SZERELEM EGY HANYOUBAN 41.



Sesshoumaru



Kagome kialvatlanul ébredt, egy erdő közepén. A nap még nem bújt elő a horizont mögül, és még Inuyasha szemei is csukva volt. Kagome megdörzsölte a szemét és felült. Összepakolt és várta hogy a többiek fölébredjenek. Nem kellett sokat várnia. Inuyasha is kinyitotta aranysárga szemeit, és Kagomera pislogott velük.
-Jó reggelt! - köszönt Kagome.
- Neked is! Hogyhogy ilyen korán fönn vagy?
-Nem tudtam aludni.
Inuyasha is fölkelt és Kagome mellé ült. A Miroku Sango páros most egymásba kapaszkodva aludt. Inuyasha megvárta, amíg fel kel a nap és csak azután verte fel az álmodozókat. Ezután, fél óra múlva, már meneteltek is. Egészen nyugodt volt az utuk, amíg ki nem értek egy tisztásra. Már várták őket. Egy csomó szellem, és Kagura.
-Jó reggelt! - Kagura nyugodtan nézte, hogy mindenki harcra készen lesz - Ez volt az utolsó reggeletek! Támadás!
A szellemhad megindult a kis csapat felé. Mindenki támadásba lendült. Érdekes módon mindenki a másiktól távol küzdött. Inuyasha Kagurval, a többiek a szellemekkel, de nagyon távol. Kagome látta hogy nemsokára elfogynak a nyilai. Hiába tudott egyetlen lövéssel 20 szellemet elintézni, rengeteg volt még körülötte. Az utolsó nyilat a tegezben tartotta. Nem akarta kilőni. Így hát más módszerhez folyamodott. Több démon támadott karddal. Kagome elvette az egyiktől, és azzal folytatta a harcot. Miroku a mérgező darazsak miatt nem használhatta a szelet. Kagome minél közelebb akart menni barátaihoz, annál hátrább került. Már teljesen kifáradt. Mikor nem figyelt oda egy hárpia fölkapta.
-Engedj el te ronda valami! - Kagome hiába kalimpált, rugdalózott a szellem nem engedte. Jó magasra felemelte és a levegőben elindult egy erdő felé. Az erdő felét már átrepülték. Nem mentek olyan magasan. Kagomenak támadt egy ötlete. Kivette a nyilat, és rátette az íjhúrra. Célzott és lőtt. Pontosan a hárpia hasát találta el. A nyíl kettéválasztotta a szörnyet, ami elengedte Kagomet, aki a fák közé zuhant.
Kagura észrevette hogy Kagome eltűnt. "Ezek szerint a hárpia elvitte. Akkor nekem sincs maradásom." Elugrott Inuyasha egyik csapása elől, és kihúzta a hajából a tollat, amin elrepült. A szellemek követték. A csapat tagjai gyorsan Inuyashahoz futottak. Inuyasha megfordult és körülnézett.
-Hol van Kagome?
-Nem tudom.
Inuyasha megfordult és ara nézett, ahol, még pár perce Kagura szállt.
-Lehet, hogy elvitte magával! - rémült meg Inuyasha.
-Hogy mi?
-Nem érzed Kagome illatát? - próbálkozott Miroku.
Inuyasha beleszimatolt, a levegőbe, de nem érezte Kagomet.
-Nem érzem!
Eközben Kagome kikecmergett egy bokorból, amibe landolt miután elejtette az az izé.
-Éljen. Most hogyan menjek vissza?
Kagome körülnézett. Az erdő elég sötét volt. Ekkor sikítást hallott. Kagome felkapta a kardot és a hang irányába futott. Nem kellet sok hogy megtalálja. A sikítás tulajdonosa egy kislány volt. Virágos kimonó volt rajta és egy kicsit tincs, a fekete hajából oldalra volt kötve. Gyorsan futott, egy szellem elől. Kagome látta hogy a szellem támadni akar. Gyorsan odaugrott, elkapta a kislányt és magával rántotta. A szellem csak nevetett. Eközben, abban a bokorban, ami előtt a kislány ült, megjelent Sesshoumaru és érdeklődve figyelte a jelenetet.
-Te akarod megmenteni? Egy egyszerű halandó!?
-Ne félj! Nem hagyom, hogy bántson! - suttogta Kagome.
A szellem megint támadott. Kagome nem volt elég gyors, és a szellem megsebezte. Kagome érezte, ahogyan a vér végigfolyik az oldalán. Kagome összeszedte magát és felállt.
-Ugye nem hitted hogy ennyivel elintézel! - mondta gúnyosan Kagome.
Kagome előrántotta a kardot és beleszúrta a szellembe. A szellem elporladt. Kagome a kislányhoz fordult.
-Jól vagy? - érdeklődött. A kislány bólintott.
-És te? - a kislány fölállt és mellélépett.
-Jól va… - de nem tudta végigmondani, mert összeesett és elájult...


FOLYT. KÖV.