Inuyasha

A legkisebb ékkőszilánk

Inuyasha Fanfiction. Copyright © 2005 [Arra & Lyraevi] Minden jog fenntartva. Különlegessége, hogy megjelenik a lírai én, az írók tanulságos párbeszédei teszik kerekké e művet…

Szereplők: Inuyasha, Kagome, Sesshoumaru, Kagura, Rin, Naraku [és az írók: Arra, Lyraevi]

Inuyasha békésen sétálgat Kagomével egy erdőszéli tóparton.
- Inuyasha, az nem a bátyád? - kérdi Kagome.
- De. Az a nyomorult...mit keres itt??? - előhúzza a Tetsuigát.
Sesshoumaru támadó szándékkal, de lassan, nyugodtan közelít. Majd hirtelen támad. Ejt 3 hosszú, szép, vörös csíkot Inuyasha arcán. Kagome aggódva nézi. Inuyasha nagyon dühös lesz:
- Te nyavalyáááááááás!
Kagome megijed:
- Inuyasha most tényleg nagyon dühös - gondolja, miközben figyeli, ahogy a féldémon hadonászik Tetsuigával.
Kagura előlép a bokorból és összezavarja a levegőt, hogy Inuyasha ne tudja előhozni a szélvágót. Sesshoumaru megint karmol...Kagura a háttérből figyel, és néha besegít Sesshoumarunak. Kagome keresi az íját, de valahol az erdőben hagyta.
- Az ott nem Kagura az erdő szélén? Akkor azért nem tudom előhozni a szélvágót! – állapítja meg Inuyasha, biztonságban akarja tudni Kagomét. - Kagome fuss!
Kagome elfut az íjáért. Sesshoumaru észreveszi, utána küldi Kagurát. Kagura meglepődik, hogy csak így küldözgetik, de utánamegy azért Rin eddig egy bokor mögül figyelte az eseményeket, most közelebb jön.
- Rin maradj hátul! – kiáltja neki Sesshoumaru.
- Te átkozott! – beszél kedvesen a bátyjához kutyafülű kedvencünk.
- Te korcs, ne dumálj! – viszonozza hasonló kedvességgel a bókot a bátyja.
[Lyraevi: Szegényeket gyerekkori trauma érte. Arra: jah]
Sesshoumaru odavág a hiperszupi new sárkánykarjával. Varázslat van rajta, amely megtéveszti a Tetsuigát, így ezzel meg tudná fogni a kardot…Inuyasha lecsap Sesshoumarura. Persze nem talált, de azért szép csapás volt.
- Most megfizetsz te nyavalyáááááááááááááás!
- Pusztulj, félvér! – kiáltja Sesshoumaru és odacsap. Inuyasha elégé megsérül.
Eközben Kagome fut az íjért, már látja is, de Kagura közeledik hozzá...Kagome elé ugrik:
- Üdv kislány!
Kagome kérdőn néz Kagurára.
- Figyelj, ne menj vissza szerintem…Ez nem a te dolgod...
- De igenis az enyém! – válaszolja Kagome. Megtalálja az íjat, felkapja.
- Pengetánc!
[Arra: *izé szélcucc összevissza fúúúúúj*]
Kagome megpróbálja kikerülni Kagurát.
- Ezúttal nem győzhetsz! Véged Inuyasha! – fenyegetőzik Sesshoumaru, és hatalmasat csap a sárkánykarjával. Inuyasha földre esik, elájul. Rin odaszalad Sesshoumaruhoz, és védelmezőleg Inuyasha elé áll, és a fejét rázza:
- Sesshoumaru-sama, ne!
Kagura és Kagome is hátranéz.
- Inuayashaaaa!!!!- kiált fel aggódva Kagome. Kagura otthagyja Kagomét és elindul a tisztás felé. Kagome Inuyasha felé szaladni.
- Ka...Kagome...- mondja Inuyasha, miközben felnéz.
- Rin? – néz csodálkozva Sesshoumaru - Menj innen!
A kislány a fejét rázza. Kagura beugrik Sesshoumaru mellé, és kézen fogja Rint.
- Gyere Rin, ez Sesshoumaru-sama dolga, nem a tiéd!
- Sesshoumaru-sama, ne bántsd! – könyörög Rin, már szinte sírva - Mégiscsak az öcséd!!
Rin próbál szabadulni Kagurától, de az nem engedi:
- Gyere már! Ne légy ostoba!
- Előbb engem is meg kell ölnöd, nem bánthatod Inuyashát! – szól közbe a másik lány.
- Semmi gond, Kagome…
- Sesshoumaru Nagyúr... Nem végeznél gyorsan az öcséddel? Ez a lány meg had menjen, amerre lát. – javasolta Kagura. Inuyasha ébredezik.
- Kagura eressz! – kérlelte Rin, majd ártatlanul Sesshoumaruhoz fordult - Sesshoumaru-sama, miért gyűlölöd a testvéred?
- Bolond vagy, Rin? Ha ellenkezel vele, téged is megöl! Fogd már be, és örülj, míg jó dolgod van!
Inuyasha megpróbál feltápászkodni:
- Ka-Kagome...
- Gonosz vagy Sesshoumaru-sama!! – mondja sírva Rin, majd kitépi magát Kagura kezei közül, és elfut...
- Inuyasha! - Kagome megfogja a kezét.
- Fuss már, te bolond lány...- mondja Inuyasha. Szuszog, alig kap levegőt. [stb]
- Sesshoumaru! Hagyod, hogy a kislány így megbántódjon?! – kérdi Kagome, reménykedve, hogy ezzel Sesshoumaru gyengepontjára tapint.
- Mit érdekel engem az az emberkölyök?!
- Bah.. Emberek...- bosszankodik Kagura - Komolyan egyik se tudja mennyit ér az élete...
Sesshoumaru odacsap Inuyashához, de Kagome odaugrik őt találja el, Kagome összeesik. Inuyasha felüvölt:
- Káááááááááááááááááááááááááááááááágomeeeeeeeee
[Lyra: kicsi Inu dühös lehet... Arra: jah]
- Add át nekem a Tetsaigát, vagy örökre búcsút vehettek! – fenyegeti az öccsét Sesshoumaru.
Inuyasha szemei felizzanak démonná alakul, mert a Tetsuigát elhajította közben valahol. Nekiugrik Sesshoumarunak. Ő válaszul karmol. Inuyasha tép, zúz, harap, karmol, hadonászik, így a bátyja „kissé” megsérül.
- I..Inu...-nyög fel Kagome. Inuyasha se lát, se hall...majd földre rogy, és elájul. Sesshoumaru lihegve, egy fának dőlve kifújja magát. Aztán elindul megkeresni a Tetsuigát. Felveszi. Kagura érdeklődve figyel, és párszor elismerően összeüti a tenyerét:
- A győztes pedig nem vitás, hogy Sesshoumaru nagyúr.
Sesshoumaru mosolyogva odamegy Kagurához.
- Szép munka volt a szelek zavarása...Itt már nincs dolgunk...Keressük meg kicsi Rint. Örülhet, itt hagyom a félvért, akár túl is élheti...
Megfordul hátra sem nézve, elmegy. Kagura követi.
- Egyébként miért utálod ennyire?
- Félvér.
Rin sírdogál egy fa alatt, Kagura rámutat:
- Rin meg ember. Van más ok is, vagy csak testvér rivalizálás?
- Rin más... 

