***

- Szerintetek hol van Kira? Már régen elment? – kérdezte Miroku.

- Nem tudom…Remélem nem haragudott meg nagyon ránk…- szólalt meg Kagome.

- Kira nagylány. Tud magára vigyázni. – szólalt meg Inuyasha, majd megtorpan.

- Mi az? – kérdezte Sango.

- Hitari. És Kira is ott van! – kiáltott fel Inuyasha.

- Mi?! Akkor menjünk, segítsünk neki! – kiabálta mindenki, majd a kis csapat rohanva indult arra, amerről Inuyasha Kira illatát érezte.

- Sesshoumaru is itt van! – kiáltotta Inuyasha.

- Mi?! – döbbent meg Kagome.

- Ő is ott van! – ismételte meg a rohanás közben Inuyasha.

A többieknek még megemészteniük sem sikerült a hírt, mikor meglátták Kirát, Hitarit, és Sesshoumarut.

- Nézzétek! Az ott Hitari kezében nem Rin? – mutatott előre Miroku.

- De! El kéne vonnunk Hitari figyelmét, hogy Kira kiszabadíthassa…- javasolta Kagome.

Sango bólintott.

- Hiraikotsu! – kiáltotta, és elhajította a csontbumerángot, ami kis híján lecsapta Hitari fejét.

- Mi a?!...- nézett körül Hitari.

Néhány másodpercig nem figyelt Kirára, aki ki is használta ezt, és gyorsan kikapta nővére kezéből Rint, majd egy gyors rúgással méterekkel repítette el Hitarit. A kislányt letette Sesshoumaru elé, de nem nézett a démonra.

- Mi vagy te? Halandó biztos nem…- szólalt meg Sessh.

Kira felnézett, de a youkai szemében nem látott semmilyen érzelmet sem.

Ekkor érkeztek meg Inuyasháék.

- Kira, jól vagy?! – kérdezte Sango.

Kira csak bólintott.

- Kösz a segítséget…- mondta barátnőjének.

- Ugyan, mire valók a barátok? – kérdezte mosolyogva Sango.

Kira is elmosolyodott, bár az ő mosolya elég szomorkás volt.

Inuyasha eközben bátyját fürkészte. Meg mert volna esküdni rá, hogy van valamilyen kapcsolat Kira és közte.

- Ez nem elég ellenem, Hugi! – kiabálta Hitari, és egy erős lökéssel a földre taszította Kirát.

A lány a nővérére nézett, de most nem öntötte el a düh. Lassan felállt, majd higgadtan elindult a másik lány felé.

- Ideje végre befejezni a harcot. – szólalt meg Kira.

- Igen! Ideje, hogy meghalj! – ordította Hitari, majd magasabbra emelkedett, és hirtelen fekete aura jelent meg körülötte. Pupillája eltűnt, szeme feketére váltott.

- Hogy tetszik? Elértem erőm csúcspontját! Már senki sem tud legyőzni! – kiáltotta, kezéből villámok csaptak a földre.

- De. Én letudlak. Ugyan is én is fejlődtem. – szólalt meg halkan Kira, majd a következő pillanatban ő is a levegőbe emelkedett.

Fehér fény árasztotta el. Haja fehér színű lett, fehér aura lengte körül. Kezében szikrázni kezdtek a villámok.

- Mindketten elérték a legerősebb démoni alakjukat…- suttogta Miroku.

- Hogy-hogy elérték?! Kira őrző?! – kérdezte Sesshoumaru.

- Igen. Kira és Hitori a levegő őrzői, csak Hitoriban nincs jóság. El akarja venni Kira erejét, úgy, hogy megöli őt…- magyarázta a démonnak Sango.

Sesshoumaru a levegőben lebegő lányt nézte.

- Szóval Kira őrző...Egy azok közül, akik a legnagyobb hatalommal bírnak a világon...

Ekkor Hitori nekitámadt Kirának. Rengeteg villámot küldött a lányra, aki mindet blokkolta.

- Nem rossz, Hugi! De engem sosem győzöl le, mert én vagyok a jobb! – kiáltotta Hitori.

