SZERELEM EGY HANYOUBAN 51

Gondolj r�..... 

Jap�n hegyei �s dombjai m�r arany-piros aur�val voltak bevonva. A nap f�lig lement. A v�rz� �gbolt csak ontotta mag�b�l a v�r�s f�nynyal�bokat. A f�k levelei k�z�tt bes�v�tett a h�s, kora �szi szell� �s a v�zt�kr�n v�gigfut� sz�l talpnyomai hull�mokk�nt most�k a t� partj�t. A sz�l v�gigfutott a f�k k�z�tt, felkapta a sz�raz leveleket, bes�v�tett a madarak sz�rnyai al�, akik csiripelve hirdett�k a naplement�t. A sz�l befujt a barlangokba, h�zak ablakain, meghajl�tgatt�k a f�ldeken �l� rizs sz�rait. A b�rsonyos leveg�ben �rezni lehetett a k�s�ny�ri vir�gok finom, �de illat�t. Ezt az illatot vitte tov�bb a szell� eg�szen �t a Szent fa levelei selymes oldal�n, tov�bb, tov�bb, �t az erd�n, �s v�g�l megsimogatt�k a t�zb�l �ll� l�ngnyelveket.  A t�z k�r�l sok fiatal �lt, �s meredten b�mult a t�zbe. Szem�kben csillogott a meleget ad� t�z f�nye, �s a szell� kif�jta homlokukb�l a hajtincseket. Az egyik fi� v�delmez�en karolta �t a mellette �l� l�nyt. Mindenki szem�ben szomor�s�g, �s elsz�nts�g t�kr�z�d�tt.

- Szeg�ny Kagome - s�hajtott Miroku �s levette tekintet�t a t�zr�l.

-Igen t�l sok volt neki ez �gy egyszerre - helyeselt Inuyasha szomor�an �s Midorikora n�zett - szinte nem is hagytad sz�hoz jutni, elmondtad az eg�szet egybe.

-Sajn�lom. De nem engedhettem, hogy belek�rdezzen, mert hagyott volna sz�hoz jutni, pedig ezt el akartam mondani - mondta keser� mosollyal a papn�.

-De az �ta csak �l egyed�l �s szomor�an a t�parton - motyogta Sango.

Mindenki csendben figyelt egy darabig, majd Inuyasha megsz�lalt:

-Szerintetek....Siker�lni fog neki?

-Att�l f�gg, hogyan fogadja - sz�lt Kikyou - ha megb�rja em�szteni a t�rt�nteket k�pes lesz r�, de ez el�g neh�z. �ri�si lelki er� kell hozz�.

Inuyasha csendben fel�llt t�bbiek k�rd� tekintet�vel k�s�rve. Megfordult �s elindult a t� ir�ny�ba. P�r perc menetel�s ut�n meg�rkezett a t�partra. Kagome ott �lt felh�zott l�bbal a tavacska sz�l�n �s gondolkozva pihentette tekintet�t a v�zen. N�ha meg-megremegett a hideg sz�lt�l. A hanyou levette a f�ls�j�t, leguggolt �s Kagomera ter�tette. A miko csendesen feln�zett.

-K�sz�n�m.

Inuyasha le�lt mell� �s a l�ny arc�t figyelte, aki m�g mindig a v�zt�kr�t n�zte. Szem�ben k�ts�gbees�st pillantott meg.

-Hogy vagy? - �rdekl�d�tt agg�dva a f�lszellem.

-K�szi megvagyok - pr�b�lta mosolyogva mondani, de sz�ja leg�rb�lt �s a hangja elhalt.

-Kagome....

-Nem tudom v�gigcsin�lni - b�kte ki v�g�l a papn� - �n csak egy egyszer� gimnazista l�ny vagyok, hogy is ker�ltem �n ide? - Kagome arc�n most megjelent egy mosoly, de ez nem az �r�m�, hanem a b�nat� volt. Csak egy keser� mosoly.

-Mi�rt is maradtam itt? Csak j�tszottam a h�st, �s megment�t, pedig.... amikor baj van, nem vagyok k�pes cselekedni. �n csak egy ostoba l�ny vagyok, aki hagyja, hogy emberek haljanak meg - lehajtotta a fej�t, eltakarva a haj�val. Igaz a l�ny arca takar�sban volt, de Inuyasha m�gis �szrevett egy leg�rd�l� k�nnycseppet - �n nem vagyok el�g er�s! Ez a te sorsod nem az eny�m! Neked k�ne v�gezni Narakuval, hogy megbosszuld Kikyou hal�l�t. Mindenki t�lem v�r seg�ts�get, amikor �n nem tudok v�delmet ny�jtani! �n ezt a nyom�st nem b�rom ki! Belepusztulok a f�jdalomba! - fakadt ki �s m�r nem is pr�b�lta elrejteni a k�nnyeit.  

Inuyasha a v�ll�ra d�nt�tte Kagomet, �s mag�hoz szor�totta. M�g soha nem �rezte a fi�, hogy Kagomenak ennyire sz�ks�ge lenne r�. Lassan megnyugtat� hangon megsz�lalt:

-Kagome ha te nem is, �n b�zom benned. �s nem csak �n mindenki, Miroku, Sango, Shippou, Kaede, Midoriko! �s mind az�rt b�zunk, mert tudjuk, hogy k�pes vagy r�! Benned t�bb er� lakozik, mint hiszed - a hanyou felemelte a l�ny �ll�t �s megcs�kolta - b�zz magadban, mert legy�z�d az akad�lyt!

FOLYT. K�V.