Kagome odamászik Inuyashához. Megsimogatja a szép, eredetileg fehér haját... [Arra most szééép piros] vérzik...rárogy Inuyashára, elájul. [Arra: szép halál :p] 

            Rin felkapja a fejét a hangokra
- Rin… nem bántottam,[Lyra: ááááá neeeeem] örülhetsz.
Rin szeme felragyog:
- Tényleg nem, Sesshoumaru-sama?
-Túlélhetik.
Rin odafut hozzá és átöleli a derekát.
[Arra: vagy a térdét., mit’tom én meddig ér :P Lyra: :D derékig :D Arra: már máskor is megjegyeztem, hogy ez lehet a praktikus]
- Menjünk...
Rin boldogan ugrál.
- Kagura, Te nem örülsz, hogy győztünk? Mondjuk, hasonlóan hevesen, mint Rin?
Kagura felnéz: [Lyra: Sajna, ő magasabb Rinnél.]
- Nekem más gondjaim is vannak, mint egy korcs, aki meghal, vagy sem. Illetve pontosan ilyen gondjaim vannak...Csak az én korcsom nem akar ennyire meghalni. 

            Inuyasha ébredezik. Kagome rajta fekszik, vérzik. A keze még mindig Inuyasha haján :D Inuyasha egészen jól van... Kagome ellenben nem.
- Kagome? - Inuyasha feltápászkodik, és karjába veszi Kagomét.
[Lyra: Ne má Inu, nem látod, hogy haldokolom, hagyámáááá!! Arra: :p nem látja és kész]
- El kell vinnem... Valami gyógyítóhoz. De gyorsan - Egy fa árnyékába óvatosan lefekteti Kagomét. A lány megrezzen. Inuyasha hoz egy kis vizet. Megpróbálja Kagome szájába tölteni. Sikerül. Kagome motyog:
- I..Inu...yasha
- Kagome?
[Lyra: Nem, majd Kikyou, mégis mit gondolsz?!]
- Kagome, hallasz engem?
Nem válaszol. Telik az idő. Inuyasha kicsit megrázza. [Lyra: Kagome háromfelé repül a „kicsittől”. Ehhh…]
- Kagome...nagyon megsérültél. Be kéne kötöznöm a sebed… de.. ha felébredsz biztosan, megölsz érte...mindegy.
Inuyasha óvatosan leveszi Kagome blúzát és ellátja a sebét.
- I…Inuyasha…ne hagyj itt...
- Kagome. Ne félj! Nem hagylak itt! Soha nem hagylak el! Csak… Kérlek te se hagyj el! Tarts ki!
- Inu...meg…megsebesült...segítsen vala...Inu...yasha
- Itt vagyok, Kagome. Én jól vagyok. Kagome!
Kagome kezd magához térni...
- Kagome jól vagy?
- Inuyasha...hol van Sesshoumaru....???
- Nem tudom. Elment. Jól vagy?
- I… igen – Kagome elájul. Inuyasha hoz még egy kis vizet és lelocsolja Kagomét. Kagome felébred.
- Inuyasha, te is nagyon megsérültél, jól vagy??
- Én teljesen. De te jól vagy?
- Igen...mondtam már...Hol...a…Tetsuiga????
Inuyasha az oldalához kap, majd felkapja a fejét és szétnéz.
- Nem tudom.
- Sesshoumaru...elvitte?!
- Gondolom el...De most az a fontos hogy te meggyógyulj. Majd megbosszuljuk azon a nyavalyáson.
- Az a kislány...olyan furcsa...miért törődik vele a bátyád???
- Nem tudom. Talán a drága bátyám pedofil is, nemcsak egy állat.
- Ez nem vicces INUYASHA!!! A bátyádban is van valami emberi...
- Igen? És szerinted mégis micsoda?
[Arra: Kagome lassan észrevehetné, hogy fel kéne öltözni...:))Lyra: hoppsz… elfelejtettem…:D]
- INUYASHA!!!!!
- Te-tessék?
- TE DISZNÓ!!!
- Mit tettem már megint?
Kagome elpirulva felveszi a ruháját, és szúrós szemmel néz...
- Jah… hogy ez. Bocs… El kellett látnom a sebed, de esküszöm hozzád sem értem.
Inuyasha nagyon vörös.
- Jajjj.. izééé.. Kösz…
Kagome arca is lángol…
- Feküdj vissza inkább – tanácsolja Inuyasha - Még nagyon gyenge vagy. Most egy ideig nem megyünk sehova, ha megerősödsz, akkor majd esetleg továbbmehetünk.
- Jó...Köszönöm…tényleg. De te is… csupa vér vagy...én már jól vagyok, most magaddal törődj.
- Semmiség… Rám száradt a bátyám vére.
[Arra: Éljenek az egoisták :p Lyra: hehh jól elvagyunk...nah, Kagome már nem bírja...]
Kagome megcsókolja Inuyashát. Inuyasha meglepődik, de aztán visszacsókol.
[Lyra: Ilyen az, mikor a lány kezdeményez J]
- Húúú – szólt sokatmondóan, bőbeszédűen Kagome.
- Szeretlek Kagome.
- ... és Kikyou? <:) – kérdi félénken a lány.
[Lyra: A kis ünneprontó… Ez benne van az Inuyashás, „Hogyan rontsuk el a legromantikusabb pillanatokat?” kézikönyvben.]
- Nem érdekel Kikyou. Őt szerettem… de most már nem. Most már csak te vagy nekem.
[Lyra: Nah, azér!]
Kagome megint csókol…
[Arra: Most egy kis Sesshy szitut nézünk, mert elfolyik a nyáltól a képernyőm :p Lyra: jajajajajajajajajajaja :D Öhh: Kagura, hozzám jössz? Nem ez nem jó…] 