- Majd meglátjuk! – válaszolt Kira, és most ő támadott.

Iszonyatos energiájú villámokat küldött nővérére, és egy nagyobb szélvihart is beindított.

Hitari alig tudta hárítani a támadást.

- Nem rossz! De ezt nem éled túl!

A következő csapást Kira már nem tudta teljesen kivédeni, a villám végighasította a karját. A lány egy pillanatig a levegőben lebegett, majd a sebe begyógyult. Hitari csak nézett.

- Ilyen hamar elfelejtetted a gyógyító képességemet, nővérkém? – kérdezte Kira, és újra ő támadt.

Sokáig harcoltak még, és bár Kirának néhányszor sikerült megsebeznie testvérét, Hitari többször járt sikerrel. Kira csak gyógyító képességének köszönhette, hogy többé-kevésbé jól volt.

- Nem kéne segítenünk neki? – kérdezte Kagome, aki észrevette, hogy Kira nem fogja bírni, ha a küzdelem még sokáig tart.

- Hogyan? Magasan vannak, és sokkal erősebbek nálunk. – hangzott Miroku válasza.

Mindenki belátta, hogy a szerzetesnek igaza van, ezért tovább nézték a csatát. Ekkor Hitari csapása telibe találta Kirát. A lány elfáradt, tudta, gyógyító képessége most nem lesz elég gyors. Épp hogy ki tudott térni a következő csapás elől, és sebéből még mindig folyt a vér.

- Most meghalsz! – kiáltotta Hitori, majd a következő percben nekirontott Kirának.

A támadása telibe találta a lányt, aki zuhanni kezdett. Kira már nagyon közel volt a földhöz, mikor egy ezüstös villanást látott, majd Sesshoumaru karjaiban találta magát. Felnézett. A youkai szemei nem voltak hidegek, mint máskor, aggódást sugároztak, méghozzá Kira felé.

- Nem! Most nem menekülsz meg! – sikította dühében Hitori, és feléjük suhant.

Hirtelen felugrott eléje Inuyasha, és elordította magát.

- Kaze no Kizu!!! – a szélborda majdnem eltalálta a lányt, akinek, hogy kikerülje a csapást, irányt kellett változtatnia.

Ekkor Hitori szúró fájdalmat érzett az oldalánál, és megpillantotta az oda fúródott nyílvesszőt. Energiája hirtelen fogyni kezdett, ezért jobbnak látta, ha most elmenekül.

Kira hálásan mosolygott barátaira és Sesshoumarura, amiért megmentették.

- Köszö…- kezdte mondani, de Kagome félbeszakította.

- Erre most nincs idő! Nem tudom, a nyilam ereje mennyi ideig hat! Sesshoumaru, vidd el Kirát innen. Nem olyan messze van egy barlang, ott várjatok meg minket! Így Hitori nem tudja meg, hol van Kira! Mi is odamegyünk, és akkor el tudjuk látni a sebeid! – javasolta Kagome.

Sesshoumaru, aki még életében nem fogadott el parancsot senkitől sem, most szó nélkül elviharzott, ölében Kirával. Utána Inuyasháék is útnak indultak, vigyázva, nehogy kövessék őket.

***

Sesshoumaru elég hamar odaért a barlanghoz. Bementek, majd a youkai leterítette a prémjét, arra fektette a sebesült lányt, majd leült Kira mellé.

- Köszönöm, hogy megmentettél…- szólalt meg a lány, de nem nézett Sessre.

- Miért nem mondtad el, hogy őrző vagy? Inkább elviselted Jaken sértéseit? – szólalt meg Sessh, keresve a lány pillantását.

- Ez az álca elég hasznos…Mindenki azt hiszi, hogy csak haszontalan halandó vagy, aztán, amikor rájönnek, hogy nem így van, általában már késő…- magyarázta Kira a földnek, mivel folyamatosan azt nézte.

- Inuyasháék tudtak erről?

