Minden megtörténhet!!!

XXIV: fejezet: Újabb sebek

Kagome hirtelen felriadt. Mikor kinyitotta a szemét nagyon megijedt, ugyanis Yaken igen rossz látványt mutatott a feje felett.

-Te meg mi a frászt keresel itt?

-Nehogy azt hidd, hogy élvezettel nőttem ide! Nagyuram küldött! Szüksége van rád!

-miért? Mi történt Sesshoumaruval? Yaken! –ragadta meg a démon karját mivel a hátat fordított neki, de szorítása erőtlen volt így Yaken könnyebb kiszabadította magát a szorításból.

-Szánalmas gyenge halandó vagy!

-Ezt majd beszéljük meg akkor, hogyha felépültem!

-Mi? –Yaken még csak most nézett végig a lányon csak a szoknya volt rajta és a kötés, amit lassan kezdett átszínezni a vér. A kis démon elvörösödött és gyorsan elfordult nehogy a lány észrevegye.

-Gyere! Mutatom az utat.

-Rendben!

Elindultak azonban nem haladtak valami gyorsan Kagome miatt. Yaken nem igen foglalkozott a lánnyal és a sérüléseivel, hanem büszkén ment a lány előtt magát kihúzva.

-Siess már! –sürgette a lányt.

-Hallgass már el! Annyi erőm még van, hogy leüsselek!

-persze persze! Pont úgy festesz, akiben még van erő!

-messze van még? –Kagome szavai egyre erőtlenebbek voltak.

-Nem! Már itt is vagyunk! –felelte gúnyosan Yaken.

-Sesshoumaru nagyúr! Elhoztam neked a lányt, ahogyan kérted!

Kagome térdre esett.

-Te szerencsétlen idióta! –torkolta le Sesshoumaru kis szolgálóját!

-Hogy voltál képes idehozni mikor ö is sérült?

-De…hát...izé…nagyuram…!

-Fogd be Yaken! –közben meglendítette lábát, mintha meg akarná rúgni a démont, de nem érte el.

-Mi, az hogy ö is sérült? Sesshoumaru mi történt veled? Megsebesültél? Mutasd! Megnézem a sebedet!

-Sesshoumaru csak nézett a lányra hogy vele akar foglalkozni mikor ö maga is elég rossz bőrben, van.

-Most mit nézel? Vedd le a felsődet!

-A szellem kicsit furán érezte magát de, azért hagyta, hogy a lány megvizsgálja.

-Valamit nem értek! A sebeid miért nem gyógyultak be, mint ahogyan szoktak?

-Valószínűleg a méreg miatt. De mindjárt meglátod! –Sesshoumaru szavai erőtlenek voltak. Kagome követte a szellem pillantását, amik a sebnél állt meg. A seb nemsokára smaragdzöld színű mérget engedett ki magából majd egy adag vértől is megszabadította a szellemet. Sesshoumaru fájdalmasan szisszent fel ekkor.

-Sesshoumaru! Ki sebzett meg így? Ez nagyon súlyos sérülés!

-A neve, ha jól emlékszem AsaYoru volt! Mi az ismered talán? –kérdezte a szellem látva Kagome arckifejezését.

-Sajnos! Ö lopta el az ékköveket tőlem nemrég! –hangja aztán elcsuklott és vér távozott a testéből a száján keresztül.

-Miért nem gyógyul már be? –és letörölte a vért szájáról.

-ez még az a seb, amit az öcsém okozott neked?

-Igen! De te is tudod hogy nem az ö hibája volt!

A szellem nem válaszolt.

-Yaken! Hozd Ah-Un –t! Vidd vissza Kagomét a faluba!

-De nagyuram! Veled akkor mi lesz?

-Nem halottad mit mondtam?

-Sesshoumaru! Hagyd öt békén! Hiszen csak aggódik érted, és igaza van! Neked is velem kell jönnöd, hogy ál láthassuk a sebedet! Rin is biztosan örülni fog, hogy láthat!

Eközben InuYashánál:

-„látnom kell Kagomét!”

-Kimegyek, körülnézek! –vetette oda Mirokunak aki, nem foglalkozott vele ugyanis fontosabb dolga volt… Sango! (J)

-Jól van, menj csak!

A hanyou gyorsan kiment az építményből és 2 ugrással Kagome kunyhója előtt állt. Kicsit habozott de szerelme utáni vágy bekergette. Mikor belépett nagy meglepetésére a lány nem volt bent.

-Kagome! –kiáltotta a fiú, de nem olyan hangosan hogy bárki is maghallja.

-Mi ez a szag? –abban a pillanatban padlót fogott és szimatolni kezdett. Jól ismerte ezt az undorító szagot Yakené volt, jól érződött rajta bátyja szaga is! Követni kezdte, ami bevezette az erdőbe. Félúton megtalálta őket. Sesshoumaru és Kagome egymásba kapaszkodva mentek az úton. Az ösvény mögöttük zölden és vörösen ragyogott a méregtől és a vértől.

-Kagome! Miért ölelgeted a bátyám? És miért nincsen rajta a felsője?

-InuYasha! Nyugodj, meg kérlek!

-De… de… -a hanyou hebegett habogott. Nem tudta hogy mit is mondjon, de hirtelen megnyugodott mikor a lány odament hozzá és megölelte. A fiú rögtön visszaölelt.

-Segíts! –kérte a lány.

-A bátyámnak?

-Szia öcsi! Jó téged látni…

-Aha! Téged is! –felelte kicsit gúnyosan.

-Kérlek! –nézett Kagome segélykérő szemekkel InuYashára.

-Hát… nem szívesen de jó.

-Köszönöm! –És egy puszit nyomott a fiú szájára majd visszaindult Sesshoumaruhoz akit, felsegítette a földről, ahova időközben leült. InuYasha hirtelen nem tudott mozdulni a puszitól. Több mint egy percbe telt mire feleszmélt odament segíteni Kagoménak. Sesshoumaru testéből épp akkor kívánkozott ki a méreg és a vér.

-Hát ez elég udorító bátyus! Ki tette ezt veled!

-AsaYoru!

A hanyou hagyta, hogy bátya rátámaszkodjon és így indult el vele. Kagome ráült Ah-Un hátára. A két sérültet bevittek Kagome „szálláshelyére”. Mindketten gyorsan lélegeztek, és erősen verejtékeztek, lázasak voltak. Amint lefeküdtek rögtön elaludtak.

-InuYasha! –szolalt meg Kagome.

-Igen?

-Gyere ide!

A fiú odasétált a lányhoz.

-Tessék?

-Add a kezed! –a hanyou odanyújtotta, Kagome megfogta. Erősen szorította menyire ereje, engedte. Így aludt el…

Folyt. Köv.