A szerelem mindenkit utol�r, avagy Kagura szabads�ga

By Kagura

-         Kagura, tudod mi a feladatod? – k�rdezte hidegen Naraku.

-         Tudom. Meg kell �ln�m a korcs Inu Yash�t, a b�tyj�t Sesshoumarut, �s el kell hoznom a haland� l�nyn�l l�v� Shikon szil�nkokat - mondta fel a leck�t a l�ny.

-         Helyes – b�logatott Naraku -, akkor eredj �s teljes�tsd a parancsomat, mert, ha m�g egyszer hib�zol, p�rul j�rsz – mondta, mik�zben Kagura sz�v�t tartotta a kez�ben, �s nyomat�kul megszor�totta. Kagur�ba �les f�jdalom has�tott.

-         �rtettem! – v�laszolt f�jdalmas-szolg�latk�szen a l�ny, �s elsietett.

-         Menj ut�na Kohaku, nem b�zom benne. P�r napja �rzem, hogy valami megv�ltozott benne, de m�g nem j�ttem r�, mi az. Ha el�rulna �ld meg! – kiab�lta Naraku.

Kohaku Kagura nyom�ba eredt, messzir�l, hangtalanul k�vette.

Kagura tudta, mit kell tennie. Nem, nem meg�lni fogja �ket, hanem figyelmeztetni. Rem�lte, hogy seg�tenek neki meg�lni Narakut �s �, megszabadulhat ur�t�l.

Ez a gondolat p�r napja ker�tette hatalm�ba, amikor el�sz�r tal�lkozott Sesshoumaru nagy�rral.

Ez a tal�lkoz�s nem volt z�kken�mentes, hiszen Sesshoumaru majdnem meg�lte. De a nagy szellem hatalmas ereje, ez�st�sen selymes haja �s csillog� szeme m�ly nyomot hagytak Kagur�ban.

Nem tudta mit �rez. „Tal�n szerelem” – gondolta. Ilyet m�g egy f�rfi vagy szellem ir�nt sem �rzett r�vidke �lete sor�n. Pontosabban a haragon �s a f�lelmen k�v�l semmit sem �rzett id�ig, de ez az �rz�s meleg foly�k�nt �rasztotta el k�kem�ny sz�v�t.

Ez�rt is ment el�sz�r Sesshoumaruhoz. Inu Yash�t nem f�ltette, n�la van a Tetsusaiga, amivel 100 szellemet is legy�zhetett egyszerre �s ez rendszerint meg is t�rt�nt.

B�r tudta, hogy Sesshoumarun�l is ott van a Tokijin, minek ereje felveszi a harcot a Tetsusaiga�val, ��rte azonban jobban agg�dott.

Kis keres�s ut�n meg is tal�lta �t t�rsai k�r�ben: ott �lt a t�z k�r�l Rin, Yaken, Aun �s Sesshoumaru, kinek ez�st�s haj�t l�gyan borzolta a sz�l.

Kagura egy f�hoz lapult �s onnan n�zte ezt az idillikus k�pet.

-         Ez a szag! Ez Naraku szaga! B�jjatok el! – ord�totta a kutyaszellem, �s el�h�zta a Tokijint.

Ekkor Kagura kil�pett a fa m�g�l.

-         M�r megint te? Mit akarsz? – k�rdezte kem�nyen Sesshoumaru.

-         Naraku k�ld�tt, hogy �ljelek meg t�ged �s az �cs�det.

Sesshoumaru izmai megfesz�ltek, harcra k�szen ropogtatta kez�t.

-         De �n ezt nem akarom megtenni. Az�rt j�ttem, hogy figyelmeztesselek: Naraku vad�szik r�tok.

„Mit akarhat ez a l�ny val�j�ban? Mi�rt agg�dik �rtem?” – fogalmaz�dott meg a k�rd�s Sesshoumaru hideg sz�v�ben.

-         Mit akarsz tulajdonk�ppen?

-         Szeretn�m, ha seg�ten�l meg�lni Narakut! – gyeng�den �s esend�en n�zett a szellemre.

-         �n nem k�z�sk�d�m senkivel! �n, Sesshoumaru nagy�r egyed�l is le tudom gy�zni azt a f�lszellemet!

-         Ahogy gondolod nagyuram – mondta b�gyadtan Kagura. – akkor �n most figyelmeztetem Inu Yash��kat.

-         Csin�lj, amit akarsz! – mondta bossz�san.