- Igen. Sango azért, mert őt kicsi korom óta ismerem, a többieknek meg nemrég meséltem el…

Sessh hallgatott. Kicsit furcsa volt ez neki. Azt hiszi, a lány csak egy gyenge halandó, aztán rájön, hogy ez cseppet sem igaz…

Egy ideig mindketten hallgattak. Közben Kira sebei lassan gyógyulni kezdtek, de ezzel egy időben változott vissza a haja színe barnára, és a fényes aura is eltűnt a lány körül. Mikor Sesshoumaru legközelebb ránézett, ugyanazt az egyszerű halandó lányt látta maga előtt.

- A nővéred…Mindig ilyen volt? – kérdezte a démon.

- Nem. Régen olyan volt, mint én. De miután anyánk meghalt, lassan kiölte magából a jót…- válaszolta Kira, de nem nézett a démonra.

Sesshoumaru egyre dühösebb lett. Nem értette, miért, de zavarta, hogy a lány nem mondta el, ki ő, és az is, hogy nem nézett a szemébe.

Eközben Kira sebei begyógyultak. A lány lassan felállt, és a barlang elé sétált, hogy lássa, jönnek-e a többiek. Majd kissé lelombozódva tért vissza. Sessnek nem kellett kérdeznie, hogy tudja, még nincsenek a közelben.

Kirát ez borzasztóan zavarta. Aggódott is értük, de annak sem örült, hogy addig Sesshoumaruval van összezárva, mivel akárhányszor a démonra akart nézni, furcsa érzés öntötte el. Így aztán igyekezett nem ránézni. De persze Sessh nem hagyta ezt annyiban.

- Mi a baj? – kérdezte a lánytól.

- Semmi. Mi lenne? – válaszolt Kira, miközben ügyelt rá, hogy háttal álljon a démonnak.

Sessh megelégelte a lány furcsa viselkedését. Odalépett elé, és a szemébe nézett.

- Elmondanád végre, mi bajod van?! – kérdezte.

Ekkor a lány is ránézett. Pillantásuk egyesült, szinte elvesztek egymás tekintetében. Sesshoumaru, mintha nem ő irányítaná a testét, lassan közelebb hajolt a lányhoz…Kira ugyanígy tett…Ajkaik már épp összeértek volna, mikor…

- Kira! Sesshoumaru! Itt vagytok?! – hallatszott Kagome kiáltása.

Gyorsan elhúzták egymás közeléből a fejüket.

- Igen, Kagome, itt vagyunk! – kiáltotta Kira a közeledő lánynak.

Hamarosan a többiek is megérkeztek.

- Hogy vagy? – kérdezte Sango.

- Már jól, köszi…- ekkor hatalmas felhők jelentek meg az égen.

Az ég villámokat szórt, de még a villámok csattogása mellett is lehetett hallani Hitari ordítását.

- Hol bujkálsz?! Most megtalállak, és akkor véged!!!

- Kira, te maradj itt, mi feltartjuk! – kiáltotta Sango.

- De…

- Nincs de! Még nem tért vissza minden erőd! – szólt rá Inu.

Ekkor a csapat kirohant, Sessh is velük tartott. Kirával csak Rin és Shippou maradt ott.

A többiek odaértek Hitari elé.

- Lál-lám, itt a kis csapat! Oh, és a Nagy Sesshoumaru is megtisztel! Mind a nyomorult kis Hugicámat akarjátok védeni? Milyen aranyos…- mosolygott Hitari.

- Nem jutsz el Kirához, mert nem engedjük! – kiabálta Sango.

- Akkor veletek is végzek…- mosolygott Hitari, majd támadásba lendült.

Kira borzasztóan érezte magát.

 Állt a barlangban, és arra várt, hogy ereje teljesen visszatérjen, de nem volt elég messze ahhoz, hogy ne hallja barátai és Hitari hangját. És az ütéseket. Ahogy valaki a földbe csapódik. A csatakiáltásokat, és a fájdalmas kiáltásokat, amiket barátai adtak ki, mikor szembekerültek nővére haragjával.

Kira utált elbújva várni.

