Gyermeki kacaj-Game over

Az Agg kinyújtotta csontos ujjait a lobogó fényvihar fele, mely fehér árnyakat festett csodálkozó barázdáira:
-Nem...Ez lehetetlen...
A szélviharként suhogó fénnyalábok habozva megnyalták a füvet. A z öreg hebegni kezdett, szemeiben könnyek gyűltek:
-Nem...Ez lehetetlen...
A fénytenger tarajai lassan alábuktak és gyűrűi mögül egy kislány léptt elő, kinek haja úgy lobogott, akár a pír tűz, miközben rezdületlen szemeivel az Aggra meredt.
-Nem....Ez...Ez...
Arisa ridegen rámeredt a vénségre, kinek ráncain forró verejték csorgott alá, sovány hurkái pedig kocsonyás rémülettel rázkódtak álla alatt. A lány vérvörös szemei, mikben csak egy fekete, halvány pupilla vigyorgott, felvillantak, mire az Agg tekintete becsukódott, teste pedig
görcsösen megrándult ziháló arcával együtt. Arisa fejét mókásan oldalra billentette:
-Nagypapi...
Az Agg arca szigorú dühre torzult el, miközben remegő kezei vadul megrántódtak:
-Kifele a fejemből!
Arisa szemei fellobbantak. Az öreg lihegve rámeredt fekete, könnyektől ragyogó szemeivel:
-De...Én vagyok az utolsó...Az átok utolsó áldozata...
A kislány vigyorogva megcsóválta a fejét:
-Igen...Te vagy az átok utolsó áldozata...De ez már nem átok...számomra nem...Áldás...
-Hogy lehet?-hebegte, miközben lassan eleresztette Sangot, ki óvatosan hátrálni kezdett.
-Ura vagyok a saját erőmnek. Sőt...tovább fejlesztettem. Akármit megtehetek vele.-suttogta vékony torkából a sziszegő, érett női hang.
-Nem...Az ural téged...Már nem vagy ember...
-Nem...Több vagyok...Sokkal több...
-Látom...-verejtékzett-A gondolataidat...És hogy mit cselekedtél. Ez lenne az unokám? Egy szörnyeteg?
-Szörnyeteg?-azzal ujjai süvítve kinyíltak, mire az öregember eltátott szájjal a magasba emelkedett.
Arisa szemei égni kezdetek:
-Hogy kell szólítani engem?
Az Agg ráncai fájdalmasan megrándultak, miközben ajkairól vér fröcsent elő, amint mozdulatlan nyelve egy spriccelő reccsenéssel görcsösen megrándult:
-A. ö....rös..... iii......eee.....nő....
Arisa kezei peckesen meglendültek. Az Agg hörgése lassan csitult el, amint a palotába vágódott, egyenesen Inuyasha láncaihoz. A kislány elmosolygott és csilingelő hangjával
megdermesztette a sós levegőt:
-Hová...hová?
Sango lábai a földbe gyökereztek...
Hirtelen az acsargó démonfalka közül egy macskaszerű, szőrös terentmény ugrott ki, mely kitárulkozó karmaival Arisa fele vetődött és habzó nyálával tette fröcsögős nedvességgé a
vörös levegőt. A lány nem mozdult meg. Teste körül a derengő erőhullám hízni kezdett. A levegőben úszó fenevad sárgás szemei csodálkozva elkerekedtek, majd cafatokra durrantak
szét, miközben kifeszített teste lobogó hullámmá alakult, majd sikítva mosódott el, akár a vihar fújta por. Az üvöltő szellemek pofájára rémület vetült a felragyogó, vörös fénnyel együtt, mely arany csíkokban kezdett Arisa kavargó hajfürtjein parázslani, ki megfordult. A teste körül habzó derengés mint a szél, kört alkotott és süvítő morajlással megindult. A szellemek sipítva hátata fordítottak és menekülni próbáltak. Az égen szálló varjak rikácsolva tárták ki szányukat, míg csőrük fájdalmasan szét nem feszült és a belőle kifolyó bensőségük nem vált testükkel együtt kavargó, húsos szellővé. Sesshomaru szemei döbbenten megvillantak. Eltaszította magát a földtől... Egy gyík szökkent fel. Karmaival a felhők közé kapaszkodott, de pikkelyei mögül fénycsíkok robbantak elő, majd kifeszített testéről a vaskos