SZERELEM EGY HANYOUBAN 34.



Bachiro, az 5 ékkőszilánk tulajdonosa


Kagome eltökélte hogy nem hagyja, hogy barátainak rossz kedve legyen. Nem engedte, hogy magányosan üljenek, vagy szomorkodjanak. Bár haza akart menni de mégis itt maradt nehogy valakinek baja essen. Boldogan sétálgatott, a jövő dolgairól beszélt és folyamatosan nevetett. Most Kagome lett az összetartó erő, aki mint a mágnes itt tartja és összekapcsolja a csapat embereit. Kagome boldogsága mindenkire ráragadt. Bár legjobb lett volna, ha Mirokura kevésbé, mert ő a boldogságát azzal mutatta ki, hogy folyamatosan Sango fenekét fogdosta.
Az egyik alkalommal, mikor már Sango a csonttörőt használta a tenyere helyett és jól helybenhagyta Mirokut, Inuyasha megjegyezte:
-Szerintem, ha legközelebb ilyet csinálsz azt nem éled túl.
Ilyenkor Kagome jókat nevetett és még a morcos Sango arcára is mosolyt csalt. Kagome boldogsága csak látszólagos volt. Belül szörnyű érzések marcangolták. Nem tudta elfelejteni azt az illúziót, amikor Kikyo és Inuyasha csókolóztak. Ilyenkor teljesen elszorult a torka és a szíve is. Legszívesebben sírt volna ilyenkor. Kagome nem tudta hogy melyiküket fogja Inuyasha választani. " Mi lesz, ha Inuyasha Kikyot választja? Engem itt hagy és soha többé nem láthatom? Vagy belök a kútba, úgy ahogyan régen tette és nem enged vissza? És ha maradhatok, akkor mit fogok csinálni? Talán Kouga asszonya leszek. Bár boldogtalanul de leélem mellette az életemet. Ha Inuyasha Kikyot választja, nem fogom megakadályozni. Nekem az a fontos hogy boldog legyen, és hogy sokat nevessen. Igaz, a jóslatot nem felejtettem el, de lehet, hogy nem is rólam, hanem Kikyoról szól. Ha így van, akkor végképp nem tarthatom vissza Inuyashat" Kagome másnapra kialudta ezeket az érzéseket és kívül belül boldogan menetelt a többiekkel.
Inuyasha örült hogy Kagome nem hagyta elmennei. "Nem is tudom, hogyan bírtam volna ki nélküle. Úgy hiányzott volna. Jól mondta Kagome. Bármi baj jön, mi azt leküzdjük!" Inuyasha most sokkal kedvesebb volt, nem kiabált és nem veszett össze Kagomeval. Ennek mindenki kimondottan örült. Miroku és Sango is örült hogy nem ment el. Nem tudták volna itt hagyni a másikat. Egy erdő vágtak át. Valami csodálatos volt a napfényben. A szél bele-bele kapott a hajukba és a szellő ezernyi virágszirommal játszott. Úgy érezték ezt a pillanatot semmi sem ronthatja el. Még boldogabban vágtak át az erdőn. De nem voltak egyedül. A fák között két alak bújt meg. Az egyik egy madárszerűség. A teste egy paradicsommadáré (nem arra kell gondolni, ami A falka és Riválisok részben volt. Rendes paradicsommadárra gondolok, ami az esőerdőkben él) a feje pedig egy kanárié. A másik egy szellem volt. Hosszú fekete haja alul lófarokban lógott, és a szemei szürkén fénylettek.
-Ő megfelel nagyuram? - kérdezte a madár saját kislányos hangján.
-Mi az hogy! Nagyobb ereje van, mint amire számítottam - szólt a szellem.
Kagome hirtelen megállt. Ékkőszilánkot érett. Méghozzá 5db ékkőszilánkot és a közelben. Kagome megfordult és kémlelni kezdte az erdőt.
-Mi a baj Kagome? - Inuyasha mellélépett.
-Ékkőszilánkot érzek. 5 ékkőszilánkot.
-Merre?
-Pont ott! - Kagome a szellem(ek) búvóhelye felé mutatott - Igen ott. Látom őket!
A szellem teljesen megdöbbent "Ez a lány képes látni az ékkőszilánkokat. Nagyon sok hasznát fogom venni" A szellem hirtelen eltűnt a madárral együtt.
Inuyasha gyorsan befutott a fák közé.
-Én nem látok semmit!
-Most meg... Most meg eltűnt.
Inuyasha kilépett az erdőből.
-Ez meg mi volt? - értetlenkedett Sango.
-Nem tom - válaszolt Kagome - de szerintem induljunk tovább.
Tehát továbbindultak. Kb. Öt óra körül Kagome újra érezte az ékkőszilánkokat, és nagyon gyorsan közeledtek. Érezte, itt vannak mellette, mikor valaki a vállára kapta. Mindenki arra fordult. A szellem megállt. Kagome azt hitte Kouga lesz, de tévedett. Egy szürke szemű, hosszú fekete hajú szellem kapta fel. Kagome elkezdte ütögetni a szellem mellkasát, de úgy látszott meg se kottyan neki. Inuyasha előrántotta a Tessaigat.
-Semmi értelme - szólt a szellem - rakd el kardot! Még a lánynak is baja eshet.
Inuyasha elrakta a kardot.
-A nevem Bachiro. Én nekem van öt ékkőszilánkom és én voltam az erdőben, és én viszem el most a lányt.
Mielőtt bárki bármit is tehetett volna a szellem eltűnt Kagomeval együtt.
-Kagome!!!



FOLYT. KÖV.