Minden megtörténhet!!!

XXI. Fejezet. –Feltámadás

Kagome szeme felpattant a neve hallatán, de szeme teljesen fekete volt. Az ékkő szilánk, ami testében volt kiemelkedett és fehéren világította be a környéket.

Sesshoumaru, Miroku, Sango, Shippou, Rin, Yaken, Kirara és persze InuYasha csak álltak és nézték mi történek, még levegőt is alig vettek.

-Visszatérnek lelkei a testébe –hallatszott egy hang Miroku vállán.

-Myouga! Te itt vagy? (Miroku) –De kit érdekel ez most?

A bolhadémon közvetítette az események, hogy mindenki számára világos legyen, az hogy mi történik Kagoméval és a testével.

-Az ékkő megtisztult mikor Kagome megérintette és megmentette vele InuYasha úrfit ámde ezért a lelkét kellett adnia! Szerencsére ö egy miko ezért a lelke nem távozott rögtön a túlvilágra, hanem az ékkő szilánkba szállt.

Amint ez Myouga kimondta a szilánkból a lelkek kiszabadultak és szépen fokozatosan visszaszálltak a lányba. Kagome hirtelen megfogta a hanyou kezét, és nagyon erősen szorította, miközben kb. egy méteres magaságba emelkedett teste, közben InuYasha is felállt a lánnyal együtt. Már majdnem 3 perce nem történt semmi, de ekkor messziről fehér fénysugarak jelentek meg.

-Hisz ezek Kikyou lélekrablói! –kiáltotta Shippou.

-Hogy micsoda? –kérdezte értetlen arccal Rin.

-Majd elmesélem!

A lélekrablók nem egyedül jöttek. Magukkal hozták Kikyou lelkeit is, amik tartalmazták Kikyou érzéseit és tudását. Mikor kb. 2 méterre, kerültek a lány testétől felgyorsultak, és nagyon gyorsan kezdtek el repülni. Mindegyik lélekrabló egy-egy lélekgömböt „dobott” Kagome testébe majd porrá lettek. Ez a folyamat majdnem 10 percig tartott mégsem volt unalmas. Csodálatos élmény volt mindenki számára de egyben meghökkentő, bizarr és félelmetes is. Hogy mi történik pontosan azt senki se tudta, volna megmondani de, érezték Kagoméba visszatér az élet.

Mikor az utolsó lélekrabló is eltűnt a lány „ereszkedni” kezdett. InuYasha alá állt így a lány a fiú karjaiban kötött ki de kezét nem engedte el. Mindenki odament Kagoméhoz aki még nem tért magához.

-Szerintem vigyük valami faluba! –javasolta Sesshoumaru.

-Jó ötlet! Szerencsére a legközelebbi falu nincsen olyan mesze!

-Sesshoumaru! Hogy velünk jössz? –kérdezte InuYasha de hangjában nem volt gyűlölet csak puszta kíváncsiság.

-Beszélnem kell Kagoméval.

-Értem! –ezzel kettejük beszélgetése ennyi volt, de igazából a többiek sem beszélgettek többet. Hamar beértek a faluba, bementek egy kunyhóba, ahova a hanyou letette Kagomét és kiment a házból.

-„Elmegyek! Sangonak igaza van. Nem érdemlem meg öt! Mindenkinek így lesz a legjobb.”

InuYasha már rég ment az erdőben, amikor Kagura jelent meg előtte az úton.

-Hello InuYasha!

-Hagyjál békén! Most nincsen kedvem veled társalogni és harcolni.

-Mi? Beteg vagy? De nem harcolni jöttem, hanem egy kis infot hoztam Narakurol. Gondoltam érdekelni fog! Cserébe viszont egy kis szívességet kérnék.

-Gyorsan mondd, mert mielőbb el akarok innen menni! –mondta hűvösen a félszellem.

-Csak szólni akartam, hogy Naraku félelmetes szörnyeteget hozott létre, amiről még ö maga sem tud!

-Ennek semmi értelme!

-De igen van! Csak gondolkodj el rajta egy kicsit és rájössz mi a kapcsolat.

-Miért nem mondod meg?
–Nem tehetem! Így is túl sokat kockáztattam, azzal hogy idejöttem és elmondtam ezt most neked!

-Na de mit akarsz kérni?

-Azt hogy pusztítsd el Narkut!

-Szerinted nem azon vagyok nap, mint nap? De amint látod, nem tudjuk megölni!

-De igen meg lehet, csak rá kell jönni a gyenge pontjaira! Akkor sikerülni fog! Majd meglátod!  

-Igen rejtélyes vagy!

-Kössz! Ezt most bóknak veszem! De van itt még valami!

-Micsoda?

Naraku birtokában van egy szív! Az én szívem! Kérlek, azt szerezd, meg tőle mielőtt megölöd!

-Rendben! inuYasha nem tudta miért mondta ezt, de látva Kagura félelmét a szemében nem tudott nemet mondani!

-Kössz de most mennem kell! Sok sikert!

InuYasha már indulni akart, amikor újabb látogatója érkezet!

-Te meg mit akarsz itt?

-Csak hoztam neked valamit öcsi!

-Igazán?

-Annyira rohantatok hogy teljesen elfelejtkeztetek róla!

InuYasha szembe fordult bátyjával, aki épp dobott neki valamit.

-Kapd el! Majd még találkozunk! Ja és menj vissza Kagoméhoz! Téged hiányolt ez előbb! –mondta majd elindult az erdő sűrűje felé.

-Hé! Kössz! –mondta InuYasha a bátyjának, de Sesshoumaru nem fordult meg csak intett kezével és ment tovább…

Folyt. Köv.