Vallomás 2.

(Sango és Miroku története)

written by [Yoa]


Szikrázó napsütés volt, kis csapatunk későn kelt. Most nem harcra készültek, hanem pihenni. Ennek Inuyasha nem örült, de amikor Kagome mosolygós arcára nézett, már nem is gondolkodott. Miután rendezték a dolgokat kettejük között, minden együtt töltött nap felért nekik egy élettel.

Miroku ugyanúgy sóvárog Sango után, mint eddig, de a lány nem enged. Na jó, csak egy kicsit, már nem üt olyan erőset, de ki tudja, mi lesz a végén…

Kész az ebéd! – hallatszott Kagome vidám hangja. – Inuyasha, a kedvedért instant tésztát hoztam. Ti valami mást kértek?

Nem, jó lesz, köszi. – válaszolta Sango, miközben egy másik adag tészta után nyúlt.

Shippou, Kirara! Gyertek!

Megyünk! – rikkantotta Shippou és az ebédelők felé kergette Kirarát. Ebéd után Inuyasha és Kagome magányra vágytak, ezért elmentek egy folyó partjára heverészni, és kettesben hagyni Sangot és Mirokut.

Gyere Kirara, hagyjuk őket. Inkább játsszunk!

Sango.

Igen?

Mihez kezdesz majd, ha legyőztük Narakut?

Megkeresem az öcsémet, ha még életben lesz. Aztán, keresünk egy falut és ott élünk. Attól tartok, hogy utána szétszakad a csapatunk. És te, mit akarsz kezdeni?

Nem tudom, de az biztos, hogy veled szeretnék lenni. – majd Miroku felállt és bement az erdőbe. Pár perccel később egy virágcsokorral a kezében érkezett meg, amit Kagome hozott, Miroku kérésére . – Tessék Sango – majd átnyújtotta a csokrot.

Oh, köszönöm, nagyon szép.

Te egy különleges asszony vagy a számomra. Amint mondtam, veled szeretnék maradni. Tudom, hogy te nem érzel úgy, mint én, de én teljes szívemből szeretlek.

Miroku, tévedsz. Az igaz, hogy nem voltunk valami jóban, amikor először találkoztunk. Mindig fogdostál, de most már elmondhatom, hogy szerettem. Csak azért ütöttelek meg, mert nem akartam leleplezni magam . És amikor más nők után járkálsz, az nagyon fáj.

Sango…

Kérdezted, hogy mit szeretnék tenni Naraku legyőzése után, csak azt nem tettem hozzá, hogy veled mennék el, meg persze Kohakuval.

Ennek örülök.

Ugye nem fogsz más nők után járkálni?

Nem. És akkor most megkérdezem megint, hogy leszel-e a gyermekeim anyja?

Igen.

Sango, én…- Miroku nem tudta befejezni a mondatát, mert Sango megcsókolta. Miroku a fellegekben járt. Soha sem hitte volna, hogy Sango engedi, hogy megcsókolja azt meg végképp nem, hogy ő kezdi. – Nem megyünk fürödni? – kérdezte huncut vigyorral Miroku.

Menjünk. – mosolygott vissza Sango. – De miben akarsz?

Majd odaadom neked a lila kimonómat én meg nadrágban.

Teljesen fölösleges. – mondta Sango, majd elkezdte levenni a ruháit.

Elfordulok.

Miért?

Szóval, meztelenül akarsz fürödni és előttem?

Van valami kifogásod ellene?

Nincs. – Miroku is elkezdte levenni a ruháit majd beleugrott a vízbe. Sango eközben víz alá merült. Mikor feljött látta Miroku elkerekedett szemeit, ami az ő idomait stírölte.

Mi a baj?

Ja, semmi, csak olyan szép vagy - majd ő is lemerült. Sango odaúszott Mirokuhoz és átölelte.

Vajon hol lehet Kagome és Inuyasha?

Nem tudom, de az most nem is érdekes. Most csak mi vagyunk ketten - majd megcsókolta Sangot.

Igen, igazad van. Húú, egy kicsit hideg lett, nem?

Fázol?

Igen, egy kicsit. Kimegyünk?

Vedd fel a ruháidat és még ezt is kösd magadra.

De akkor te fogsz fázni.