 Legszívesebben most ő is ott harcolt volna, de tudta, hogy csak akkor lenne esélye nővére ellen, ha ereje teljében lenne. De addig még várni kell. Ha nem is sokat, de Kira rettegett attól, hogy mire ereje teljesen visszatér, barátai mind halottak lesznek.

A barátai, és….Sesshoumaru.

- Nem...Nem hagyhatom, hogy megsérüljenek...Hogy ő megsérüljön...

 A lány egyre jobban úgy érezte, beleszeretett a démonba. Nem hagyhatja, hogy ő is meghaljon.

Mert Kira biztos volt benne, hogy bár egy ideig fog tudni harcolni a nővérével, Hitari Sesshoumarut is legyőzi…

Ebben a pillanatban az összes ereje visszatért. Haja újra fehérbe váltott, és megjelent körülötte a fehér aura.

- Maradjatok itt…- mondta Shippounak és Rinnek, majd kisétált a barlangból.

***

Hitari épp Sesshoumaruval harcolt, s bár a démonnak is sikerült néhányszor eltalálnia, a nő nagyobb sikereket ért el. Éppen villámokat készült szórni, mikor egy hangot hallott.

- Hitari!

A lány a hang irányába nézett. Kira lépkedett felé a levegőben. Körülötte villámok cikáztak, de Kira arca nyugodt volt.

Hitari rögtön otthagyta Sesshoumarut, és húga felé repült. Egymással szemben lebegtek.

- Mi van Hugi, előbújtál? – kérdezte mosolyogva az idősebb lány.

Kira nem válaszolt, csak egy hatalmas csapást küldött nővére felé. Hitari blokkolta.

- Nem rossz…- mosolygott.

- Lesz jobb is…- válaszolt Kira szintén mosolyogva.

- Most nem. Most én jövök. És akkor neked nem lesz következő! – kiáltotta Hitari, és Kirának támadt.

Sokáig harcoltak, de nem igazán tudtak felülkerekedni egymáson. Így Hitari megint cselhez folyamodott. Időközben rájött, hol rejtőzött addig Kira, és arra is, hogy Rinék is ott lehetnek. Úgy tett, mintha Kira felé küldene egy csapást, de valójában a barlangot célozta meg. Kirát persze nem találta el a csapás.

- Ezt nem értem...Nem célozhatott ennyire  mellé...És Sangoékat sem célozhatta, hiszen ők a másik oldalon vannak...Arra nincs más, csak a barlang...A barlang! Rin és Shippou!

Most, hogy Kira rájött, mit akart a nővére eszeveszett tempóban repült a barlang elé, hogy még megelőzze a villámgömböt, ami a barlang felé száguldott.

- Nem értem. Miért megy Kira arra? – kérdezte Miroku.

- Nem tudom. Hiszen arra csak a barlang van…- kezdte Kagome, majd mindenkinek leesett, hogy ez mit jelent.

- Rin és Shippou! – kiáltották egyszerre.

Eközben Rin és Shippou bent ücsörögtek a barlangban.

- Kimegyek, hátha lehet látni a többieket…- szólalt meg Rin.

- Jó. Szólj, ha lehet őket látni. – szólt a lány után Shippou.

Rin kiment, de csak nem akart sem szólni, sem visszajönni. Shippou is kilépett a barlang szájához, ahol a kislány állt.

- Na? – kérdezte.

- Mi az? – kérdezett vissza Rin, és a közeledő, hatalmas, fényes gömbre mutatott.

Shippou ránézett…

- Az egy villámgömb! Futás! – kiáltotta rémülten.

Rinnel futni próbáltak, de már késő volt, a gömb mindjárt becsapódott, és ők tudták, meg fognak halni…Mindjárt ott volt…És akkor hirtelen berepült a képbe Kira, és egy másik villámgömböt indított az előző felé. A két gömb összeért, és felrobbantak. Kira felkapta a két gyereket, és elrepült velük. A robbanás keltette lökéshullám eléggé elkapta őket, de ezt Kira sínylette meg, nem a két gyerek. A lány letette a két rémült gyereket a barátaihoz, majd újra a levegőbe repült, nővérét azonban nem látta.

