezte, jobb, ha most elmenek�l. Elt�nt, Kir�t is mag�val vitte…

***

- Vajon mi baja Sesshoumarunak? – k�rdezte Kagome.

- Nem tudom…Olyan furcsa, mi�ta visszaj�tt�nk…Mintha nem is � lenne…- v�laszolt Sango.

A kis csapat �ppen Kaede faluj�ban volt, ahol azokat a sebeket pr�b�lt�k kiheverni, amiket akkor szereztek, amikor Kir�val kellett harcolniuk.

- Hagyta, hogy ell�ssam a sebeit, �s nem is morgott…- mondta Kagome.

- �s egyszer sem sz�lt be Inuyash�nak, �s Jakent sem b�ntotta…- tette hozz� Sango.

- Biztosan hi�nyzik neki Kira. Szerintem agg�dik �rte…- sz�lt k�zbe Rin.

- Mi?! – n�ztek a l�nyok a kisl�nyra.

- H�t, Sesshoumaru nagy�r �s Kira szerintem szeretik egym�st…M�rmint, amikor Kira m�g csak vel�nk j�tt, nagyon sokat besz�lgettek Sesshoumaru nagy�rral, �s mik�zben s�t�ltak, fogt�k egym�s kez�t…- magyar�zta a kisl�ny.

A l�nyok csak n�ztek.

- Akkor j�l gondoltuk…De mi�rt nem mondta el Kira? – k�rdezte Sango.

- Nem tudom. Nem hinn�m, hogy az�rt, mert nem b�zik benn�nk…- v�lte Kagome.

- Lehet, hogy a b�ty�m tal�lta ki. – sz�lalt meg Inuyasha a bokorb�l.

- Ti itt hallgat�ztok?! – n�zett be a bokor m�g� Sango, ahonnan hamarosan el�j�tt Inuyasha �s Miroku.

- De mi�rt tal�lta volna ki Sesshoumaru ezt? Nem akarja felv�llalni Kir�t? Ez szem�ts�g t�le! – mondta Kagome.

- Nem, nem hiszem, hogy ez�rt. Lehet, hogy f�lti? – k�rdezte Miroku.

- Az ellens�geit�l? Igen, szerintem ez�rt. V�g�l is a b�ty�mnak sok ellens�ge van. – �rtett egyet Inuyasha.

Kagome eln�zett arra, amerre Sesshoumarut l�tta elmenni.

- Szeg�ny Sesshoumaru…- s�hajtott.

A t�bbiek b�lintottak, majd mindenki ment a saj�t dolg�ra.

Inuyasha egy fa mellett �llt, �s maga el� n�zett.

Most meg tudta �rteni, mit �rez a b�tyja. Ha Kagom�t raboln�k el, �s � nem lenne olyan �llapotban, hogy kiszabad�thassa, biztosan bele�r�lne.

- Akkor ez most azt jelenti, hogy szeretem Kagom�t?...De...Ott van Kikyou is...Vagy � m�r nem?...�rte is �gy agg�dn�k?...Nem tudom...Hiszen olyan r�gen volt!...�tven �ve...

- Szia! Min gondolkodsz? – l�pett oda hozz� Kagome.

- Szia. Nem �rdekes…

A l�ny oda�llt mell�, �s az eget kezdte k�mlelni. Inuyasha is figyelt, csak � nem az eget, hanem a l�nyt n�zte…

Sesshoumaru ek�zben egy fa�gon �lt. K�v�lr�l k�z�ns�gesnek n�zett ki, de bel�l nagyon agg�dott Kir��rt.

Ha m�r teljesen meggy�gyult volna, azonnal a l�ny ut�n ment volna, de m�g nem gy�gyult meg, b�r Kagome gy�gyszerei gyors�tott�k a folyamatot. Azt tudta, hogy sebes�lten nem lenne es�lye kiszabad�tani a l�nyt.

Folyton felderengtek el�tte a l�ny k�ts�gbeesett szemei, ahogy les�jtani k�sz�l, majd a f�jdalmas arca, amikor Naraku k�nozta.