Ezzel Kagura toll�n tovasz�llt, sz�v�ben keser�s�ggel �s rem�nytelens�ggel.

-         Ti maradjatok itt, �n k�vetem �t! K�v�ncsi vagyok a val�di sz�nd�k�ra!

-         �rtett�k! – mondta k�rusban Rin �s Yaken.

Ezzel nesztelen l�p�sekkel a l�ny nyom�ba eredt.

Kagura m�r messze j�rt, egy erd� felett lebegett, amikor hangokra lett figyelmes. „Z�mm�g�s” – gondolta –„lebuktam!” – has�tott bel� a felismer�s, amikor k�rbevett�k Naraku m�rges darazsai �s Kohaku is megjelent.

-         Csak ennyi tellett t�led Naraku, egy gyereket �s egy mar�k darazsat k�ldt�l ut�nam! – ki�ltotta a leveg�be.

Kagura t�l magabiztos volt. A csata r�vid �s f�jdalmas volt sz�m�ra, nem csak fizikailag, hanem lelkileg is megr�zta, ugyanis, mikor t�mad�sba lend�lt volna, �sszecs�pt�k a darazsak, �s egy �vatlan pillanatban Kohaku belem�lyesztette a l�ncos peng�t Kagura p�k alak� sebhely�nek k�zep�be.

Sesshoumaru ekkor �rt oda. Kagura a f�ld�n fek�dt, k�r�l�tte darazsak, felette Kohaku, ki kez�ben a v�rt�l cs�p�g� fegyvert tartotta.

Sesshoumaru el�vette a Tokijint, egy suhint�ssal meg�lte a darazsakat �s megh�tr�l�sra k�nyszer�ttette Kohakut. Majd Kagura fel� l�pett �s n�zte a l�ny megk�nzott arc�t. „Istenem milyen sz�p” – gondolta. „Nem hagyhatom meghalni!”

El�vette a Tensaig�t �s v�rta, hogy megl�ssa a hal�lhoz�kat, de nem t�rt�nt semmi. „Ezek szerint m�g �l!” – villant �t az agy�n.

Felkapta az eszm�letlen l�nyt, �s elsietett vele.

Yaken �s Rin k�rd�en n�ztek r�, mikor megjelent kez�ben a v�rz� Kagur�val.

-         Mi t�rt�nt vele, nagyuram? – k�rdezte Yaken.

-         Naraku csatl�sai megt�madt�k �tk�zben.

Letette az eszm�letlen l�nyt a t�z mell�.

-         Rin, Yaken, menjetek el gy�gyf�veket szedni, sz�ks�ge lesz r�.

-         Igenis – mondt�k �s elsiettek.

Sesshoumaru le�lt a l�ny mell�, �s v�rakoz�ssal teli arccal n�zte, hogyan emelkedik �s s�llyed Kagura t�r�keny mellkasa.

„Vajon mi�rt kock�ztatta �rtem az �let�t?” – k�rdezte mag�t�l a nagy szellem �s ekkor megmozdult valami kem�ny sz�ve legm�ly�n. Nem mondhatjuk, hogy elkezdte szeretni Kagur�t, de kedvelni mindenk�ppen.

Kagura ekkor fel�bredt, �s ijedten n�zett Sesshoumarura.

-         K�rlek, ne b�nts! – mondta f�jdalmasan.

-         Maradj nyugton, mindj�rt itt lesznek a gy�gyf�vek �s ell�tom a sebeidet.

Kagura k�rd�en n�zett a szellemre, aki b�lintott, de ez a b�lint�s olyan kedves volt, hogy Kagura f�lig pirult.

Ekkor �rkezett meg Rin �s Yaken, kez�kben sok-sok gy�gyf�vel.

-         Le kell venned a ruh�dat, hogy ell�thassuk a sebeidet – mondta t�rgyilagosan Sesshoumaru.

-         Nem! - ki�ltotta zavartan Kagura.

-         Ne but�skodj m�r, musz�j, mert a ruh�n kereszt�l nem tudunk bek�t�zni!

-         Rendben – mondta belenyugv�n Kagura.

-         Rin seg�ts neki levetk�zni, addig elfordulunk.

Rin odasietett �s gyeng�den leseg�tette Kagura ruh�j�nak maradv�nyait.

Ott fek�dt Kagura meztelen�l, teljesen v�r�sen, mikor Sesshoumaru megfordult �s megl�tta Kagura v�kony alakj�t, tejfeh�r b�r�t, �s � is elpirult.