            - Nah, és merre van a te korcsod, Naraku???
- Keletre. A te területeidre fáj a foga...azt hiszem...- válaszol Kagura.
- Miii?!?!?! Nem baj… megmutatom neki a Tetsuiga igazi erejét, amit az a félvér nem tud!
- Nekem csak jó, egybekötve meg is menthetsz engem… Tudom, nem áll szándékodban, de most kénytelen leszel.
Kagura pillantásából kicsit úgy látszik, mintha neki is köze lenne ehhez a véletlen egybeeséshez, hogy Naraku pont Sessh területeire pályázik.
- Hmm, és mit kapok én, ha megmentelek???
- Hhm… hát nem vesznek el a területeid. Valamint tudok valamit a karodra...
- A karomra?
- Igen. Áh, férfiak! A balra te! Ne nézd, nincs ott!
Kagura elneveti magát.
- Hmm…a shikon szilánkokkal ez jól hangzik :D Rin, merre vagy? Nem vagy fáradt?
- Nem Sesshoumaru-sama. Jól vagyok.
- Rendben...Kagura, akkor induljunk...
- Jó.
-El se hiszem, hogy belement ebbe az alkuba...- gondolja Kagura, mit sem sejtve arról, hogy ezúttal részben miatta vállalta az utat Sesshoumaru - mégiscsak jó ötlet volt Naraku fülébe bogarat ültetni a keleti vidékről.
- Én nem ismerem arrafelé a járást… - mondja Sesshoumarunak.
Telik az idő… mennek-mendegélnek. [:D]
- Kagura, ott van Naraku! De honnan tudhatjuk, hogy ő az igazi-e, nem csak egy bábú? – kérdi Sesshoumaru
- Öh…Hááát, igazából, ha megölöd kiderül – válaszolja Kagura és közben nagyon szépen, mosolyog. – Izé… Nekem gyorsan le kell lépnem mellőled, mert ha Naraku meglát... Akkor nekem annyi.
- Menj csak!
Kagura gyorsan Narakut megkerülve mögé fut. Rin elbújik, Narakut valahogy nem akarja védeni. Naraku Sesshoumarut méregeti mosolyogva:
- Kukuku… Megjött a terület ura…
- Nem zavar, hogy az én területemen vagy, Naraku? – kérdi nyugottan Sesshoumaru.
- Őszintén? Nem. Gondoltam elég nagy ez a terület. Elélünk mi ezen ketten is.
- Kotródj innen!
- Ejj-ejj Sesshy... ugye hívhatlak Sesshynek?
Sesshoumaru hülye fejet vág Narakura.
- Így kell fogadni egy kedves látogatót?
- Ismerős ez a kard? - a Tetsaigára mutat.
- Nocsak. A korcs öcsikéd belátta hogy az ő kezében annyi ez a kard, mint egy fadorong?
- Amilyen könnyen elvettem ezt az öcsémtől, olyan könnyen elpusztítok egy másik félvért is...- duruzsolja gonosz pofával Narakunak.
Erre az fájdalmas képet vág, majd álszent arcal így szól:
- Hát mégis miért vagy ilyen ellenséges?
- Talán, mert nem elég, hogy a területemre fáj a fogad...még a birtokodban is van pár dolog, am(k)i nekem is kell.
- Hm… Nem értem miért nem ülhetünk le egy csésze tea mellé megbeszélni midnezt. – ezt már nagyon álszentül mondja.
- Nem tárgyalok emberekkel...még ha csak félig is azok...- szól Sesshoumaru mosolyogva.
- Kukuku... Hát akkor talán jobban érdekelne valami más? Esetleg egy démon? Vagy netalán...egy szélboszorkány? KAGURA! GYERE IDE ÉS SZÓRAKOZTASDD EL A HÁZIGAZDÁNKAT!
Sesshoumaru hülye pofát vág. Kagura odasomfordál Naraku mellé. De uram... Sesshoumaru nagyon erős...felbecsülsz engem...
Sesshoumaru hirtelen Kagurára támad...Kagura meglepődik. Hárítja az első csapást. Sesshoumaru suttog neki, miközben harcolnak:
- Meg foglak sebezni...majd begyógyul… Tégy úgy, mintha elájulnál.
- Kukuku… Ne kíméld Kagura... nem apád... – nevet Naraku gúnyosan.
- Mérgezz meg! – suttogja Kagura, miközben forgószéllel támad, és így Naraku nem hallja meg - Csak ne felejts el feléleszteni...ott a Tensaiga.
- Túl veszélyes… - feleli Sesshoumaru, és közben megvágja Kagura vállát.
- Feltámasztasz... Rájön, ha szimulálok...a része vagyok.
- Kagura ne játssz vele! – ordítja Naraku.
- És ha elkések...? – kérdezi aggódva Sesshoumaru, nem tetszik neki ez a terv.
- Akkor megszívtam! Igyekezz!
Sesshoumaru megmérgezi, és Kagura összeesik. Kacsint és eszméletét veszti.
- Te is ilyen "erős" vagy félvér? – kiáltja oda Narakunak.
- Nolámcsak… Úgy látom a kislány nagyon beléd szeretett.
Sesshoumaru meglepetten néz Narakura, majd odacsap a Tetsuigával, de az csak sima kard. Naraku elugrik.
- Mostmár midnegy…kukuku. Te még annyit se tudsz ezzel, mint az a korcs öcséd?
Sesshoumaru kezdi felhúzni magát:
- Mi a fene lehet ezzel a karddal? – gondolja.
- Nem vagy féldémon.
Sesshoumaru csapkod Naraku felé. Az felnevet:
- Ugye tudod, hogy szánalmas vagy?
- Ne dumálj, harcolj!
Naraku lecsap. Sesshoumaru megsebesül. Naraku erre méginkább nevet:
- Kukuku
Sesshoumaru tovább csapkod, egyre dühösebben.
- Úgy látom, rosszul emlékeztem a képességeidre Sesshy.
Sesshoumaru megunja, és eldobja a Tetsuigát.
- Kukuku. Szóval belátod, hogy ez így nem megy, mi?
Naraku támad. Sesshoumaru odacsap puszta kézzel, karmol. Naraku megsebesül.
- Nicsak. Kezd érdekes lenni.
Naraku hatalmas csapást mér Sesshre és kiüti, hogy a Démon nekicsapódik a közeli fának és elájul... 

