Tűz, vagy szél?

Ehy óriási fekete sárkány jelent meg a szélben. Olyan volt, mint a Yagaan, de nem volt annyira félelmetes, és visszataszító. Yusuke nagyon megijedt, Kuwabara meg könyörgött, hogy rúgja vissza a fára. Végül mindketten kikötöttek a fán. Kurama még mindig csak állt, és nem csinált semmit, mintha ismerné a támadást. De nem így volt.

- Ez a baljós szél bizony a rózsából keletkezett! És senkit nem kímél, szóval ha élni akarsz ne gyere közelebb!- mosolygott Maiyu, és közeledett a fiúhoz.- De nem akarlak megölni! Nem akarom, hogy a csapatom csak simán jusson be a döntőbe! Remélem érted!- Majd a szél elcsitult. Kurama megijedt, és elkezdett hátrálni, de megbotlott. Maiyu Felemelte a kezét, és Kurama belélegezte a szelet.

- Hoppá, sajnálom!- vihogott a lány, és elrakta a rózsát. Majd egy fáratt, és lélekkel teli arc nézett a szédülő fiúra. Kurama elájult, Maiyu pedig elrohant. Lassan Yusuke is lejött a fáról, Kuwabara meg követte.

- Azt hiszem, hogy mostmár Hiei után kéne mennunk!- mondta, és egy fájdalmas pillantást vetett a földön fekvő csapattársára. Fel akarta emelni, de ekkor egy zörgés kíséretében megjelent a fáról Hiei, és egy tompa puufanás, és két nyekk kíréretében Kuvabara hátán találta magát.

- Szállj le rólam, te kis nyamvadt kertitörpe!- kapkodott levegő után Kuwabara, de ennek az lett a vége, hogy Hiei rátehénkedett, és nem hagyta, hogy levegőzzön egy kicsit. Mivel lemaradtak a meccsről, és egyben arról is, hogy megtudják, kikkel kell harcolniuk, elindultak vissza a szállóba, reménykedve azzal, hogy nem futnak össze mégegyszer Maiyuval.