- Ez�rt m�g megfizetsz…- mondta akkor a l�nynak a f�lv�r.

Sesshoumaru rem�lte, hogy a l�nynak nem lesz komolyabb baja. Nem akarta s�lyosan s�r�lten, vagy ami m�g rosszabb, holtan l�tni.

Egyben azonban biztos volt: Ha megtal�lj�k Narakut, szem�lyesen �li mag azt a szemetet, de el�tte m�g k�nozza egy kicsit.

Tudta, hogy a t�bbiek val�sz�n�leg nagyon furcs�nak tal�lj�k a viselked�s�t, �s nagy az es�lye, hogy r�j�nnek, � �s Kira egy�tt vannak, de ez most m�r nem �rdekelte.

Fels�hajtott, majd leugrott a f�r�l, �s elindult s�t�lni, hogy legal�bb kezdjen valamit mag�val. A f�k k�z�tt megpillantotta Sangot �lldog�lni. A l�ny is �szrevette a d�mont, �s odas�t�lt hozz�.

- Sesshoumaru? K�rdezhetek valamit? – sz�lalt meg a l�ny.

A youkai megvonta a v�ll�t.

- Te �s Kira…Egy�tt vagytok? – k�rdezte a l�ny.

- Ezt mib�l gondolod? – k�rdezte a d�mon.

- Abb�l, ahogy most viselkedsz. Egy�tt vagytok?

Sesshoumaru egy pillanatig v�rt a v�lasszal, majd kib�kte.

- Igen.

- �rtem…- v�laszolt a l�ny meg�rt� hangon.

- Nem lesz semmi baja sem…Ismerem Kir�t, mindig kital�l valamit…- pr�b�lta vigasztalni a d�mont.

- Ha baja lesz, el�bb minden csontj�t darabokra t�r�m, azt�n meg�l�m Narakut! – morogta a d�mon.

Sango halv�nyan elmosolyodott.

- Tudom, milyen �rz�s agg�dni valaki�rt…Az �n �cs�m is Naraku fogs�g�ban van…�t is egy szil�nkkal ir�ny�tja, de ha kiveszik a szil�nkot, Kohaku meghal…- mondta szomor�an Sango.

Sesshoumarut ekkor egy furcsa �rzelem ker�tette hatalomba, amit eddig nem igaz�n �rzett. A sajn�lat. Sajn�lta a l�nyt, aki tudta, ha meg akarja szabad�tani a testv�r�t Narakut�l, meg kell �lnie a fi�t.

- Akkor �n hagylak gondolkozni…- sz�lalt meg Sango, majd els�t�lt, mag�ra hagyva a d�mont a gondolataival.

***

Kira egy kast�lyban t�rt mag�hoz. Felt�telezte, hogy Narakun�l van.

K�rben�zett a hom�lyos szob�ban, majd, b�r minden porcik�ja sajgott, felkelt. K�rbej�rta a szob�t. Sehol egy ablak, csak a puszta falak. Egyetlen ny�l�s az ajt� volt. Kira odasietett, �s ki akarta nyitni, �m ekkor egy energiamez� visszal�kte a f�ldre.

- H�t ez nem fog menni...

Mire felt�p�szkodott, kiny�lt az ajt�, �s bel�pett rajta Kagura. Gy�l�lettel n�zett v�gig a l�nyon, aki hasonl�an kedves pillant�sokkal m�regette �t.

- Gyere ut�nam. Ne pr�b�lj megsz�kni. – mondta a sz�lboszork�ny, majd elindult.

Kira ut�na indult. Egyenl�re csak fel akarta t�rk�pezni a palot�t, nem akart megsz�kni.

Hamarosan Kagura bel�pett egy hatalmas szob�ba. Kira k�vette. A szob�ban �lt Naraku, el�tte Kohaku t�rdelt.

- Elmehetsz…- sz�lalt meg a f�ld�mon, �s a fi� elhagyta a termet.

- Nos…�dv�z�llek a palot�mban…- n�zett Naraku a l�nyra.

