1 rész: Kagome elrablása

Egy reggel a mi kis csapatunk elindult Kalde falujából. Már egy jó ideje mentek, amikor váratlanul a semmiből megjelent Naraku.

- Nocsak kit látnak szemeim! Csak nem Inuyasha?

- Te meg mit keresel itt?

- Mindjárt megtudod!

Ezzel elragadta és egy szikla tetejére vitte!

- Na szóval mit is akarsz te kétlábú pávián?

- Ejnye Inuyasha kivételesen nem akarlak megölni erre te így fogadsz? Szép mondhatom!

- Kevesebb duma, több magyarázat!

- Mi csoda kíváncsi valaki! Van egy ajánlatom…

Közben Inuyasha le sem vette a kezét a tessaigáról.

- És pedig?

- Te nekem adod a mikot, és visszaadom a shikon no tamat.

- Mi? Te meghúzattál? Semmiért nem adom oda Kagomét!

- Nocsak én ideállok, kedvesen te meg visszautasítod ezt a remek ajánlatot! De hát, ha nem megy szép, szóval megy erőszakkal. Kagura! Végezz vele!!

- Igenis Naraku! Pengetánc!

Elkezdődött a csata!

Eközben a csapatnál:

- Jaj, úgy aggódom. Mi van, ha megöli?

- Nyugodj meg Kagome Inuyashát keményfából, faragták.

- Lám lám csak nem aggódsz miatta?

- Mit tettél vele?

- Semmit, rábíztam Kagurára, de ez most nem érdekes.

Abban a pillanatba megtámadta Sangoékat és ők eszméletüket vesztették. Ekkor Naraku elkapta Kagomét és a kastélyába, vitte!

Kaguráéknál:

- Mi van Inuyasha, túlságosan gyenge vagy? Mi történt?

- ,,Jaj a boszorka kezd rájönni, hogy még nem jöttem rendbe a múltkori csata óta. De hol van Naraku”- gondolta magában.

- Naraku…

- Eddig tartott észrevenni, hogy nincs itt?

- Kagome…

- Sajnálom, de elkéstél. Már soha nem fogod látni! Milyen szánalmas vagy! Beleszeretni egy halandóba…

Ezzel Kagura elrepült! Inuyasha rohant, ahogy csak bírt a csapat fele, de ahogy Kagura mondta elkésett. Mikor odaért nem látott mást, mint a földön fekvő barátait, akik épp ébredeztek?

- Jól vagytok? – kérdezte

- Mi igen, de az az aljas Naraku elvitte Kagomét.

- Meg kell mentenünk indulás!

- De Inuyasha már este van…

- És különben sem találnánk ilyenkor meg Narakut – fejezte be Miroku Sango mondatát.

- Majd reggel leindulunk!

- Igazatok van, csak annyira aggódom érte!

2 rész: A váratlan segítségek

Mindenki korán reggel kelt aznap! Olyan gyorsan meg akarták találni Narakut ahogy, csak tudják, de váratlanul…

- Az a rühes farkas! Na most pont nincs hozzá hangulatom!

- Pincsi hol van az asszonyom?

- Először is ne nevezd az asszonyodnak, másodszor pedig Naraku elrabolta.

- Ja értem! HOGY MI?? HAGYTAD HOGY ELVIGYE? EZÉRT MOST MEFHALSZ!

Miroku a két fiú közé állt és leállította Kougát!

- Na várj csak nem az ő hibája volt! Mindent megtett és különben is nem unod még a Kagome az én asszonyom dumát? Szerintem neki kéne döntenie, vagy talán tévedek?

- Ez az Miroku jól megmondtad neki!

- Kösz Shippu!

- Akkor is az enyém lesz, de én is veletek akarok menni!

- Na már csak az kéne.

- De Inuyasha talán még segíthetne is nekünk. Nem gondolod?

- Jó de tartsátok távol tőlem.

- Rendben –hallatszott egyszerre a válasz!

Már majdnem lement a nap, amikor Jaken jelent meg a színen!

- Hol van az a halandó, segítenie kéne Sesshoumaru-nagyúrnak!

- Milyen felkapott lett hirtelen Kagome. Nem gondoljátok?

- De. Nincs itt.

- Egyébként mi történ?

- Az a mocskos Naraku… megtámadott és elkapta Rint.

- Mi van halandókat, gyűjt?

- Ez nem vicces ordas!

- Hallgass pincsi!

- Te hallgass!

- Mindketten hallgassatok!

- Sesshoumaru-nagyúr.

- Mi tartott ilyen sokáig.

- Őt is elvitte!

- Tudjátok mit, mi is veletek megyünk.

- Ebből baj lesz-szólt Sango

- Szerintem is!

- Jó de egy vita és nem lesz szép végetek!

- Na ne fenyegetőzz!!

Végre beesteledett és mindenki elaludt kivéve Inut.

- ,, Hogy én miért nem tudtam vigyázni rád Kagome? Ha egy ujjal is hozzád nyúl én nem tudom,mit fogok csinálni! Na és mi van, ha már elkésünk, és te nem élsz már. Nem Inuyasha ne is gondolj ilyeneket.”