Inuyasha elengedi Kagomét. A lány valami furcsát érez, és úgy gondolja szól is erről Inuyashának:
- Inuyasha…?
- Tessék?
- Ékkőszilánkok vannak a közelben...sok.
- Merre, Kagome?
- Arra – mutat Kagome Sesshoumaru területe felé.
- Az… Oda nem lenne jóötlet menni. Legalábbis addig nem, amíg nem gyógyulsz meg teljesen.
- Inuyasha! Én már jól vagyok! De te...
- Én is jól vagyok.
- De nem akarom, hogy arra velem gyere.
- Maradj inkább itt, és várj meg.
- NEM!
- Kérlek Kagome!
- Én látom az ékkőszilánkokat...
- Tudom, nem is azért, csak az keletre van.
- És?
- És arra vannak a Keleti-területek!
- Éééééésssss?
- És az a bátyám területe. Illetve az apámé volt. És a báytám örökölte.
- Akkor visszaszerezhted a Tetsuigát… Menjünk!
- De Kagome…
- NEM! MenjÜNK!
- Ígérd meg, hogy nem ugrasz közénk. Kérlek, ez fontos.
- Jó.
- Nem bírnám elviselni, ha meghalnál helyettem. Szóval, ha harc lesz, akkor menj biztonságba.
- Hogy szerezhetett a bátyád ékkőszilánkokat...ennyit...hirtelen. Itt valami nem stimmel.
- Ki tudja? Vele volt az az átkozott boszorkány. Lehet hogy szövetkezett ellenünk Narakuval. Különben mit keresett volna nála az a nő?
- Akkor nem mehetünk most oda... Együtt túl erősek...ha ott van Naraku is...
- De te maradj itt, kérlek! És pihenj! Én meg megyek.
- Nem, veled jövök...Ezt már megbeszéltük! – jelenti ki Kagome, és felveszi az íjját.
- Hjajj… Makacs lány.
Inuyasha hátára kapja Kagomét és viszi. 