Intett, �s Kagura kiment a teremb�l.

- Mit akarsz t�lem? – k�rdezte a l�ny.

- Nem egy�rtelm�? Ekkora er�vel hatalmas fegyver leszel…

- Nem leszek.

- �, dehogy nem…Am�g a szil�nk benned van, azt teszed, amit akarok…

- Szerinted sok�ig lesz ez bennem?! – k�rdezte a l�ny.

- Igen. A gy�gy�t� k�pess�ged szinte sebezhet�v� tett, csak olyan csap�s nem gy�gyulna be azonnal, ami hal�los lehetne sz�modra, azt pedig egyik bar�tod sem pr�b�ln� meg...Te pedig sz�p lassan meg�l�d �ket…- mosolygott Naraku.

Kir�ban ekkor elpattant valami, �s a hanyoura vetette mag�t. Miel�tt el�rte volna, f�jdalom nyilallt a test�be, �s �sszerogyott.

- Ez nem volt sz�p…- mondta Naraku, majd hirtelen �sszeszor�totta a kez�t.

Az ajt� m�sik oldal�r�l halk sikolt�s hallatszott, majd az ott l�v� valaki �sszeesett.

- Ejnye, Kagura…Nem sz�p dolog hallgat�zni…- mosolygott Naraku.

- Kelj fel! – parancsolta Kir�nak, �s a l�ny fel is �llt, �s �res tekintettel n�zett a f�rfira.

- A feladatod a k�vetkez�…- de azt, amit mondott, csak Kira hallotta.

- Kagura elk�s�r…- mondta, majd kik�ldte a l�nyt.

Kira Kagura legyez�j�n �lt, a d�h�s d�monn� t�rsas�g�ban.

- Engem k�ld, hogy elraboljam azokat a kis vakarcsokat! Mintha nem lenne el�g alantas d�mona…De nem! Engem ugr�ltat! – morogta a n�.

Kira �res szemmel �lt, de bel�l er�sen k�zd�tt a var�zs ellen. Hamarosan siker�lt megt�rnie a var�zslatot.

Kagura tov�bb morgott, mikor egy halk hang szak�totta f�lbe.

- Ha �gy ut�lod, mi�rt nem hagyod ott? – k�rdezte Kira.

- Ez a l�ny megt�rte az �kk� var�zs�t!

A d�monn� egy ideig hallgatott.

- Mert nem tehetem. N�la van a sz�vem. – b�kte ki.

Kira egy�tt �rz�en n�zett r�.

- Ha meg�g�rn�m, hogy seg�tek neked, seg�ten�l nekem kivenni a szil�nkot? – k�rdezte halkan.

Kagura csak n�zett.

- Nem lehet bel�led kiszedni a szil�nkot, mert begy�gyul a sebed…- mondta.

- De igen. Csak el�gg� meg kell sebezni. A bar�taim k�z�l senki sem v�llaln�. F�lten�nek, pedig kib�rn�m…azt hiszem…- v�laszolt a l�ny.

- Megteszed? Ha igen, elveszem Narakut�l a sz�ved…- mondta.

Kagura �ppen v�laszolni akart, amikor megjelent egy csapat m�rges dar�zs. Naraku nem b�zott benn�k, ez�rt �ket k�ldte k�mkedni. Kagura r�gt�n elhallgatott, Kira pedig igyekezett mozdulatlanul �lni, �s �res tekintettel b�mulni maga el�.

Hamarosan meg�rkeztek. Egy erd� sz�l�hez rep�ltek, ahol �ppen egy kis r�kak�ly�k, �s egy kisl�ny j�tszott, mik�zben egy kis z�ld d�mon figyelte �ket.

Kira eml�keiben felr�mlett Naraku hangja.

- A feladatod a k�vetkez�...Rabold el a l�nyt, aki Sesshoumaruval van, �s a r�kak�lyk�t!

Rin feln�zett az �gre, �s ott l�tta lebegni Kir�t.

