A dolgok egyre érthetetlenebbek

Kurama elengedte a kilincset, aminek az lett az eredménye, hogy nem tudott kijutni sehogy. Persze megkérhette volna Yusukét, hogy nyissa ki, de minek? Nem volt semmi dolga, így inkább odasétált az ablakhoz, és kinézett. Yusuke pedig... Yusuke nem csinált semmit. Csak állt.

Eközben kint:

Botan, és Keiko szélsebesen rohantak végig az erdőn. Valamiféle versenyt játszottak, amikor hirtelen zajra lettek figyelmesek. Mindketten megálltak. Majd a fák közül előugrott Maiyu.

- Egyre több a turista!- szegezte rájuk a szemét.

- Öhm... mi éppen menni készültünk!- terelte a szót Botan.

- Botan, lehetnél bátrabb is!- ripakodott rá Keiko.ŰŰ Maiyun látszott, hogy nem kedveli túlzottan a szóharcokat, így elcsitította őket.

- FOGJÁTOK BE A SZÁTOKAT, HA HOZZÁTOK BESZÉLEK!!!

A lányoknak majdnem lerepült a feje az ordítástól.

Eközben bent:

Yusuke kinézett az ablakon, és megérezte, hogy a lányok veszélyben vannak. Gyorsan kitépte az ajtót, megfogta Kurama kezét, és vele együtt rohant az udvarra. Kurama csak egy határozott "Ehh..."- et hallatott, majd kiszabadította magát, és inkább önszántából kezdett el rohanni.

- Mi történt?- kérdezte végül.

- Keiko és Botan veszélyben van!- hallatszott a tömör válasz.

- Ehh.. okosabb lettem!

Yusuke szorosan körbenézett.

- Hol lehet ilyenkor Hiei és Kuwabara??

- Gondolom Kuwabara éppen Hieit kergeti!

- Találó!

Kurama az erdő fele figyelt, majd egy irányba mutatott.

- Arra vannak!

- Akkor indulás!