- Maiyu a Huruhushyt csapatból, és Kurama az Urameshi csapatból!

Mindketten kiléptek a ringbe.

- "Mit csináljak? Nem fogom megölni! Arra mérget veszek, hogy ő sem! Óóó..."- Maiyu arcán egy izzadságcsepp pergett le.- "Tudom már!"

- Galádföld!- csapott hirtelen a talajba. Viszont a gyökerek nem hatottak Kuramára, könnyedén elugrált előlük.

- Rózsaostor!- kiáltotta Kurama, és kezében megjelent az ostor.

- "Jaaj... nem működnek a gyökerek..."

Kurama támadott. Megsebezte Maiyu jobb karját, de éppen csak horzsolta azt.

- "Ez az!"- örült magában Kurama, mivel úgy érezte, hogy nincs eséje. Ekkor Maiyu előkapta a feketerózsáját.

- Ó! Kurama megsebezte Maiyut, de ő sem tágított, előhúzott egy furcsa feketeszímű rózsát, és úgy látom, azzal készül támadni!- közvetített Koto.

- Ajjaj, ez nem jó!- nézte Yusuke az eseményeket.

- Csak nem akarsz szippantani egy kis friss levegőt, Kurama?- gúnyolódott Maiyu. Majd a levegő izzani kezdett, és a szélből megjelent egy fekete füstfelhő.- Varázsköd!- kiáltotta Maiyu, maj egy vonalba húzta a száját. Kurama hátrált, de a füst elérte őt is. De nem az történt, ami pár nappal ezelőtt. Nem, most amint vett egy levegőt, átváltozott rókaszellemmé. Mindenki nagyon meglepődött, még maga Kurama is. Majd Kuwabara meglátta Maiyut, amint összehúzza a száját, és nem vesz levegőt.

- Hé, na mi van, már beszélni se tudsz?- mutatott a lány felé.

- Méghogy nem tudok..?!- sipította mérgesen Maiyu, de azonnal megbánta, és odakapta a szájához mindkét kezét, aminek az lett a következménye, hogy elejtette a rózsát, és a füst lassan eloszlott. De bőven maradt a lány tüdejében ahoz, hogy valami elképesztő dolog történjen: Maiyu teste elkezdett fényleni, majd meghosszabbodott a haja, kijött a fejéből két kutyafül, és.. az egész lány olyan lett, mint Kurama... csak persze lányban.

- Húúúúúúúúúúúúú...- nézett Yusuke.

- Elképesztő! A füst hatására a két fél átváltozott! Ráadásul tisztára egyformák!- nézett Koto.

- Jáj!!- kapott magához Maiyu majd csettintett egyet- Sötétség!

Az egész stadionsötétségbe borult, mintha lekapcsolták volna a villanyt.

- Hiába! Látlak!- állt még mindig mozdulatlanul Kurama.

- Nem igaz! Csukd be a szemed!- gyötrődött Maiyu, és gondolkodott, hogy mitévő legyen.

- Ó! Maiyu csettintett egyet, és minden sötét lett!- közvetített továbbá is Koto.

- Hé ez nem ér, nem látok semmit!

- Kapcsolják vissza!! Kapcsolják vissaz!!

A közönség türelmetlenül kiabált.

- Ööö... hehhh... Füst oszolj!- kiáltott egyet Maiyu, majd minketten visszaváltoztak. Ekkor egy csettintéssel visszajött a világosság. Maiyu még mindig zavarban volt, kapkodott levegő után, Kurama meg nem csinált semmit.

- Ááááá, nem mindegy! Galádföld!- és a gyökerek már nyúltak is Kurama felé, de ekkor Kurama észbekapott, és már tért is ki a rámadás elől.

- Rózsaostor!-hallatszott a már megszokott csatakiáltás. Mindketten elkezdtek egymás felé szaladni. Öszzecsaptak. Maiyu varázstőrével a lány nyerésre állt, de ekkor...

- Áú!- kiáltott egyet, és a földbe csapódott.

- "Mi a csuda?"- elmélkedett Kurama.

- "A te érdekedben tettem! Verjétek laposra a Toguro csapatot!"- hatolt be Kurama gondolataiba Maiyu.

- Ellenfél a földön!- kapott észbe Yuri.- Kezdem a számolást! Egy... Kettő... Három... Négy... Öt... Hat... Hét... Nyolc... Kilenc... TÍZ!! A győztes Kurama!

Kurama lesétált a ringről.

másfél órával később:

Mindenki aludt. Kivéve Kuramát. Nyugtalanitották a történtek. Majd az ablakon lágy fuvallat csapott be. Kurama tudta, mit kell tennie, és elindult.