Eközben Rin óvatosan, fák mentén bujkálva a Tetsuigáért lopódzik. Eléri...alig bírja el. Rin meglátja a közeledő Inuyashát, és elindul arra.
- Inuyasha-sama...
- Rin?
- Segítened kell!
- Feh… Segítenem? Miben?
- Mentsd meg Sessoumaru-samát!
- Tessék??? – Inuyasha meghökkenve néz. Azok után, hogy majdnem megölte Kagomét?!
- Könyörgöm... Naraku megöli…
- Hmm… Naraku? Szóval nem szövetkeztek… Vagy ez csak csapda???
Rin ledobja a Tetsuigát. Fáj a keze a nehéz kardtól.
- Oh, kösz – Inuyasha felveszi.
- Segítesz, ugye?
- Jól van.
Sesshoumaru kezd magához térni.
- De ez még sokba fog kerülni annak a nyavalyás Sesshoumarunak!
Rin átöleli Inuyashát, majd Kagome gyorsan biztonságos helyre vonul a kislánnyal. Inuyasha beugrik elé, és harcol Narakuval. A lányok a fák mgül nézik a harcot.
- Sesshoumaru, te átkozott, mássz el innen és vigyázz Kagoméra! És ha csak a haja szála is meggörbül, azt rajtad verem le!
- Kukuku… Itt az öcskös is… - mosolyog Naraku – Nagyszerű!
- Mi ez a félvér...segít? – gondolja Sesshoumaru – De miért?
- Kiírtom azt a mocskos kutyafajtádat!
- Fogd be, te nyavalyás! Szééééééééééééééééééélvágó!
Naraku kitér előle. Inuyasha csapkodja Narakut. Sesshoumaru gondol egyet, és előhúzza a Tensaigát... Rin és Kagome lesnek, mint Rozi a moziban. Inuyasha értetlenül néz Sesshoumarura, de nem szól egy szót sem.
- Rááááááám figyelj Naraku!!! – kiáltja Inuyasha.
- Hehehe… Bolond pincsikutyák!
- Nem ráááááám figyelj, te félvér pávián! – gúnyolódik Sesshoumaru.
- Kukuku…A félvér öcséd segítségére szorulsz? Azt hittem ennél nemesebb vagy. A nagy Sesshoumaru, a keleti terültetek uralkodója. A Nagy InuTaisho fia és egy félvér korcs védelme nélkül már halott lenne.
- Nem kell a félvér segítsége, egyedül is elbánok veled! – kiáltja Sesshoumaru, de közben erre gondol:
- Ahogy nézem, tényleg rászorulok, de nem kell tudnia, most az egyszer, muszáj a korcs öcsémmel együttműködnöm...remélem, leesik neki.
Naraku megsebesíti Inuyashát. Az földreesik és kicsit ott ragad. Sesshoumaru támad a Tensaigával. Naraku kivédi. Sesshoumaru csapokod, de nem találja el. Kifejezetten bénázásnak néz ki. Naraku elmosolyodik, és egy csapással kiüti Sesshoumaru kezéből a kardot és lecsap rá. Az megsebesül, vérzik, és földre zuhan, de nem ájul el. Naraku neveve felveszi a Tensaigát:
- Ejjh… Hát milyen életlen kardod van neked?
Sesshoumaru döhösen néz, de van valami furcsa a szemében. [Lyra:  nem bogár Arra: :p]
Naraku hatalmas vigyorral beleszúrja a kardot. Sesshoumaru vigyorog:
- Mi van Naraku?
Az hátrahőköl.
- Még egy kardot sem tudsz használni?
- Mi van, miért élsz még? – kérdi Naraku, és hátrál. Sesshoumaru kihízza magából a kardot, és hátraugrik vele. Inuyasha közben kérdőn néz bátyjára, hogy mi van. Felfogja és lecsapja a szélvágóval Naraku fejét, meg egyébként is felszabdalja szusinak. Naraku meghalt, végleg, megismételhetetlenül és visszavonhatatlanul.(Lyra: Olyan szomorú... :( )  