izomzat szétporladt és a vöröslő mennyek közé szállt. Miroku felkapta Kagomét és Shippout Kirara hátára, ki a magasba repült...Sango fele futottak a törmeléktől zúgó levegőben és felkapták a menekülő lányt is... A hörgő démonok felhője kétségbeesetten menekült a marcangoló fényesség elől, mely elérte a palota falait és óriási fadarabokat marva ki belőle, feléjük vágta fékezhetetlen dühvel. Arisa haja vadul lobogott, szemei izzó dühvel elkerekedtek, kezei pedig a magasba hágtak. A testéből robbanó fényes derengés hurrikánná hízott. A palotából hatalmas cafatok szakadtak ki. A cserepek fémes sikollyal a felhők közé olvadtak, a téglák széporladó zuhatagként esőztek a magasba, miközben az artikulátlan, élő
sikításként suhogó szél mohó fenevadként mélyesztette bele agyarait a földbe. A gát szilánkokra szakadt szét. A hömpölygő víz nyílként lövelve csapódott ki mögüle és zúgva, vad dühvel robajlott le a hegyről. Kouga ijetden Ayame után kapott és a karjaiba véve futni
kezdett az emésztő vihar elől... Inuyasha arcának csapódott ezüstös haja. Megpillantotta a
mellette hebegő öregembert, ki elfehéredő szemekkel rámeredt és száraz ajkait rimánkdó hörgésre nyitotta:
-Öld....me...-azzal remegő ujjaival a széteső palota téglái közé mutatott, mik mögül előtört a Tetsuiga.
Utána aszalt kezét megrándította a láncok körül, mik nyikorogva elferdültek, majd behorpadva szétszakadtak. Az öreg könnyezve a felpattanó fiúra nézett és halványodó ajkait könyörgően kinyitotta:
-Végezz ...e...e...-azzal szemei megakadtak.
A kavargó vihar beleharapott a palotába. A magasba embereket és szellemeket hajított a gyilkos hullám. Inuyasha kardjával a kezében a törmelékek közé futott. A palota fémes sikolyok és karistoló nyikorgás közepette szétrobbant. A fényesség hízni kezdett, végül vakító hulláma betöltött mindent és bekapta az árnyékokat...

A romok mögül forró füst szállt fel. Kirara utat csinált a széttépett fadarabok árja közt. Miroku, Sango és Shippou döbbenten leszálltak a macskáról és végig tekintettek a pusztításon. A távolban még halványan pislákolt a gyilkos fény, majd csendesen ellobbant, láthatóvá téve Arisa parányi alakját.
-INUYASHA! INUYASHA!!!!-sikítozta Kagome-INUYA...-azzal lábai alatt elfojtott morgást hallott meg.
-Nagy örömet okoznál, ha leszállnál a fejemről...
Kagome megölelte a fiút és könnyeivel küszködve belevájta szorító ujjait a szakadt kimonóba:
-Annyira örülök, hogy jól vagy!
Inuyasha makacsul feléje mordult és kitépte magát a lány szorításából:
-Hagyj! Dolgom van!-azzal a messzi törmelékeken álló, vörös pontra tekintett.
-Nem tudod legyőzni Inuyasha. Túl erős. Nincs az a hatalom, ami meg tudja állítani. Nézz körül...kiírtotta őket. A szellemeket...-próbálta visszatartani Miroku.
-Ne idegesíts.-villantak fel szemfogai-Kinyírom ezt a kis kurvát örökre!Ha szerencsém van...Az előbbi támadással elfáradhatott, most gyengébb.
-Inuyasha, a terület tele van szilánkokkal. A szellemekben voltak. Nem engedhetjük, hogy megszerezze őket.-kiáltott fel Kagome.
-Nah, látod, ez is egy ok, hogy végezzek vele. Egyedül megyek...
-De...
-Mondom hogy haggyál! Ő az enyém!-azzal futni kezdett Arisa fele.
A fiú elszánt üvöltéssel a magasba csapta a kardot, miből előrobbant a fenyegető, sárga fénytenger, mely elérte a lányt, de nem mart bele, hanem a teste körül kezdett el táncolni, mint a lobogó tűz, majd fakón kialudt a magasba patttogva. Inuyasha fogai egymásba martak...
