Barát, vagy ellenség?
Yusukéék hamar odaértek, de az út háromnegyedében majdnem fellökték a lányok.
- JÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁJ!- Hallatszott Botantól, mivel jó erősen beleütközött Yusukébe.
- Mi a..?
- Jaj, ne haragudj nem volt szándékos!- zsörtölődött.
- Á, hagyjad! Inkább azt mondd, hogy mi történt!
De még mielőtt a lányok megszólalhattak volna, megjelent Maiyu.
- Nem szeretem, ha a vendégek szó nélkül elmennek!- mondta hamis méreggel a hangjában. Majd felfigyelt a két újonnan érkezőre. Megakadt a szeme Kuramán, aki már teljesen egészséges volt.
- Mi a..? Hát te hogyhogy nem haltál meg?- mutatott a fiúra. De Kurama semmit nem értett, ugyanis nem emlékezett semmire a nemrég történtekből.
- "Modjuk igaz, hogy nem akartam megölni!"-elmélkedett Maiyu.
- Hé te! Miért nem hagysz minket végre békén?- szólalt meg Yusuke. Majd meg akarta ütni Maiyut, de félre ment.
- Ostoba! Meg mernél ütni egy lányt?- azzal Maiyu hátracsusszant, és amikor yusuke leért a földre, elkiáltotta magát.
- GALÁDFÖLD!
Yusuke alatt megnyílt a föld, és elkapta 4 óriási gyökér, amik lehúzták őt a mélybe.
- YUSUKE!!!- kiáltott utána Keiko. Botan meg elrohant, de megbújt az egyik bokor tövében. Kurama meg csak... ott volt. Ott volt, és nézte az eseményeket. Lassan derengett neki, amikor először találkoztak Maiyuval.
- Jaj, Botan, most miért vagy ennyire nyuszi?- sopánkodott Keiko. Folytathatta volna, de az egyik gyökér megkocoktatta a fenekét.
- Hé, ez illetlenség!- szidta le Maiyu saját növényét. De Keikot nem izgatta, hogy Maiyu rászólt a gyökerére, elkezdett rohanni, majd pofánvágta Maiyut.
- Hékás, te kis csitri, hogy merészelsz megütni egy nálad nagyobb rangban álló személyt??!!
Keiko ekkor vette észre, hogy mit tett. El akart rohanni, de a gyökerek megragadták, és húzták őt is Yusuke után.
- "Na, már csak ő maradt!"- gondolta Maiyu, és Kuramára nézett. Kurama nem figyelt, gondolkodott, hogy honnan ismerős neki ez a lány. De nem tudott sokáig gondolkodni ezen.
- Hé, mit állsz ott? Meg kellett volna ijedned!- hallatszott Maiyutól.- Csak nem akarsz még egy kis "friss" levegőt szívni?
Ekkor mindenre fény derült Kurama gondolataiban. De nem habozott, visszavágott, és szeme se rebbent.
- Most meg kéne ijednem?
- Hehh... Valami olyasmi...- nézte Maiyu de belül megijedt, hogy mitől lett Kurama ennyire magabiztos.
- Tudom, hogy te nem bántanál senkit sem!- folytatta Kurama. Maiyu a két tátongó lyukra nézett, ahol az előbb még Yusuke, és Keiko állt. Kurama ezt észrevette.- És azt is tudom, hogy Yusukéékat sem bántottad. Tudom, hogy a szállodában vannak!
Maiyu megijedt. Mostmár Kurama, és a bújkáló Botan szeme láttára is megszeppent, és megtorpant.
- É.. és ha azt mondom, hogy... hogy csak tippeltél?
- Akkor tudod, hogy russzul ítélsz!
- "Fenébe. Rájött! Az első, és egyetlen ember, vagy szörny, aki rájött a titkomra. De hogyan?"- Maiyu nem mert a fiú szemébe nézni. Pedig eddig mindig mindenki szemébe nézett.
- "Ohh... Eltaláltam!"- örvendezett belülről Kurama. Maiyu végül csak fogta magát, és leszállt a földre. Eggyel közelebb lépett Kuramához, és halkan megszólalt.
- Ha ez bárki fülébe jut, végzek veled, és ezt tényleg komolyan mondom! "Remélem bevette..."
Kurama bólintott.
- Jól van! Az igazság úgy van, ahogy mondod! Tényleg nem bántok senkit, aki nem ártott nekem! Én is egy egyszerű halandónak nézek ki, mint te, és nekem is van második énem! És én is tudom, milyen az, amikor elveszítek egy társat!- ekkor Kurama gondolataiban megjelent Genkai képe, majd lehajtotta a fejét.
-Ohh... nem akartalak megbántani! De komolyan!- Maiyu körülnézett, majd egy fuvallat után eltűnt.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Váratlan fordulat, és további izgalmak...
