"Egy kipusztult terület... Csak ennyi maradt, semmi több... Egy másik világban egy fiú, és egy lány küzd, de nem csak az életükre megy a játék. A gonosz, ki a háborút indította, magát a pokolcsászárt testesítette meg, mellyel e két szellemet felzendítette a haragra. Az esély csekély volt a győzelemre. Végül a lány testét és lelkét kockáztatva megindította az utolsó támadást. A fiú próbálta visszatartani, de nem sikerült. A pokolcsászár meghalt. A lány eleresztett egy gyenge mosolyt, diadalma jeléül, majd nagynehezen odasétált a fiúhoz. Egy könycsepp gördült le mindkettőjük arcán, majd a lány vérbefagyva a fiú karjaiba esett, és nem mozdult többé. A szél ütemesen fújt, majd egy nyelve megragadta a lányt, s az mint a víz, forró éjszakán, elpárolgott"

A jelenben vagyunk. Kurama rohan, ahogy csak a lába bírja, sebesen egy elzárt, sötét helyre. A sötét helyen Maiyu várja. Kurama megérkezett. Maiyu örült, hogy ilyen hamar észrevette a jelet.

- Miért hagytál nyerni?- tette fel a kérdést Kurama.

- Tudod te azt pontosan!- felelte komoly arccal Maiyu.- Miért van ilyen hülye barátod?- kérdezte, Kuwabarára utalva.

- A sors hozta így!- vonta meg a vállát Kurama, majd gúnyos arccal hozzátette- Csak nem tetszik neked?

- MII??! Ilyet feltételezni rólam?! Na megállj, most kapsz egy fülest!- sértődött meg Maiyu, majd elkezdett szaladni Kurama felé, de a lendülete túl nagy volt, megbotlott, és egyenesen Kurama karjaiba esett. Pont úgy mint régen. Csak most nem volt véres. Maiyu kuncogott egyet saját bénaságán, majd fel akart tápászkodni, mivel felszedett pár kilót, és nem akarta, hogy kideüljön. De amikor fel kezdett állni, visszaesett, egy fájdalmas kiálltás kíséretében. Rájött, hogy kificamodott a bokája, de mire észbekapott, már lent volt a földön, Kurama meg alatta.

- Aú! 10 év alatt sem lettél ügyesebb!- nyögött fel Kurama.

- Egyszer majd viszonzom a kedvességedet!- gúnyolódott Maiyu, mjd lassan sikerült térdre állnia. Meg persze Kurama is kiszabadult. Ekkor a helyzet komolyra fordult. Tekintetük találkozott, és hosszasan nézték egymást. Kurama magához ölelte Maiyut.

- Hiányoztál!

- Te is!

Ajkuk egyre közelebb ért egymáshoz, majd puha csókban csókban zárult.

A döntő küzdelem még távol, de ez a négy harcos nagyon bátor, szellemi erő, és akarat megtöri a démonhadat! A történet még nem ért véget, még bekövezhet a végzet!