„Ilyen m�g nem t�rt�nt az �rral” – gondolta Yaken – „mi lehet vele?”

Ekkor Sesshoumaru levette pr�mj�t �s letakarta vele Kagur�t. Igaz, nem takart sok mindent, csak a l�nyeget.

Rin meglep�d�tt, hiszen Sesshoumaru harc k�zben sem veszi le pr�mj�t, most pedig csak �gy odaadja egy vadidegennek. Meg�rtette. Senki m�s csak �, hogy Sesshoumarunak nem k�z�mb�s Kagura, valami�rt agg�dik �rte �s ez ford�tva is igaz.

Sesshoumaru gyeng�den bek�t�zte a l�nyt, ki arc�t a sz�rm�be nyomva, a fi� finom illat�val orr�ban aludt el. Eg�sz �jszaka l�zrohamai voltak. Sesshoumaru m�r att�l f�lt nem �li meg a m�snap reggelt. V�g�l is a mell� fek�dt �s teste meleg�vel meleg�tette a vacog� l�nyt.

„Mit csin�lok? Mi�rt csin�lom ezt? Meg fog halni, ha nem seg�tek neki! Olyan sz�p, m�g �gy meggy�t�rten is.”

F�lt ugyan az �rz�st�l, de nem k�zd�tt ellene. �tkarolta Kagur�t �s egy percet sem aludva vigy�zott r�.

Reggel fel�bresztette Rint �s Yakent.

-         Menjetek el a legk�zelebbi faluba �s hozzatok valami ruh�t Kagur�nak!

-         De uram a legk�zelebbi falu is h�romnapi j�r�sra van innen – siv�totta Yaken.

-         Azt csin�lod, amit mondok neked! – ord�totta Sesshoumaru.

Yaken hasra vetette mag�t ura el�tt.

-         Term�szetesen nagyuram! – h�zta be f�l�t fark�t Yaken.

�tnak is eredtek nyomban Aun h�t�n.

Kagura p�r �ra m�lva fel�bredt.

-         Hol vannak a t�bbiek? – k�rdezte b�gyadtan.

-         Elk�ldtem �ket ruh��rt. �jszaka magas l�zad volt, m�g megf�zol a v�g�n!

-         Igaz�n k�sz�n�m – mosolyodott el Kagura.

-         Nincs mit – mondta Sesshoumaru hat�rozottan.

�s ekkor Sesshoumaru a leveg�be szagolt �s meg�rezte, hogy valaki k�zeledik. M�g reag�lni sem volt ideje, m�ris megjelent Naraku kez�ben egy fekete kis gy�nggyel. Kagura felismerte mi van a kez�ben, �s tudta az�rt j�tt, hogy �rul�s��rt megadja neki a v�gs� d�f�st.

Sesshoumaru Kagura el� �llt.

-         �llj arr�bb te kutya, most nem hozz�d j�ttem!

-         Minek nevezt�l engem? – ord�totta Sesshoumaru �s t�mad�sba lend�lt.

Ekkor Naraku megvillantotta a kez�ben l�v� kis g�mb�t. De m�r k�s� volt, Sesshoumaru nem tudta visszafogni t�mad�s�t. Kett�v�gta Narakut, azaz, hogy csak a b�buj�t. Kiesett a kez�b�l a gy�ngy �s darabokra t�rt. Kagura felsik�tott �s el�jult.

Sesshoumaru odasietett, �s l�tta, hogy a l�ny csak eszm�let�t vesztette, nem halt meg.

Kagura lassan mag�hoz t�rt �s az els�, amit megl�tott Sesshoumaru gy�ny�r�, agg�d� szemei voltak.

-         Meghaltam?

-         M�r hogy haln�l meg, ha �n vigy�zol r�d? – mosolygott Sesshoumaru.

Ez nem az a mosoly volt, amit�l Yaken annyira f�lt, kedvesebb �s l�gyabb.

-         Ezt nem �rtem, meg kellett volna halnom, hiszen Naraku �sszet�rte a sz�vemet!

P�r m�sodpercre egybeforrt tekintet�k, Seshoumaru elkapta pillant�s�t.

-         Tudom m�r! – ki�ltott fel Kagura. De az nem lehet! – pirult el.

-         Mi az? – k�rdezte Sesshoumaru.

-         Tal�n az�rt nem haltam meg, mert a sz�vemet most m�r nem Naraku birtokolja, hanem valaki m�s. Nem azok a s�t�t �rz�sek vannak benne, mint eddig, hanem sokkal szebbek.