Sesshoumaru Kagurához siet a Tensaigával. Leöli a kis démoni micsodákat a szélboszorkány körül. Inuyasha Kagome felé fut.
- Inuyasha, MEGCSINÁLTÁTOOOOKKKK!!!! – kiáltja boldogan Kagome.
- Meg… Szedjünk ékkövet.
Kagome keresgélni kezdi a véres izében. Kagura felnyög, majd elhaló hangon Sesshoumarut szólítja:
- Sessh...
Sesshoumaru aggódva nézi, óvatosan hozzáér Kagura kezéhez:
- Szabad vagy...vége. A...aggódtam érted...egy kicsit.
- Kö...kösz…de éh élek. Menj szerezz egy szilánkot magadnak.
Rin félénken kijön a fák közül...Közben Sesshoumaru megy, szerez két nagyobb szilánkot, eléggé szétszóródtak...könnyű. Inuyasha észreveszi.
- Sesshoumaru! Hova viszed azokat a szilánkokat???
- Mit gondolsz?! Ez jár nekem!
- Add vissza! Neked a szád jár!
- Valami ellenvetésed van félvér?!
- Ha nem segítek rajtad már halott lennél!
- Ha nem kötném le Naraku figyelmét TE IS!!!
- Ha nem vagy életveszélyben akkor nem harcolok most!
- Eh...az ékkőszilánkokért jöttél, nem miattam.
- Nem, a Tetsuigáért jöttem. Az ékkőszilánkok ráértek volna.
- Örülj, nekem haszontalan kacat.
Kagome odaszalad Inuyashához:
- Olyan fantasztikus voltál Inuyasha...!!! ^-^
Inuyasha átöleli Kagomét, nehogy Sesshoumaru megtámadja. Kagura a fák közt felnyög a fájdalomtól:
- Milyen mérged van neked, Sesshoumaru???
- Öhm...Baj van?
Kagura betámolyog a többiek közé, egy fának támaszkodik:
- Dehogy… mindjárt hányok. Hülye kérdés, eh...olyan mintha belülről égetnének, és nem tudom mozgatni az egyik lábam. Egyébként kösz kérdésetek remekül vagyok.
Kagura térdre esik:
- A francba…
Inuyasha kérdőn néz a boszira. Rin odaszalad:
- Hogy segíthetünk Kagura-sama?
- Attól tartok sehogy, kicsi Rin. Esetleg ha leütnétek, hálás volnék, talán elmúlik, mire felébredek.
Sesshoumaru dühös.
- Ezt nem értem...
- Tudom… Én tehetek róla, én kértem hogy mérgezz meg. Egyébként a kard meg csak feltámaszt, nem meggyógyít. Csak esélyt ad az életre... Szóval még fel is kéne gyógyulni...
- És az ékkő? – kérdezi Sesshoumaru, és előveszi a két szilánkot.
- Nem tudom. Tisztítsa meg a lány!
- De...
- Tisztítsa meg előbb... Így bemocskolva csak ártana...
Közben Kagome összeszedte a többi ékkőszilánkot:
- Inuyasha add ide a szilánkjaid!
- Tessék?? Nekem nincsenek szilánkjaim… - válaszolja az, és széttárja a karjait. Kagome kezében csak az ékkőszilánkok háromnegyede van...összerakosgatva:
- Nálam nincs több…
Inuyasha Sesshoumaru felé int:
- Nála van.
- Nem hallod? – szól neki Kagura - Arról beszélnek.
- Ha odaadom nekik, nem adják vissza...nem fognak segíteni!
- Dehogynem, hiszen már most is segítettek.
- Inuyasha, ha oda adom a szilánkjaim, - kezdi Sesshoumaru - ígérjétek meg, segítetek Kagurán!
- Minek segítenénk? – néz Inuyasha.
- Rin!
- Igen, Kagura-sama?
- Gyere ide, Rin!
A kislány odamegy.
- Kérd meg őket, hogy tisztítsák meg a szilánkokat, jó? – suttogja Kaugra. Rin bólint, kinyújtja a kezét a két nagyobb szilánkért. Sesshoumaru odaadja...kénytelen-kelletlen, nem           bízik Inuyashában. Rin félénken odamegy a féldémonhoz.
- Mit akarsz? – kérdi az. A kislány lassan kinyújtja a kezét.
- Nekem adod?
- Ugye meggyógyítjátok?
Inuyasha elfordítja a fejét és Kagoméra hagyja a döntést.
- Rendben, de hogyan? – kérdezi Kagome, és a szilánkokért nyúl. Hozzárakja a két nagyobbat is...
- Inuyashaaa! - kiált fel Kagome. Inuyasha visszakapja a fejét:
- Tessék, Kagome?
- Hiányzik egy kis darab!
- Kohaku, és az a rohadt farkas: Kouga...
- Nem… – rázza a fejét Kagura, nehezen kap levegőt – Tőlük már mind elvette Naraku…
- És most mit kezdünk a bátyámmal meg a nyavalyás szélboszorkánnyal? – kérdi Inuyasha. Kagome aggódva felnéz...és elmosolyodik!
- Mit nézel? – érdeklődik kedvenc féldémonunk.
- Rin...- kezdi Kagome.
- Tessék? – a kislány felemeli a fejét.
- Add ide a masnid!
- A masnim?
- Igen.
Odaadja, bár nem érti. Kagome kiszedi belőle a kis kerek rózsaszín követ...széttöri…
- Mit csinálsz? – csodálkozik Inuyasha, de Kagome elereszti a füle mellett. A kis kő, darabokban lehullik a földre...és kiesik belőle egy icipici ékkőszilánk. Rin csak néz. Sesshoumaru is les. Kagura is, de közben nyöszörög is halkan.
- Mindvégig Rinnél volt egy ékkőszilánk? – csodálkozik Sesshoumaru.
- Akkor ezért rabolta el mindig Naraku! – jegyezte meg a szélboszorkány. Kagome beleilleszti az utolsó kis szilánkot...
[Lyra: Stop! Arra: Igen?! Lyra: Most mi legyen? Tűzijáték, fényefektek, zene, happy end? Inuyasha elveszi Kagomét, és csinálnak 600 kis Inuyashát? Megjegyzem, Arra nem véletlenül ezt a számot mondtam J Kár, hogy egyik kedves barátnőnk, akire itten utaltam nem Inuyasha fan… Arra: ja, csinálhatnak 600 kis Kurdá…Inuyashát Lyra: :D Ezt a részt elküldjük Iriszkének, a            zárójelekkel :D Arra: ok]
...hatalmas, vakító fehér fény tör fel... Rin hátrahőköl. Kagura meggyógyul, Sesshoumaru karja visszanő...Kagura feláll és megigazítja kimonóját meg a haját és letörli a vért a szája széléről.
[Lyra: elkezdi a húgom: és feléled az összes démon és az ékkő darabokra törik... Arra: jujj]
- Így még szexibb vagy…- közli röviden, tömören és velősen Sesshoumaru Kagurával.
- Te is – jön a válasz - így két kézzel :)
Kagura odarohan Sesshoumaruhoz és megöleli.
- Bocs – szabadkozik Kagura - Csak úgy jött.
Sesshoumaru nyakába kapaszkodik. Sesshoumaru pedig megcsókolja. Kagome a nyakába rakja a szentékkövet... jól áll neki ez az új nyaklánc... Nagyooooooooon szépen néz Inuyashára...sokat mondóan:
- Kösz hogy megmentettél…
Inuyasha átöleli Kagomét és megcsókolja. Rin vigyorog :D
[Arra: folyik a képernyő, ismént… Duplán folyik. Odamegy Jaken és megcsókolja Rint :P Lyra: yeh...szegény…Arra: :P bezony :P csakhogy ő se maradjon ki :P elvégre már 7 éves Lyra: ehhhh, nah: next, go to Sessy's Castle Arra jaja, ez így néz kijól: Sess's Lyra: úristen, most nagyon hülyéskedős kedvemben vagyok, úgyhogy most ilyen izéééé részt írok…] 

