- Hát ez meg..?

Yusuke úgy nézett Kurama után, mintha kísértetet látott volna. Persze nem csak ő volt vele így.

- Na szép! Megjön, aztán lelép!- zsörtölődött Kuwabara. Egyedül Botan nem volt meglepve, de próbálta leplezni

Eközben Kuramánál:

Kurama ledőlt az ágyába, nézte a plafont, közben gondolkodott.

- "Ezt vajon miért mondta el nekem?... Másik énje?"

Kuramában cikáztak a kérdések ezrei, de egyikre sem talált választ.

- "Ő is elveszített egy társat... Kiről lenne szó?"

Kurama megunta az egészet, és elaludt. Közben kint a társaság is nyugovóra tért, várva a másnapi küzdelmet.

Másnap:

A csapat nagynehezen magához tért, és már a stadionban is voltak. Érdekes módon most nem tévedtek el.

- A jobboldalon az Urameshi csapat!

Ekkor mindenki belépett a stadionba.

- A bal oldalon pedig... a Huruhushyt csapat!

Mindenki meglepődött. Persze a Huruhushyt csapat kivételével. Ekkor kilépett egy magas, izmos férfi.

- Jólvan! Az én nevem Khamu, és én leszek az első!

- Rendben! És én leszek az ellenfele!- lépett ki Kuwabara.

Maiyu mormogott valamit az orra alatt.

- Ugyanakkora hülyék. Ez érdekes menet lesz!