- Kira! N�zd, Shippou, ott van! – ki�ltozta boldogan, az �gre mutogatva.

A l�ny felemelte a kez�t, �s a k�vetkez� pillanatban sz�lvihar s�jtott le a gyerekekre. Jakent r�gt�n elsodorta.

A h�tt�rben Kagura figyelt, k�v�ncsi volt, mit tesz most a l�ny. Kira m�g�tt gy�lekezni kezdtek a felh�k. A k�t gyerek d�bbenten �llt, �s n�zett fel a l�nyra. Kira meglengette a kez�t, �s egy sz�lroham indult fel�j�k. Shippou megfogta Rin kez�t, �s �tugrott�k. A k�vetkez�t is. �s az ut�na k�vetkez�t is. T�l k�nnyen ment…

Kira rem�lte, a gyerekek r�j�nnek, hogy nem akarja b�ntani �ket. A vihar kit�rt, �s elkezdett zuhogni az es�. Az �gen vill�mok cik�ztak.

Shippou�k el�re igyekeztek…becsapott el�j�k egy vill�m…most h�tra indultak…oda is…jobbra…oda is…balra…oda is…k�r�l�tt�k mindenfel� vill�mok cik�ztak.

Kagura nem �rtette, mi�rt nem kapja m�r el a l�ny a gyerekeket. Azt�n a vihar el�llt.

- Mit csin�lsz?! – sziszegte Kagura a l�nynak, majd a darazsakat kereste a tekintet�vel, de azok sehol sem voltak.

Hirtelen leesett neki: A vill�mok nem ok n�lk�l csapkodtak �ssze-vissza! Az es�ben meg�zott, rep�lni nem tud� darazsakat �lt�k meg!

Ekkor Kira egy sz�ll�k�ssel az erd� fel� l�kte a gyerekeket. Shippou�k meg�rtett�k, �s befutottak a f�k k�z�, ahonnan m�r senki sem tudta kiszedni �ket.

- Gyertek vissza. – hallott�k Naraku csal�dott, �s inger�lt hangj�t.

Kira j�l nevelten visszalebegett Kagura mell� a tollpih�re, majd elindultak.

Kagura elgondolkozva figyelte a m�sik n�t. Szabad akart lenni, de nem mert Naraku ellen szeg�lni…De ez a l�ny megszabad�thatn� a d�mont�l…Tal�n…

***

Sesshoumaru egy f�n �lt, �s szok�sa szerint komoran b�mult maga el�. A sebeinek m�r nem kellett sok, hogy begy�gyuljanak, de a d�mon �gy �rezte, addig meg�r�l.

Ekkor hirtelen felt�madt k�r�l�tte a sz�l, �s elkezdte cib�lni a haj�t. Olyan volt, mintha h�zn� az erd� sz�le fel�. Sessh nem t�r�d�tt vele, azt�n meghallott egy hangot, amit mintha a sz�l form�lna…

- Sesshoumaru…Siess…- Kira halk hangja volt.

Sess ekkor m�r azt hitte, bek�vetkezett, amit�l tartott, meg�r�lt. Ekkor azonban meg�rezte Kira illat�t…�s Kagur��t.

A k�t illat h�rom m�sikkal keveredett. Rin�vel…Azzal a r�kak�ly�k�vel, �s Jaken szag�val…

Azt�n hirtelen az erd� sz�l�n�l kit�rt a vihar. Vill�mok cik�ztak, ork�n erej� sz�l f�jt, �s m�g messzir�l is l�tszott, hogy zuhog az es�.

Sesshoumaru azonnal elsuhant arra.

- Kellemes az id�, nem? – k�rdezte Kagome.

Ebben a pillanatban kit�rt a vihar. Mivel Inuyash��k nem messze t�boroztak az erd� sz�l�t�l, �k is kaptak rendesen az es�b�l a nyakukba. K�r�l�tt�k a sz�l a f�kat r�zta, �s l�tt�k, ahogy t�volabb vill�mok csapnak be.

- Kira illata! – kiab�lta Inuyasha, de a hangos �gzeng�sben nem lehetett hallani.