-Nem tudsz legyőzni...-suttogta gúnyosan Arisa.
-EZÚTTAL NEM ÚSZOD MEG! A POKOLRA KÜLDELEK! LENYESEM A FEJED!-rikácsolta a fiú, azzal a kardját előre lendítette. Arisa körül roncsok, szikladarabok emelkedtek fel és csapódtak előre a fiú fele. Inuyasha kardján vadul, karistoló kórusként pattogtak a törmelékek. Eltátott szájából nyála hátra csapódott, miközben hunyorgó, arany szemeivel rámeredt a mosolyogó lányra.  Sango maga köré tekintett. Szemei szinte azonnal megtalálták
azt, amit keresett. Egy kis csövet, melyben a mechanikus erő még mindig fejtette ki a szívóhatást a közelében kavargó füst és a kövek mögül előlobbanó lángok miatt.
-Kagome!-kiáltotta fel a lány.
Inuyasha kardjával vad dühvel próbálta elérni Arisát, de újabb és újabb kövek kerültek az útjába, mik hátra lökték. A lány apró ujjai oldalra kaptak, mire egy hatalmas, kiürült fémtartály lebegett melléje, mely olyan erővel horpadt össze, mintha láthatatlan ujjak fonódtak volna köréje. Inuyasha felnyögött, amint a hideg fém a testéhez tapadt, majd a földbe döngölte. Sango siető ujjaival a törmelékek közé mart és próbálta kiszabadítani a hosszú csövet.
-Mit csinálsz?-rohant oda mellé Miroku.
-A vére...-nyögte a lány, miközben piszkos arcával a szerzetesre meredt-Tudom hogy hogyan győzhetjük le.
Arisa ujjai játékosan végigzongoráztak a levegőben. Inuyasha rekedten előugrott a fémkalitka rácsai közül és szétzúzta a feléje robogó sziklákat.
-Nah, mutass valamit kutyafülű...-nevetett Arisa, azzal kezében hatalmas, méteres kard jelent meg, mi a kavargó fémdarabok nyikorgó hullámából állt össze.
Inuyasha dühösen hunyorogni kezdett, majd megfeszítette a kezét, mire a Tetsuigán gyémántok kezdtek ragyogni:
-EDD EZT MEG! KONGOUSOUHA!!!!-azzal a pengéből előrobbant a csillogó gyémántvihar.
A lány a magasba csapta kezét és a fémdarabokkal szétszórt föld pajzsként a magasba hágott, majd meglendült a levegőben a torz kard és vörös sebet gyalt a fiú kezére.
-Ez így nem lesz jó...-nyögte a fiú, miközben kivédte az újabb csapást, mely arany szikrákat vert arcára.
Arisa a magasba emelkedett. Haja lobogni kezdett, szemeit vörös köd öntötte el, miközben kitárulkozó kezeinek intésére a föld remegni kezdett és nyikorgó fémek és sziklák emelkedtek eléje, akár egy élő, karistolva üvöltő sereg. Inuyasha tekintete eltorzult. A lány sötét arcának mélyén felvilantak fogai, amint ajkai elégedett mosolyra emelkedtek fel:
-Vége a játéknak...-azzal a csikorgó eső zúgva bukott alá a fiú fele.
-ÉN NEM HISZEM! SZÉLBORDA! -üvöltötte Inuyasha, amint a Tetsuigából előrobbant a sárga vihar, mely elfakította, majd elmosta a közeledő árnyakat.
A támadás körülölelte a lányt, kinek fényességtől aranyló arcán gúnyos mosoly tekergett lenéző, üveges szemei alatt:
-Ilyen erő nem hat rám...
Kagome Kirara hátára ugrott, kezében a pattogó huzallal, mely szürkés csíkot húzott maga után a levegőben.
-INUYASHA!!!!!!!-üvöltötte a lány.
A fiú arcán villogtak a fények. Kardját újra a magasba csapta és elszánt üvöltéssel újabb fényhullámot lövelt az előzőhöz, mely hízva belemart a habzó vihar bugyraiba. Arisa
peckesen megcsapta egyike kezét és a tomboló támadás elgyengülten szertefoszlott. Utána süvítő ujjaival a fiúra mutatott, ki a magasba lendült kifeszített testtel a lány felé ,miközvben kicsavarta markából a Tetsuigát. Arisa másik kezében ragyogó szikrák kezdtek el pattogni, mik forogva egymásba olvadtak, majd mindenható fénnyel a teljes szent ékkő szikrázott fel begörbült ujjai közt:
-Ezzel megálíthatatlan leszek. És te, kutyafülű...te leszel az első, akivel végzek...
