Minden megtörténhet!!!

XXVIII. fejezet: Szerepcsere

Kis csapatunk már napok óta mendegéltek. Általában az erdőben aludtak. Amerre csak jártak egyre kevesebb emberrel találkoztak. Valamiért a szellemek száma is kevés volt.

-Nektek nem furcsa hogy erre felé nincsenek szellemek? (Miroku)

-Egyáltalán nem! Ez Naraku miatt van! (Kagome)

-Hogy érted? (Miroku)

-Úgy hogy Naraku tudja, hogy jövünk, és magához hívta a szellemeket így erősítve saját magát! És érzem, hogy közel van a palotája!

-Honnan tudod Kagome? (Sango)

-Ismerős ez a hely! Már jártam itt! Legalább is egy részem!

-Kikyoura gondolsz? (Sango)

-Igen rá!

Szótlanul mentek tovább, amíg el nem értek egy barlangot.

-Szerintem maradjunk itt éjszakára! –javasolta InuYasha.

A többiek helyeselték. Letelepedtek, tüzet gyújtottak a barlangban és megvacsoráztak, majd a két gyertek és Kirara aludni mentek.

-InuYasha! Mi van veled? Nagyon szótlan vagy! (Miroku)

-Csak eszembe jutott Kagura! Nem rég találkoztam vele, és azt mondta, hogy Naraku új teremtménye veszélyes lesz. Aggaszt, hogy még nem támadt meg minket.

-Szerintem inkább örülj neki! (Miroku)

-Engem bosszant!

-Nyugodj meg InuYasha! Inkább aludjunk mi is! (Sango)

-Ez jó ötlet! –mondta Kagome ezzel lezártnak, tekintette a beszélgetést.

InuYasha sértődötten ment ki a barlangból és kiállt az esőre. Már mindenki aludt de Kagome szemére nem jött az álom. Aggódott kedvese miatt. Nem akart kimenni de érzelmeinek nem tudott parancsolni, hiszen olyan rég nem látta és ez érződött az üdvözöl csókon is…

Kagome kilépett a barlangból. InuYasha mögé állt és megölelte. A fiú már csurom víz volt.

-Be kéne jönnöd! Meg fogsz fázni. A hanyou azonban nem válaszolt csak nézte tovább a messzeséget. Kagome sem mozdult csak szorította tovább magához InuYashát és csendesen, nézte az esőt. Eltelhetett már 10 perc is. Kagome teljesen átázott és már fázott is.

-InuYasha! Én hiszek neked! Tudom hogy Naraku valami szörnyű teremtményt hozott létre!

A fiú még mindig nem válaszolt!

-InuYasha! Figyelsz te rám? –kérdezte majd a fiú elé állt.

-Mi? –ijedtében több lépést hátrált de elesett egy kőben.

Az alak, aki Kagome előtt állt, változni kezdett. Testét elrejtette egy páviánbőr alá.

-Naraku! Mit akarsz te itt?
–Csak szólni jöttem! Ha viszont akarod látni a nagyapádat, akkor add át a szilánkot!

-Nincs semmi bizonyítékod, hogy nálad van!

-Akkor gyere a palotámba! Csak egy napra van! De egyedül gyere!

-Hol van InuYasha?

-Tényleg! Elfelejtetem. Mindvégig itt volt! Nézd! –mutatott a szellem egy közeli fához, ahol egy alak körvonalai rajzolódtak ki, amint egy fához van kötve.

-InuYasha! –kiáltotta Kagome és futni kezdett.

-Nincs semmi baja! –ragadta meg a karjánál fogva a lányt, de ha nem jössz a palotába a nagyapád, meghal! Megérteted?

-2 nap múlva ott vagyok!

-Várlak! –mondta Naraku majd eltűnt.

Kagome odafutott a hanyouhoz. A fiú testén tényleg nem volt seb sem.

-Kagome! Miért ölelted meg?

-Azt hittem, hogy te vagy az! – mondta a sírás szélén állva, közben kiszabadította a fiút.

-Sajnálom!

-Kiabáltam neked hogy nem én vagyok az, de nem hallottad meg!

-InuYasha! –mondta. Ekkor a lány már könnyezett és a fiú karjába vetette magát. Ekkor érezte azt, amit Narakunál nem. A félszellem teste meleget árasztott magából, pedig teste és ruhája igencsak átázott már. Kagome szégyellte magát, azért amiért nem jött rá kit is ölel… erre a gondolatra sírni kezdett és még jobban a hanyouhoz bujt.

-Jól van, már csak ne sírj nekem! Jó? –mosolygott a lányra InuYasha.

Kagome bólintott.

-InuYasha! Naraku elrabolta a nagyapámat! El kell mennem érte, de egyedül! Holnap reggel indulok!

-Nem mész sehova! Főleg nem egyedül!

-De akkor megöli!

-Nem fogja! Megígérem neked!

A lány valamiért elhitte a fiú szavait! Megcsókolta szerelemét majd együtt bementek a barlangba. Nemsokára mindketten elaludtak egymás karjaiban.

Folyt. Köv.