            - Akkor most hogyan tovább? – teszi fel a nagy kérdést Kagura.
[- Mit gondolsz, bakker?! Boldogan élünk amíg meg nem halunk...]
- Öhh...Inuyasha...köszönöm...- mondja ki nagy nehezen Sesshoumaru.
Inuyasha elengedi Kagomét,és bátyja felé fordul:
- Ezt el se hiszem... - ránéz Kagoméra - akarom mondani, én is köszönöm..
- És most mit tervezel te félvér ko... akarom mondani, drága öcsém.
- Eh…ilyen az amikor nagyon erőlködnek békések lenni – gondolja Kagome.
- Elveszem Kagomét feleségül, és boldogan élünk, míg meg nem halunk, te nyavaly... akarom mondani bátyám.
- És mégis hol élünk? – érdeklődik szelíden Kagome - A többszáz éves fa tövében?
- Öh… Ezen még nem gondolkoztam.
- Míg gyerek voltam itt életem...- Inuyasha elmutat kelet felé. (Sesshoumaru területének központja felé…)
- Kagura..öh...ha nem tudod hova menj...szeretettel várlak a kastélyomban...van hely... – ajánlja fel Sesshoumaru.
Kagura Sesshoumarura mosolyog:
- Mit gondoltál,. majd megszabadulsz tőlem?
- Reménykedtem – valja be „őszintén” a démon. Kagura bosszúból megcsókolja.
- Merj csak nekem ellent mondani…
- Hajaj...(Nőuralom?)
- Kagome, hol akarunk élni? – kérdezi Inuyasha tanácstalanul.
- Egy villában a francia Riviérán… - álmodozik Kagome.
- Tessék?
- Semmi...- sóhajt fel a lány.
- Először is melyik időben?
- Nem akarok matek vizsgázni...
- Itt nem kell…
Kagome elneveti magát:
- Akkor ez eldőlt.
- Hihetetlen… -mondja Kagura - Inutashio volt a legnagyobb démon, akiről beszélnek, ehhez képest az egyik fia azt se tudja hol lakjanak...
- Mire megy ki a játék, Kagura? – gyanakszik Sessh. Kagura tök ártatlanul néz:
- Ugyan! Én csak megemlítettem, hogy ez elég…khm kínos pletykákra ad okot.
Rin szerényen odamegy:
- Kagura-sama...
- Mit szeretnél Kicsim?
- Lesznek kistesóim??? Uggye???
Sesshoumaru irtó hülye képet vág… Kagura elpirul, majd elfehéredik:
- Öh… ezt majd megbeszéljük Sesshoumaru-samával, jó?
- Inuyasha... – tereli másra Sesshoumaru a témát… Rin zavarba ejtő kérdéseinél még ez is jobb.
- Tessék?
- Nem messze egymástól van két szép kastélyom...
Kagura elmosolyodik.
- …az egyik téged illet...(sajna)
- Igen.. Tudok róla... És.. ezt a jogom hagyod érvényesülni is?
- Kell?
- Kagome? Megfelel?
- Igen – mosolyog a lány – Tök jó!
 - Köszönöm...bátyám. [Arra: uhh ez asszem Inunak fájt kimondani]
- Nem szívesen...
Kagura csúnyán néz. [Lyra: Sessnek is fájt volna]
- Ne nézz így, jó?! – mondja kissé túl hevesen kedvenc démonunk.
- Fejem marad, kisszivem...
Inuyasha készül rá, mikor hullik Kagura feje a porba a "kisszívem" miatt. Sesshoumaru elpirul.
- Inuyasha-sama - Rin szerényen aranyosan néz, ami mint már párszor tapasztaltuk rossz előjel… - Majd átmehetek hozzátok játszani???
- Öh... ez majd beszéld meg Sesshoumaruval. Inuyashának még mindig nagyon fáj, hogy ki kellett mondania a köszönömöt.
- Nem is tudod, mennyire örülök, hogy végre nem ölitek egymást a bátyáddal - súgja a fülébe Kagome. Inuyasha csak morog.
- Akkor indulunk? Már kíváncsi vagyok, hogy néz ki az új lakhelyem!! – türelmetlenkedik Kagome - Az osztálytársaimat megeszi az irigység, ha egyszer megmutatom nekik :D
Elindulnak a kastélyok felé, és közben dumálnak.
- Tessék? Osztálytársak? Kagome, azért Sesshoumaruban a vér még mindig nem vált vízzé – súgja Inuyasha. Kagome kérdőn néz Inuyashára:
 - Most egészen normális volt...
- Persze... de szeretnéd, ha meghívná a barátnőid  vacsorára?
- Ugyan Inuyasha, nem jönnek ide! Nem is tudnak...Csak képet viszek nekik a kastélyról...
[Lyra: elképzelem, ahogy Kagome fényképezőgéppel rohangál a középkori Japánban Arra: jah és ahogy félévenként egyszer hazamegy és középkorról beszél... aztán mehet diliházba]
- Jah… az más. De hogy fogsz te hazajárkálni innen?
- Hát a kúton át..de ne félj nem túl gyakran... [Lyra: de ugye az unokákat majd meg kell mutatni :D Arra: :P]
- Igen... Éppen ez az. Mit fogsz kitalálni, hol vagy olyankor, amikor nem otthon?
- Öhm...anya, és nagyapa biztos megértik...a suliban meg...mondjuk, halálos beteg vagyok :)
Sessy les az érdekes társalgás folyamán. Kagura röhög rajtuk magában. Közben mennek a kastély felé.
- De a barátnőid?
- Mi van velük?
- Nem fog nekik feltűnni?
- Nem... – Kagome már nagyon unja ezt a sok kérdést - Tudod mit...megmondom nekik, hogy egy kastélyban élek a középkori japánban, feleségül mentem egy féldémonhoz, időnként a démon bátyjánál vacsorázunk, és eszem ágában sincs hazamenni tanulni, mert vigyáznom kell a gyerekekre, valamint a Szent Ékkőre.
- Hm…És ez a te világodban…nem lesz szokatlan?
Erre a kérdésre Kagome nagyon hülye fejet vág.
- Hogy lehet valaki ekkora idióta?! – gondolja fáradtan.
- Dehogyis! Ez nálunk természetes... UGYANMÁR TE IDIÓTA! Nem mondhatom el az igazat...eddig is minden hülyeséget elhittek, ez most is így lesz.
Inuyasha összehúzza magát:
- Rendben Kagome... ahogy gondolod...
- Azért majd néha átmegyünk az én világomba is, ugye?
- Persze… ha szeretnéd.
- Van egy olyan tippem, hogy megérkeztünk... - mutat előre Kagura, ahol két hatalmas kastély látszik kibontakozni a ködből.
- Húúúúúúúúúú, ez jól néz ki – ámuldozik Kagome. Inuyasha elnémul a kastélyok látványától, már régen elfelejtette, milyenek is valójában.
- Sessh… azt hiszem Rin már fáradt...
Kagura rámutat Rinre, aki egy fának dőlve elbóbiskolt.
- Rin, most már itt vagyunk... Gyere, menjünk be a várba, ott pihenhetsz.
Rin felkapja a fejét:
- Igenis Sesshoumaru-sama.
- Sess... melyik a tiéd? – érdeklődik Kagura, már ő is fáradt.
- A közelebbi.
- Akkor menünk... én sem vagyok annyira jól.
- Öh... akkor mi is megyünk – mondja a bátyjának Inuyasha - Szóval.. majd találkozunk holnap, bátyám.
- Igen – feleli nem túl boldogan Sesshoumaru.
- Menjünk...
Mennek. J
- Hát nem jobb békében lenni? – kérdezi Kagura, miközben Sess mellkasának dől.
- De… csodás… - sóhajtja az, de nem viszi túlzásba a lelkesedést.
Kagura felveszi az ölébe az alvó Rint, és elindulnak felfelé a kastélyhoz vezető domboldalon. 