Inuyasha arca eltorzult, miközben elkerekedett szemei mellett forró verejték csorgott le az állára. Arisa haja vörös tűzként lobogni kezdett, miközben ragyogó, gonosz teste körül a kavargó szél vad kígyókat kavart, mely könnyedén felkapta a sziklákat és a földön elterült démonok megcsonkított testét.
-INUYASHAAAAAAA!!!!!-üvöltött fel Kagome és a fiúhoz hajította a tekergő csövet.
Arisa csodálkozva maga mögé pillantott üveges szemeivel:
-Az a lány...
Inuyasha elkapta a tárgyat, mely fújva sziszegett ujjai közt, majd rámordult a meglepett Arisára. Mosolygó szája mögül diadalmasan felvillantak szemfogai:
-Igen...vége a játéknak!-azzal belevájta a lány kezébe a kis csövet.
Arisa elkerekedett tekintete lángolni kezdett, miközben kis ajkai szórakozottan a magasba hágtak:
-Huh, de fájt. Nagyon legy...-azzal vörös szemei fakulni kezdtek és görcsösen kidülledtek elfehéredő arcból, amint szürcsögő zaj vibrált fel a megdermedő levegőben. Arisa meglepett tekintete elhalványult, lobogó haja megállt a levegőben és ernyedten lekonyult csontos vállára. Inuyasha érezte, amint a mohón szívó csőben forrón végig áramlik a lány vére. A fiút egyre erősebben kezdte szorítani a láthatatlan hullám. Arisa teste görcsösen rángatózni kezdett, miközben magába tekintő szemei bágyadtan elfehéredtek aszalódó bőrével együtt, melybe tekergő ráncok süllyedtek bele. Csontosodó ujjaival próbálta kitépni magából a csövet, mely kisajtolta belőle az erejét adó vért, de elgyengülő ujjai ropogva megakadtak a levegőben, mint a tehetetlen, korhadó fadarabok. Kezéből kicsúszott az ékkő, mely fémes kattanással földet ért a törmelékeken csilingelve. Arisa másodpercek alatt megöregedett, amint a vért elszívta testéből a megdagadó cső. Lassan ereszkedni kezdett, majd a földet érve legörnyedt és besüppedt, színtelen szemeivel remegő, ráncoktól érdes tenyerére nézett, melyen a csontokhoz simuló bőr alatt kiszívott vénái szürköltek. Kócos, vörös tincseit elhúzta arca elől. Kagome elborzadt. Egy kétségbeesett, szürkés színű koponya meredt rá, min a bőr pöttyözött árkaival lelógott, miközben beesett tekintetével remegve kiszedte cuppogó húsából a csövet. A vér elgyengülten buggyant elő a sebből, mire rátapasztotta sorvadó kezét. Nyikorgó ujjai vadul ragadták meg a vérét tartalmazó tárgyat, mely szilánkokra robbant. Arisa
sikoltozni kezdett, miközben kavarogni kezdtek körülötte a szellemek hullái, mik közt fekete vére gyöngyözött. A magasból egy sötét árny szállt alá. Fehér haja lobogott a szélben, mely egy vonyító kutya dermesztő, közeledő hangjára emlékeztetett. Arisa cincogva maga elé kapott:
-Ne....eeee.....ne....bánts...bántanál egy kislányt?-szöktek elő könnyek szemeiből, miközben karmos ujjaiból előrobbant a hullám.
De az árny megállíthatatlanul közeledett...
Inuyasha magasba emelte a kardját és lesújtott vele. Arisa szemei megakadtak. A penge a szívét szúrta át hatalmas, kör alakú vágást tépve testébe. A levegőben mozgó tárgyak és hullák megálltak, majd hirtelen forogni kezdtek és neki csapódtak Arisának hatalmas fényvihar közepette. A kavargó köd egy hatalmas virágnak nézett ki, mely kinyújtotta hosszú
szírmait, majd egy hirtelen mozdulattal összecsukódott.