- Mi?! Nem �rtem!!! – kiab�lt�k vissza a t�bbiek.

- KIRA ILLATA!!! – �v�lt�tte Inuyasha.

- J�, halljuk. – v�laszolta Miroku.

- �rzem a szil�nkot, ami Kira test�ben van! Az erd� sz�l�n van! – ki�ltott fel Kagome.

- Shippou�k is ott vannak! – sz�lalt meg Sango.

- �s Kagura is. Az � szag�t is �rzem! – jelentette Inuyasha.

Erre mindenki felpattant, �s elrohantak az erd� sz�le fel�.

Mikor Sesshoumaru oda�rt, nem volt ott m�r senki sem, csak Rin, Shippou �s Jaken. De a d�mon m�g l�tta az elsuhan� tollpih�t.

A k�vetkez� pillanatban pedig a kisl�ny �s a k�t d�mon csak azt l�tta, hogy Sesshoumaru a tollpihe ut�n suhan.

Ekkor f�keztek le mellett�k Inuyash��k.

- Mi t�rt�nt?! – k�rdezte Inuyasha.

- Kira itt volt, Kagur�val, azt�n elmentek, azt�n megjelent Sesshoumaru, azt�n � is elment ut�nuk…- �sszegezte Shippou.

- Na nem! Nem �lheti meg egyed�l Narakut! Menj�nk! – kiab�lta Inuyasha, felkapta Kagom�t, �s rohanni kezdett.

Miroku �s Sango f�l�ltek Kirar�ra, �s elrep�ltek, m�g Jakennek meghagyt�k, hogy vigy�zzon a gyerekekre.

Kira elgondolkozva �lt a tollpih�n, amikor hirtelen leereszkedtek. Meg�rkeztek. A k�t l�ny lesz�llt, majd elindult Naraku szob�ja fel�. Mindketten bel�ptek.

- Csal�dtam benned – n�zett Kir�ra a f�ld�mon.

- Azt hitted, nem tudlak figyelni, ha elpuszt�tod a darazsakat? Ez egy s�lyos hiba volt…- mondta, majd a l�ny a k�vetkez� pillanatban �sszecsuklott a f�jdalomt�l.

Naraku kez�ben megjelent Kagura sz�ve, �s �sszeszor�totta. A m�sik n� is �sszeesett.

- Ez csak egy kis eml�keztet�…- mosolygott Naraku.

Ebben a pillanatban bet�rt a szoba fala, �s ott �llt….Sesshoumaru…

***

- �, Sesshoumaru…- k�sz�nt�tte Naraku a d�mont.

Kira a f�ld�n fek�dt. M�g mindig iszonyatosan f�jt mindene, de csak egyvalamire koncentr�lt: Kagura sz�v�re Naraku kez�ben. A k�vetkez� pillanatban pedig felpattant, �s egy kisebb sz�lviharral kisodorta a d�mon kez�b�l a sz�vet, majd odaszaladt Kagur�hoz, a n� mellkas�hoz tette a sz�vet, ami visszat�rt tulajdonos�ba.

Eddigre Inuyash��k is meg�rkeztek, �s most d�bbenten b�mult�k az esem�nyeket. Sesshoumaru is �gy volt.

- �tkozott boszork�ny! – ord�totta Naraku, �s a k�vetkez� pillanatban Kira sikoltva rogyott �ssze. Eddig m�g nem tapasztalt f�jdalom k�nozta.

Kagura csak n�zte a m�sik n�t. Megd�bbent, hogy a l�ny seg�tett neki…Most rajta a sor…

Ekkor azonban berobbantak a k�pbe a t�bbiek. Sesshoumaru felkapta a k�nl�d� l�nyt, �s arr�bb vitte, ott letette.

- B�rd ki addig, am�g meg�lj�k, j�? – suttogta a l�nynak, majd � is besz�llt a harcba.

De hi�ba t�madt�k a hanyout, � minden t�mad�st visszavert. Ek�zben Kira m�r alig volt mag�n�l. Hirtelen egy hangot hallott maga mell�l.