END

 Bakik: 

- Lyra, most egy kis Sesshy szitut nézünk, mert elfolyik a nyáltól a képernyőm :p
- Igen, de egy kis kávé szünetet is be kell iktatnunk, mert tiszta nyál a kamera, és Inuyashát kiütötte Kagome új parfümje…
- K.O. – nyögi Inuyasha… 

- Csapó2!
- Kagome, olyan jóóóó az illatod…HOL VETTED EZT A PARFÜMÖT BAKKER?! A KÍNAI PIACON?!
- Állj-állj-állj-állj!!!!! Inuyasha…- sóhaj – próbáljuk meg még egyszer…
- Rendben…
- Csapó3!
- Ahh… Kagobe olyab jó az illatob…
- INUYAHSA!!! AKKOR MINEK FOGOD BE AZ ORROD?!
- MÉGIS MIT TEHETNÉK?!
A rendező sírógörcsöt kap… Az operatőr elrohan… Fél óra múlva!
- Boldog szülinapot Kagome!
- De hiszen addig még 3 hónap van!
- Nem gond,…vettünk neked egy új parfümöt… 

- Csapó…
- Most megfizetsz te nyavalyáááááááááááááás!
- Pusztulj, félvérszipoly! – kiáltja Sesshoumaru és odacsap.
- Feh… Békét kötöttél már a vámpírok isteneivel?! Mi??? Sesshoumaru, te állaaaat!!! Az egy másik történeeet!!! Mióta vagy te ekkora Darren Shan rajongó?! 

- Csapó!
- Kagome jól vagy? Hol vannak az ékkőszilánkok? Ó, már látom…Dráááágaaasszzágoooooooommm!!!! 

- Hát akkor... majd még találkozunk bátyám... az erő legyen veled! 

- Ékkőszilánkok vannak a közelben...sok.
- Merre, Kagome?
- Arra.
- Tessék? – kérdezi Arra.
- Nem te…arra vannak az ékkőszilánkok.
- Mi?!
- Semmi! Csak ülj le arra! – sóhajtott Lyra.
- MI VAN?
- Mondom ülj le oda! - és ekkor előlépett a függöny mögül J.Oda...
- Mi a baj, barátaim? - kérdezte Joda.
- Uhh, emberek…ezt abba kéne hagyni… – figyelmeztette az írókat aggódva a rendező - …mi lesz a szerzői jogokkal?! Elég sokat megsértetünk már, úgyhogy zárjuk le a bakikat.