Eljött a reggel. A meggyarapodott csapat már úton is volt! Végre elértek Naraku palotájához.

3. rész: A végső küzdelem

Mindenki felkészült a harcra. Elindultak befele, de egy láthatatlan erőtér miatt nem jutottak be!

- Á végre megjöttek a barátaid! És ahogy látom többen is lettek, de ez nem elég ellenem! Kanna, Kagura! Menjetek, fogadjátok őket illően. Én addig előkészítem a meglepetésemet.

- Igenis!

- Nos Kagome veled különösebben semmi tervem nincs, csak látni akarom, mit csinálsz, ha a szerelmed meghal.

- Inuyasha…- Kagome csak ennyit tudott mondani a kimerültségtől, mivel nagyon megkínozták.

Végre sikerült eltüntetni a védőpajzsot, de szembetalálkozta Kannával és Kagurával.

- Menj Inuyasha mi addig lefoglajuk őket.

- Rendben. Sesshoumaru, Kouga ti nem jöttök?

- DE- hangzott az egyértelmű válasz.

A kastélyban:

- La la la nanana ma meghal Inuyasha. Így énekelgetett Naraku.

- Fogadjunk? Szélborda.

- Ó már itt is vagy.. tok?

- Hol van Kagome?

- És Rin?

- Nos a barátnőd itt van, a kis védenced pedig amott van.

- Na akkor lássuk, kiér előbb oda?

Elkezdődött a csata. Mindenki Narakut támadta, de amíg odaértek addig több ezer szellemet magába olvasztott és így nem tudtak bánni vele. Mindenki a földön volt!

- Látod Kagome én, megmondtam, hogy semmi esélyük nincs…

De hova lett ez a lány?

Kagome valahogy kiszabadult a fogságból, és eszébe jutott egy igézet, amit még Kalde anyó tanított neki!

- Talán engem keresel?

- Hát te meg hogy szabadultál ki? Na de ez nem számít!

Ekkor Kagome elkezdte mondani az igézetet:

A szeretet hosszútűrő, kegyes,

Nem irigykedik, nem kérkedik,

Nem fuvalkodik fel, nem éktelen

Nem haszonleső, nem gerjed haragra,

Nem rója fel a gonoszt.

A szeretet nem örül a hamisságnak,

De örvend az igazságnak.

A szeretet mindent elfedez, mindent

Hisz, remél, mindent eltűr,

Bármit hozzon a sors.

Ekkor váratlanul a szellemek Narakuból elkezdtek kijönni és megsemmisülni. Végül eltűnt. Nem maradt más csak a shikon no tama. Ami teljes volt! Azt nem tudni hogyan, de teljes volt! Eltűnt a vár és minden vele együtt. Kagura és Kanna nem értették mi történt, de azt érezték, hogy végre szabadok. Lezárult a harc! A fiúk kezdtek magukhoz térni és Inuyasha odarohant az ájult Kagoméhez, akit nagyon kifárasztott az igézet!

- Kagome jól vagy?- kérdezte aggódva Inu.

- Inuyasha és úgy féltem, hogy valami bajod esik.

- Miattam aggódtál? De miért?

- Mert szeretlek.

- Mi?- értetlenkedett Kouga – Azt a pincsit szereti?

- Én mentem – mondta szomorúan.

- Kouga várj- szólt Inu.

- Mit akarsz?

- Megköszönni a segítségedet és remélem ezen túl barátok, leszünk.

- Ööö.. Rendben.

A kér fiú kibékült végre.

- Ö fiúk én is bocs, és sajnálom azt a sok hülyeséget öcsi.

- Semmi baj. Szent a béke?

- Kezet rá!

- Ja Kagome..

- Igen?

- Én is szeretlek.

- Tudom.

- Tudod?

- Igen. A sok féltékenykedés elárult.

- Te tényleg ismersz.

Ezzel megcsókolta Kagomét és odamentek a többiekhez, akik már rég békét kötöttek és akkor, amit láttak, nem felejtik el soha!

Sesshoumaru megcsókolta Kagurát, Miroku pedig Sangot. Ja amúgy a közelbe volt Ayame és látta az eseményeket és odament. Kouga csak nézett. Nem ismerte fel azt a kislányt, akit még annak idején megmentett. Rögtön meg is tetszett neki. Végül elindult a nagy csapat.

- Álljunk meg!

- Mi van már?

- Hol van Rin és Kohaku?

- Itt vagyunk!

Mindenki megkönnyebbülten tért vissza a faluba, ahol nagy ünnepséget rendeztek a győzelemre. De nem csak azt ünnepelték, hanem a párok eljegyzését is. Mindenki nagyon boldog volt nem is sejtve, hogy valaki bosszút esküdött Naraku halála miatt. Boldogan élték életüket. Pár év múlva Kagomééknak, Sangóéknak, Kaguráéknak és Ayamééknek megszülettek első gyermekük.

Azt hitték nem fognak többet harcolni, de tévedtek.