Én nem fázom. De hogy jobban felmelegítselek… - Miroku magához húzta Sangot megcsókolta és végigsimította selymes bőrét. A lány beleborzongott. Végigsimította Miroku izmos karjait, végigcsókolta és pár perccel később a földön feküdtek átadva magukat az élvezetnek. Miroku minden percet kihasznált, hogy boldoggá tegye Sangot, s a lány is ugyanígy tett. Végigmasszírozta Houshi izmos hátát. Miroku nem bírt ellenállni Sango kerekded melleinek, így nem is türtőztette magát. Alig tudtak betelni egymással, de ennek a vége is eljött. Még mindig a tó partján ültek, az elmúlt perceken merengve. Sango Mirokunak dőlve ült.

Ez csodálatos volt. Köszönöm – hálálkodott Sango.

Nem, én köszönöm. Soha sem hittem volna, hogy ez megtörténik.

Én sem. Visszamenjünk?

Tőlem. Gyere – majd Miroku az ölébe kapta Sangot és elvitte addig a barlangig, ahol letelepedtek. Inuyasha és Kagome már rég visszaértek és vacsoráztak. Mindenki csodálkozva nézte a kis párocskát. Ilyet még nem láttak: Sango Miroku ölében volt. Tátott szájjal bámultak, de Kagome gyorsan észbe kapott és felsikított, hogy ne az újdonsült párra figyeljenek, és ne arra gondoljanak, hogy mi történt köztük és kombináljanak, hanem hagyják őket nyugodtan.

Mi a baj, Kagome? – kérdezte Shippou.

Ott volt egy féreg! – Shippou védelmezően Kagome elé állt és elkezdte keresni. Sango értette, hogy mit akar ezzel Kagome. Mirokuval leültek a tűz köré, Sango persze a szerzetes ölében ült. Shippou egy kicsit zavarban volt, ezért hamar elment aludni Kirarával együtt. – Örülök, hogy boldogok vagytok – törte meg a csendet Kagome.

Kösz. Remélem köztetek is minden rendben van.

Igen – és Kagome kedvesen nézett Inuyashára.

Ezentúl minden más lesz, teljesen más.

Másnap reggel megint lustultak, ezért későn keltek. Sango Mirokuhoz akart bújni, de ő nem volt ott. Semelyikük nem tudta, hogy merre jár. Ám ekkor Sango meghallotta Miroku hangját az erdőben. De más is volt ott. Egy rejtélyes hang volt, egy… női hang. Sango fejét vesztve rohant be a rengetegbe. Ott találta Houshit… egy nő társaságában, akin alig volt ruha. Sango nem hitt a szemének. Nem hitte el, hogy Miroku, akivel tegnap még együtt volt, most egy másik nővel enyeleg.

De megígérte, hogy nem megy más nők után. Megígérte. Hogy tehette ezt velem. A tegnapi nap után, hogy tehette ezt velem. HOUSHI! HOGY TEHETTED EZT VELEM!! – kiáltott rá Sango, amikor Miroku már megcsókolta volna a lányt. A hangra Miroku odafordult.

Sango, felejtsük el a tegnapot. – mondta Miroku, egy különös hangon.

Mi? Hogy kérheted ezt? Hogy felejthetném el? Houshi… Mi ez az egész?

Sango… Csókolj meg! – mondta Miroku az ismert hangon.

Mi? Ez, ez Houshi hangja volt, de az előbb… az előbb másmilyen volt. – Sango közelebb ment és megcsókolta. Ekkor valami kitört a hátából és kettétörött.

Sango, megmentettél.

Miért?

Mit miért?

Megígérted, hogy nem járkálsz más nők után, és akkor ez kicsoda?

Mi? Te miről beszélsz? Ja, ez… Figyelj! – majd Houshi a botjával levágta a lány fejét. – Ez csak egy szellembábu volt . Naraku irányított egy Ékkőszilánkkal. Ezt csak te törhetted meg! De így nem lett volna biztos, hogy megcsókolsz, mert azt hiszed, hogy átvertelek.

Azt hittem, hogy megcsalsz. Vérzik a hátad.

Nem lényeges, csak az, hogy ne hidd el azt, amit láttál. Naraku manipulált vele. Soha nem mennék más nőhöz rajtad kívül. Ugye elhiszed?

Igen. Most már örökké együtt leszünk.