Nem volt ideje töprengeni azon, hol lehet, Hitari hátulról támadta meg. Kira a földre zuhant.

- Látod? Nem tudsz legyőzni, mert neked fontosabbak a barátaid, mint a győzelem…És most meg fogsz halni…- mosolygott Hitari.

- Ne! – kiáltottak fel a többiek, és mindenki a testvérpár felé kezdett rohanni, de Hitari egy laza mozdulattal méterekkel repítette őket hátra.

- Na, hol is tartottam? Ja, igen! Viszlát, húgocskám! – kiáltotta Hitari, és lecsapni készült…

A többiek túl messze voltak ahhoz, hogy segítsenek…Hirtelen azonban Kira felállt, és elugrott Hitari csapása elől.

- Nem. Te leszel az, aki elköszön. – mondta, majd hirtelen az egész teste fehéren kezdett izzani.

- Ha ez most sikerül, Hitarinak annyi...És legalább a többiek nem sérülnek meg...

Kira minden erejét összeszedte, és felkészült a támadásra.

- Ne hidd azt, hogy csak te tudod ezt megtenni! – kiáltotta Hitari.

Az ő teste feketén kezdett izzani, és ő is összeszedte minden erejét.

Eközben Inuyasháék próbáltak közelebb menni.

- Ne gyertek ide! – hallották Kira hangját, majd egy kisebb szélvihar arrébb repítette őket.

- Most meghalsz! – ordította Hitari, és amíg Kira a barátaival volt elfoglalva, addig megindította a támadást.

Kira is gyorsan megindította a saját csapását. A fekete és a fehér fény összeért, és egy nagy sugárrá alakult, amin hol az egyik, hol a másik testvér volt fölényben.

- Nem tudsz legyőzni! Sosem sikerült, és most sem fog! – kiáltotta Hitari, és hirtelen átvette az irányítást a sugáron.

- De igen…Legyőzlek…- válaszolt Kira, majd minden erejét beleadta a támadásba.

A sugáron hirtelen fehér fény futott végig, ami elérte Hitarit, majd mindent beterített…

***

Mikor eloszlott a fény, Inuyasháék csak egy alakot láttak…És a lánynak fehér haja volt….

- Kira! – kiáltotta Sango.

A lány feléjük fordult, de ekkor az energia, ami Hitari halálakor felszabadult, Kirába szállt. A lány felemelkedett a magasba, testét elborította az energia. Mikor újra leereszkedett a földre, Inuyasháék elé szállt le. Haja visszabarnult ugyan, de az fehér aura körülötte maradt, ebből mindenki tudta, hogy megnőtt az ereje.

- Jól vagy? – kérdezte Sango.

- Igen…De ez az erő most sok nekem…Egy időre el kell mennem…- szólalt meg Kira.

- Elmenned? Miért? – hallatszott egy hang, de az nem Sango hangja volt.

Sesshoumaru kérdezte.

A lány lassan odasétált hozzá.

- Nem tudom…De mennem kell…- válaszolta, mélyen a youkai szemébe nézve.

Sesshoumaru szemeiben rengeteg érzelmet talált. Melegséget, szomorúságot, és azt az érzelmet, amit ő is érzett a démon iránt. És tudta, a démon is látja ezt az ő szemében…

Sesshoumaru lassan átfogta karjaival a lányt, majd, mint annyiszor álmában, odahajolt hozzá, és megcsókolta. Hosszan, minden érzését beleadva. A lány viszonozta a csókot. Mikor elváltak ajkaik, Sesshoumaru a lányra nézett, és megszólalt.

- Szeretlek…

- Én is szeretlek…- válaszolta Kira, miközben gyönyörű, de ugyanakkor szomorú szemekkel nézte a démont.

Újra megcsókolták egymást, miközben feltámadt körülöttük a szél, és körülölelte őket. Mikor elváltak, a szél lágyan felkapta Kirát. Sesshoumaru utána akart kapni, de nem érte el…A lány felemelkedett a magasba, majd eltűnt…

Mindenki lehajtotta a fejét, amikor egy hang csendült a szélben.

- Még találkozunk…

The End