- Biztos, hogy ezt akarod? Bele is halhatsz! – mondta Kagura.

- Igen…Ezt akarom…- suttogta a l�ny, majd nagy nehezen felt�p�szkodott.

Kagura m�g� �llt, sz�tnyitotta a legyez�j�t, egy peng�t form�lt vele, amivel a k�vetkez� pillanatban v�gighas�totta Kira h�t�t.

A l�ny akaratlanul is felki�ltott, majd el�re esett. Az �kk�szil�nk kiesett a h�t�b�l. Miel�tt f�ldet �rt volna, Sesshoumaru elkapta.

R�gt�n v�gezni akart a sz�lboszork�nnyal, de egy halk hang meg�ll�totta.

- Ne �ld meg…Ez volt az egyetlen lehet�s�g arra, hogy megszabaduljak Narakut�l…�n k�rtem meg, hogy tegye meg…- suttogta Kira, majd el�jult.

Sessh �vatosan lefektette a l�nyt, akinek a seb�b�l m�r csak alig folyt a v�r, majd csatlakozott a t�bbiekhez. Kagura �gyszint�n. De ak�rhogy pr�b�lkoztak, a f�ld�mont nem siker�lt meg�lni�k, m�g megsebezni is alig tudt�k.

- �n legy�zhetetlen vagyok! Az egyetlen, aki meg�lhetett volna, az a l�ny volt, de � most nem seg�thet! – ki�ltotta Naraku, majd g�nyosan kacagni kezdett.

Egy halk hang szak�totta f�lbe.

- Igaz�n? – k�rdezte Kira.

A l�ny ott �llt a t�bbiek m�g�tt �tv�ltozva.

- Menjetek innen. – mondta nekik.

- De…a h�tad…- kezdte Sess, de ekkor a l�ny megfordult, �s l�that� volt, hogy a seb teljesen begy�gyult.

�gy a d�mon is arr�bb ment, igaz, kelletlen�l.

Ekkor Kira �s Naraku harcolni kezdtek. F�st keletkezett k�r�l�tt�k, �gy a t�bbiek nem l�tt�k, ki van f�l�nyben, csak feh�r �s fekete f�nyeket l�ttak felvillanni. Azt�n hirtelen a f�st elt�nt, �s megpillantott�k Kir�t, aki a halott Naraku f�l�tt �llt. A f�ld�mon teste egyszer�en elt�nt, a l�ny pedig odas�t�lt a t�bbiekhez. L�tszott rajta, hogy ez a harc majdnem az �sszes energi�j�t felhaszn�lta, de az�rt mosolygott.

- Tess�k. – ny�jtotta oda Kagom�nek az �kk�darabot, amit Narakut�l szerzett, majd megbotlott, �s �sszecsuklott volna, ha Sesshoumaru nem kapja el…de elkapta J.

A d�mon m�lyen a l�ny szem�be n�zett, �s a k�vetkez� pillanatban m�r szenved�lyesen cs�kolt�k egym�st.

- Igazunk volt. T�nyleg egy�tt vannak. – jegyezte meg Inuyasha akkor, amikor v�gre fel tudt�k szedni az �llukat a f�ldr�l.

Kagome �s Sango csak mosolyogtak, Miroku b�logatott.

- Induljunk. – sz�lalt meg ekkor Sesshoumaru, majd h�t�ra vette Kir�t.

- De �n tudok j�rni! – morgott a l�ny.

- Nem tudsz.

- De tudok!

- Ok�…- �s lerakta a l�nyt, aki b�r meg�llt a l�b�n, a kimer�lts�gt�l majdnem �sszeesett az els� l�p�sn�l.

- L�tod? Nem tudsz. – �llap�totta meg a d�mon, �s visszavette Kir�t a h�t�ra.

Kagom��k m�g�tt�k mentek, �s mosolyogtak.

- Kira! Sesshoumaru Nagy�r! – ki�ltozta Rin, majd a kis p�roshoz rohant.

