Mindenmegtörténhet!!!

XVII. Fejezet: Kikyou felbukkanása

 A tóparton InuYasha és Kagome leült.

-Mit akartál mondani?(Kagome)

-Nem is tudom, hogy hol kezdjem.

-Akkor kezdem én.

-Jó!

-Nem tudom, hogy emlékszel, e hogy mit mondtam neked, amikor AsaYoru megtámadott minket.

-Azt mondtad, hogy ne halljak meg mert…

-mert szeretlek. Akkor én azt komolyan mondtam.

-Akárcsak én.

-InuYasha! Ezt most komolyan mondod?

-Igen.

 Kagome nagyon boldog volt. A hanyouval megcsókolták egymást, de a szellem valamiért abbahagyta.

-Mi a baj? –kérdezte aggodva Kagome.

-Ember vér szagát érzem és tudom, hogy kié.

-És kié? –erre azonban a lány nem kapott választ a fiútól. Rájött magától, ugyanis 3 pár lélekrablót pillantott meg az égen. InuYasha szenvedő arccal nézett Kagoméra.

-Menj csak! –mondta mosolyogva, de belül nagyon mérges volt és üvöltött.

-Köszönöm –mondta a hanyou és egy puszit nyomott a lány arcára és el is tűnt.

Kagome visszasétált a többiekhez. Sango és Miroku egymás karjaiban beszélgettek. Kagome nem akarta őket megzavarni így hát inkább tett két lépést hátra de megbotlott egy kiálló gyökérben és egy sikoly kíséretében elterült a földön. Sango képtelen volt nevetés nélkül kibírni.

-Jaj! Kagome! Gyere már ide –mondta nevetve Sango.

-Bocsi de nem akartam zavarni –mentegetőzött a lány.

-Ugyan semmi baj de hol van InuYasha?

-Elment.

-De hova?

-Megérezte, hogy Kikyou vérzik és elment.

-Kikyou? Hogy lehet ilyen bunkó?

-Hagyjad Miroku! Nem érdekes! –mosolygott a lány.

-Kagome! Tényleg ezt gondolod? –érdeklődött Sango olyan arckifejezéssel, mint aki nem hiszi el a lánynak, amit mondd!

-Hát persze „Dehogyis! Kikyounak is pont most kell megsérülnie és ide jönnie” -gondolta Kagome de közben mosolygott, de a szeméből fájdalom tükröződött.

-InuYasha! Örülök, hogy látlak!

-Mit akarsz Kikyou? Ki támadt meg?

-Hát senki! Én magam sebesítetem meg magam, hogy ide gyere értem.

-De hát miért? –értetlenkedett a félszellem.

-Hát miattad! Hogy velem gyere –és megfogta hanyou kezét, és magával húzta.

-InuYasha valami rosszat érzett és valamiért furcsa volt neki a lány. De nem tudott ellenkezni. Teste külön életbe élt és Kikyou után ment.

Miroku közben elaludt, mivel az örvény egyre jobban és többet fájt neki mivel egyre nagyobb lett és sok erőt emésztett föl.

Kagome közben elmesélte az érzéseit Sangonak InuYashával kapcsolatban.

-Szinte gondoltam, hogy idegesít Kikyou felbukkanása!

-Még jó hogy! –mosolyodott el Kagome.

-Amúgy még nem mesélted el, hogy mit akart tőled Kouga.

-Ja! Megtámadták őket és elláttam a sebesülteket.

-Kagome! Más is történt, hiszen teljesen bele pirultál.

-Na jó! Elmondom, de kérlek senkinek, ne mond el! Jó?

-Rendben.

-Tudod Kouga és én csókóloztunk, és már egyikünkön sem volt felső csak rajtam melltartó.

-Melltartó? Az mi? De hagyjuk! MIT csináltatok?

-Jaj nem történt semmi! Csak csók.

-Na jó ez most durva volt.

-Tudom!

-Még valami esetleg?

-Hááát lenne itt még valami.

-Jézusom! Ugye az nem volt ennyire durva?

-Nem dehogyis! Csak az volt, hogy egy estét végigbeszélgettem Sesshoumaruval! –mosolygott a lány.

-Sangonak a lélegzete is elállt a csodálkozástól…

-Úgy gondolom Kagome, hogy ideje egy fiúnál leállnod!

-Jaj Sango. Már régen választottam! Te is tudod jól, de most nagyon idegesít Kikyou felbukkanása…

-Elhiszem! Szerintem aludjuk!

-Rendben!

-Kagome!

-Igen?

-Szerinted, nem lenne ciki, ha oda bújnék Mirokuhoz?

-Nem dehogyis! Bújj oda! Én is ezt tenném.

-De téged nem zavar?

-Nem -mosolyodott el a lány ezzel leplezve milyen szomorú sok minden miatt de legfőképp InuYasha miatt!