SZERELEM EGY HANYOUBAN

A fogadalom



-Ne!!!
Mind a négyen egyszerre ordítottak fel. A "látomások" elmúltak és ott álltak a tisztáson. Mindannyian ziháltak mintha 1km-t futottak volna. Kagome meglátta Inuyashat, és szorosan hozzábujt. Nem akarta elengedni soha többé. Inuyasha is visszaölelt. Érezte, hogy Kagome remeg.
-Semmi baj - nyugtatta Inuyasha. Miroku és Sango is egymást ölelték.

-Jaj Miroku - suttogta Sango.
-Látom, élveztétek! - monda gúnyosan a lidérc.
-Ezért megfizetsz - sziszegte Inuyasha. Elengedte Kagomet és előhúzta a kardját.
-Ne! Inuyasha várj - Kagome Inuyasha elé állt és megindult a szellem felé. A lidérc teljesen megdöbbent és nem mozdult. Kagome a homloka (lidérc homloka) elé tette a kezét és koncentrált. Az ékkő lassan kiemelkedett a lidérc fejéből. Kagome elvette az ékkövet.
Érezte, hogy sok ártatlan vére tapad az ékkőhöz. A lidérc térdre esett. Kagome kihúzott egy nyilat a tegezből. Kagome letérdelt a földre és letette a szilánkot. Felemelte a nyilat és teljes erejéből az ékkőhöz ütötte. Az ékkő felizzott és rózsaszínűen fényleni kezdett. Kagome hozzárakta a többihez. Az szépen összeolvadt a többivel. Már épp annyi volt amennyi a Narakunál lévő ékkőből hiányzott. Kivéve 7 db. Abból 2 Kouganál 1 pedig Kohakunál volt a 4 pedig ismeretlen helyen.
-Azt hiszem, az ékkőből már csak 7 db hiányzik. Azt hiszem, utunk lassan befejeződik - jegyezte meg keserűen Kagome. Most a lidérchez fordult:
-Jobban vagy?
-Igen - a lidérc fölállt - elmondanátok mi történt?
Leültek és elmondták mi történt. Senki sem mondta el, hogy ő mit látott. Úgy érezték, hogy a többiek vele nincsenek biztonságban.
-Értem - bólogatott a lidérc miután meghallgatta a történetet - Kérlek, ne haragudjatok. Nem akartam.
-Semmi baj – Inuyasha eddig csak a földet bámulta - Velünk nem egyszer történt már ilyen.
Ezek után mindenki saját gondolataival foglalkozott.
Inuyasha teljesen elfeledkezett mindenről. Csak azt a képet látta maga előtt, amit akkor látott mikor az illúzióban szellem volt. Csak egy képet látott maga előtt: haldokló Kagome arcát. Úgy érezte fertőzött. Már nem akart teljesen szellemmé változni. Lelkében most egy új érzés tolakodott be. A maga iránti gyűlölet. Úgy érezte nem méltó ahhoz, hogy ilyen kitűnő emberekkel legyen. Bármikor a másikra támadhatna. Mocskosnak, fertőzöttnek érezte magát.
Miroku is teljesen összetört. "Beszippantottam Sangot és a többieket. Ez csak egy illúzió volt de ez bármikor megtörténhet. Megölhetem a barátaimat. És Sangot. Senki nincs mellettem biztonságban."
Sango magába roskadva ült." Ez az illúzió teljesen megrémített. Tényleg képes lennék megölni a többieket, azért hogy a testvéremmel legyek? Vissza akarom kapni Kohakut de nem ilyen áron! Nem lennék képes megölni őket! Egyszer már elloptam Inuyasha kardját az igaz, de nem lennék képes megölni! Ilyen áldozatot nem vagyok képes hozni."
Kagome végkép nem tudta hogy mit csináljon. " Engem mind a két illúzió felkavart, de  legjobban az Inuyasha és Kikyos. Nem értem nekem miért adott két látomást. Igaz láttam Inuyashaét is. Ő most tényleg szenvedhet. Nekem az illúzióm talán arról szól, hogy a legnagyobb veszteségem Inuyasha elvesztése lenne? Ez igaz. Nem tudnám leélni nélküle az életemet. Képes lennék érte akár az életemet feláldozni. De azt sem hagyhatom, hogy Naraku irányítson. Bár tudom, a nyílvesszővel nem tudnám megsebezni, hiszen az csak a gonosz léleknek árthat, de milyen erők lakozhatnak még bennem? Annyi lehetetlen dolog történik mostanában és egyre nehezebb dacolni Narakuval.
Meddig kell ezt még? Vajon egyszer legyőzzük Narakut? És utána? Mi lesz?
Mind a négyen kétségek közt aludtak el. A lidérc már rég elment, de mindenkiben meglett az elhatározás, kivéve Kagomeban mert ő nem tudta, hogy mint csináljon. Az elhatározás mi szerint holnap elhagyják a csapatot.
Reggel pechűkre mind a négyen egyszerre keltek így reggel nem tudtak elmenni. Tehát el kellett búcsúzniuk. Legelőször Inuyasha kezdte:
-A látomásomban azt láttam, hogy megöllek titeket. Nem tehetlek ki ekkora veszélynek titeket. Nekem el kell mennem.
-Nekem is - tette hozzá Miroku - Bármikor beszippanthat az örvény és velem együtt titeket is. Nem maradhatok veletek!
-Én nem tudom - kezdte Sango - hogy elárullak titeket vagy nem. Kohakuért képes lennék az életemet is odaadni. Nem tudom, hogy ez a szeretet meddig terjed. Nekem is mennem kell.

-Nem tehetitek! - Kagome felpattant - Mi egy csapat vagyunk. Buta látomások miatt nem törhet meg ez a kötelék! Ha elmentek én mit csináljak? Mindannyian szentül megfogadtuk, hogy elpusztítjuk Narakut, de ez külön-külön nem fog menni!
-De...
-Semmi de! Épp így sétáltok bele Naraku csabdájába! Különválaszt minket, és egyenként végez velünk! Én nem kérdezem, hogy mit láttatok, mert nem rám tartozik, de nem engedem, hogy elmenjetek.
Akár erőszakkal, de itt tartalak benneteket. Mennyi mindent átvészeltünk már együtt! Ezekkel a problémákkal is megküzdünk! Együtt pusztítjuk el Narakut és utána is együtt maradunk!
Kagome középre nyújtotta a kezét. Mindenki elképedve figyelte. Először Sango kapott észbe és rárakta a kezét Kagome kezére.
Ezután Miroku és Inuyasha is így tett.
-Örökre együtt maradunk - folytatta Kagome - Egészségben, betegségben, míg a halál el nem választ!
-Úgy legyen! - hangzott a hármas kórus.

Folyt. Köv.