-         Ezt nem �rtem – morgott Sesshoumaru �s el akart menni.

-         K�sz�n�m, hogy megmentett�l – �lt fel Kagura. Elkapta a nagy szellem kez�t �s megcs�kolta azt.

-         Mit csin�lsz, te l�ny! – ki�ltott fel Sesshoumaru.

-         Csak k�sz�netet akartam neked mondani – n�zett k�rd�en Sesshoumarura.

-         Ink�bb fek�dj vissza miel�tt meger�lteted magad – mondta zs�rt�l�dve.

Kagura visszafek�dt, �s hosszasan beleszagolt a pr�mbe. „Ez az � illata” – gondolta, �s elaludt.

Sesshoumaru persze �rtette, mit mond Kagura, de nem akarta �rzelmeit el�rulni, melyek gyeng�nek l�ttatn�k �t.

Reggel, mikor Kagura fel�bredt, l�tta Sesshoumaru az eget k�mlelt.

„Most kell odamennek hozz�! Lehet, hogy t�bb alkalmam nem lesz!” – gondolta Kagura.

Nagy nehezen felt�p�szkodott. Mik�zben fel�llt, lehullott r�la a pr�m �s teljesen meztelen�l, arc�n halv�ny pirral odal�pett Sesshoumaru el�. Annak nagy meglepet�s�re mag�hoz vonta �s szenved�lyesen megcs�kolta. Sesshoumaru f�l kez�vel szorosan, na de az�rt nem olyan szorosan, mert Kagura m�g mindig sebes�lt volt, meg�lelte, �s hossz� perceknek t�n� m�sodpercekig cs�kol�ztak.

Kagura a gyenges�gt�l m�r-m�r �sszeesett, ekkor Sesshoumaru a karj�ba vette �s visszavitte a beteg�gy�ul szolg�l� pr�mhez.

-         Szeretlek t�ged Sesshoumaru nagy�r, �s ezt most m�r musz�j kimondanom.

-         Bolond egy l�ny vagy te, Kagura - �s f�l�je hajolt.

Hossz� ez�st�s haja selymesen simogatta a l�ny b�r�t.

-         Sebes�lt vagy, nem akarok neked f�jdalmat okozni.

-         Sebes�lt vagyok, de az�rt m�g vannak �rz�seim – �s ezzel �jra megcs�kolta a szellemet.

Innent�l a szenved�lynek nem lehetett parancsolni. Sesshoumaru hosszasan hozz�simult, �s �gy Kagura �rezhette kezd�d� „szenved�ly�t”. Kagur�n eddig sem volt ruha, most gyeng�den levette Seshoumaru ing�t. Simogatni, cs�kolgatni kezdte a szellem er�t�l duzzad� mell�t.

Sesshoumaru cs�kokkal halmozta el Kagura selymes g�mb�ly� kebl�t. Kagura halkan felny�g�tt a gy�ny�rt�l.

Sesshoumarur�l leker�lt a nadr�g �s gyeng�den, hogy ne okozzon f�jdalmat, behatolt a l�nyba. Test�k egyszerre mozgott, egyre gyorsabban �s vadabbul. Sesshoumaru t�le idegen figyelmess�ggel b�nt a l�nnyal.

Hosszasan �s forr�n szeretkeztek, majd egym�s karjaiban, k�jes mosollyal aludtak el.

M�snap reggel Yaken �s Rin meglept�k �ket. El�bb �rkeztek egy nappal.

Rin nagyon �r�lt a fejlem�nyeknek, hiszen fogadott apja mell� most kaphatott egy fogadott anyuk�t is. (H�t nem ide�lis csal�d?) Yaken viszont csak morgott.

-         Egy �jabb kolonc!

-         Ugye � is vel�nk j�n majd Sesshoumaru nagy�r? - k�rdezte kisl�nyos k�v�ncsis�ggal Rin.

-         H�t ha � is akar… – mosolyodott el Sesshoumaru.

-         Nagyon sz�vesen veletek tartan�k – b�lintott Kagura.

-         Akkor, ha jobban leszel, �tra kel�nk!

-         Utazhatok majd veled a tollon? – k�rdezte Rin.

-         Persze – mondta Kagura, �s megsimogatta a kisl�ny fej�t.

-         �ljen, �ljen! – ki�ltotta Rin �s meg�lelte �ket.

V�ge