- A Huruhushyt csapatból Khamu, az Urameshi csapatból pedig Kuwabara áll készen az első menetre! Kezdődjék a harc!

Yuri suhintott egyet a levegőbe, és Khamu már le is csapott. Felemelte a kezét, amiben egy égkék-felhőgfehér gömb jelent meg.

- Szélbomba!

A bombát Kuwabara sikeresen kikerülte, de az visszafordult, és hátbatalálta.

- A harc már el is van dőlve!- kuncogott halkan Maiyu Kuwabara észre sem vette, hogy a kicsi gömb belefúródik majd eltűnik a hátában.

- Szellemkard!- kiáltott, és Khamu felé rohant.

- Jujj, meg fogok halni!- nyivákolt Khamu, és mikor Kuwabara olyan közel került hozzá, hogy lecsapjon, hirtelen megállt. Pontosabban megdermedt.

- Au! Mi a fene..?

- Tudod a kis bombácska, amit elhelyeztem a hátadba, éppen készül felrobbanni!- vihogott Khamu, és megmozdította a mutatóujját, amitől Kuwabara füleiből, és orrából csak úgy áramlott ki a szél. A nagy nyomástól Kuwabara hátraesett.

- Hehe! Senki sem győzhet egy szélkatona ellen sem!

- Öhm.. jól van! Kuwabara a földön! Kezdem a számolást! Egy..

- Hiábavaló! A nagy nyomástól még a fejét sem tudja megmozdítani!

- Kettő... Három... Négy... Öt... Hat... Hét... Nyolc... Kilenc...

- Hát ez fáááááááááááááááj!!!!- siránkozott Kuwabara, és a fájdalmától kapálózva kirántotta Khamu lábát, aki a földre zuhant.

- HÉ! Engedj el, nem halld!!- azzal megmozdította mégegyszer az ujját, amitől Kuwabara a füléhez kapott, és Khamu még időben felállt.

- TÍZ!! A győztes Khamu!

Kuwabarát csak úgy tudták leszedni a küzdőtérről, hogy lecipelték. Egy kicsit még fújt a füle, és az orra, de lassan abbamaradt.

- Én leszek a következő!- állt előre Hiei.

- Jó! És én, Monoh leszek az ellenfele!