Sesshoumaru letette a l�nyt, akinek a kisl�ny r�gt�n az �l�be ugrott, majd � is le�lt mell�j�k. Nem messze t�l�k ott �ltek Inuyash��k, de most egyik testv�r sem kezdte sz�vatni a m�sikat.

- V�gre pihenhet�nk…- sz�lalt meg Kagome, majd megl�tta Sango arc�t.

- Ne f�lj, biztos megtal�ljuk Kohakut is…- vigasztalta a l�nyt.

- Nem volt a palot�ban…- sz�lalt meg Kira.

- Biztos Naraku k�ldte el valahov�…Kohaku! – ki�ltott Sango, �s el�re mutatott.

Ott �llt az �ccse, a fegyver�vel a kez�ben. Sango elindult a fi� fel�, de Sesshoumaru m�r ott �llt m�g�tte, �s egy mozdulattal kivette az �kk�vet. Sango felsik�tott.

- Kohaku, NE!!!!

Sessh ekkor a halott fi� f�l� hajolt, el�vette a Tensaig�t, �s meg�lte a k�ld�tteket. Kohaku lassan fel�llt. Sangora n�zett.

- N�v�rem…Sajn�lom…- mondta.

- Kohaku! – s�hajtott Sango, �s �t�lelte testv�r�t.

- K�sz�n�m. – n�zett h�l�t�l csillog� szemekkel Sesshoumarura.

- Nem hagyott volna b�k�n…- intett fej�vel Kira fel� a d�mon, majd elindult vissza a l�nyhoz, menet k�zben csak �gy mellesleg odadobta a szil�nkot Kagom�nek, aki gyorsan megtiszt�totta azt, �s az �kk�h�z illesztette.

Le�lt Kira mell�, aki nagy szemekkel n�zett r�, majd megsz�lalt.

- L�tod? Tudsz te rendes lenni, ha akarsz…- mosolygott a l�ny.

- Egy fen�t…- morgott a d�mon, de a l�ny csak mosolygott, majd megcs�kolta.

A kis csapat �gy d�nt�tt, elteszi mag�t holnapra. Kira �s Sesshoumaru azonban ink�bb elmentek, �s egy csod�s �jszak�t t�lt�ttek egy�tt.

M�snap reggel �gy d�nt�ttek, tov�bb indulnak.

- K�r, hogy mentek…- szomorkodott Kagome.

- Nem b�rn�k ki egym�st…- intett Kira Inuyasha �s Sesshoumaru fel�, akik most is h�ttal �lltak egym�snak.

- Igen…Hi�nyozni fogsz…- sz�lalt meg Sango is, �s a h�rom l�ny �ssze�lelkezett. Azt�n Kir��k elb�cs�ztak mindenkit�l, majd �tra keltek.

- Hi�nyozni fognak…Neked nem? – k�rdezte Kira Sesshoumarut.

- Az �cs�m? Nem. – v�gta r� a youkai.

- Ugyan…Tudom, hogy ti val�j�ban kedvelitek egym�st…- mosolygott a l�ny.

- Biztos nincs benned t�bb �kk�szil�nk? H�lyes�geket besz�lsz…- mondta Sesshy mosolyogva.

Kira l�tv�nyosan duzzogni kezdett. Elment a d�mon mell�l, mikor az elkapta a csukl�j�t, �s maga fel� ford�totta.

- De �n pont �gy szeretlek…- mosolygott r� a l�nyra.

- �n is szeretlek…- mosolygott Kira, majd lassan megcs�kolt�k egym�st.

Mikor ajkaik elv�ltak, elindultak. Nem tudt�k, merre mennek, mi fog t�rt�nni vel�k, csak azt, hogy egy�tt fognak szembesz�llni vele, ak�rmi is lesz az.

The End

K�sz�n�m annak, aki elolvasta!

Ha valamilyen v�lem�nyed van, �rd meg a keiko@citromail.hu e-mail c�mre!

M�gegyszer k�szy, rem�lem teccet!

Keiko J