4. Fejezet Mégsem álom volt...

Egy férfi szaladt a főúton Lináék felé:

-Lina kisasszony! Lina kisasszony! Levél Filionel hercegtől!

-Nahát mit akarhat? – lepődött meg a lány

Gyorsan elolvasta és közölte barátaival, hogy a várost megtámadta egy szörnyeteg.

-Akkor induljunk azonnal! – jelentette ki Amélia

-Rendben, - egyezett be Lina – bár bekaptam volna még valamit...

Éppen egy erdőn mentek keresztül mikor Linának ismerős lett ez a hely.

-Ja, hát persze itt álmodtam Xellossal – jutott eszébe a lánynak

Nagy meglepetésére ismét megfogta valaki a kezét, mint az álomban, de nem húzta be a fák közé csak letakarta a lány szét és lelassított.

-Gyere velem! – szólalt meg egy hang

-Ki vagy? – kérdezte a lány

-Nyugodj meg csak én, Xellos – szólt ismét a hang és levette a Lina szeméről a kezét.

-Huh- nyugodt meg Lina

Csend következett

-Nagyon szép vagy! – mosolyodott el Xellos

-Oh köszönöm. – pirult el a lány

-És nekem nagyon tetszel mióta megláttalak! – szólt a fiú

-Hát ami azt illeti nekem is tetszel – vallotta be Lina

Xellos gyengéden megcsókolta a lányt és a többiek után futottak. Szerencsére nem kellett magyarázkodniuk mivel észre sem vették őket, mindenki el volt foglalva a másikkal. Így mentek tovább Seyruun felé.

-Hát mégsem álom volt! –gondolta vidáman Lina.

The End