SZERELEM EGY HANYOUBAN 42.

Sesshoumaru megváltozott volna?

Kagome kezdett ébredezni, de még mindig nagyon kába volt. Először a hangokra figyelt fel: több pár láb lépteinek zaja, levélzörgés, levegővételek. Aztán kinyitotta a szemét is. Amit elsőként látott, az erdő fejkel lefelé mozgó fái. Érezte két kéz érintését, a lábán és a hátán. Felemelte a fejét, és nagyon megdöbbent. Nem az vitte akire gondolt, hanem annak a bátyja, Sesshoumaru. Sesshoumaru észrevette hogy Kagome felébredt. Megállt és talpra állította, de nem engedte el.
-Tudsz járni? – érdeklődött. Kagome válasz képen lépni akart de a lába megremegett, és el is esett volna, ha Sesshoumaru nem kapja el.
Kagome kezét a nyakába akasztotta és úgy mentek tovább. Kagome csak most vette észre a többieket. Természetesen az egyik a kis gnóm, Jaken volt, a másik Aun, Sesshoumaru lószerűsége, a harmadik pedig az a kislány, akit Kagome megmentett. A kislány most leugrott Aun hátáról, Kagome elé sietett és kinyújtotta a kezét Kagome felé.
-Szia! Engem Rinnek hívnak!
-Az én nevem Kagome. Nagyon örülök - és kezet ráztak.
-Ő pedig - mutatott Sesshoumarura Rin - Sesshoumaru nagyúr.
-Már találkoztunk - jegyezte meg Kagome.
-Ez érdekes. Sesshoumaru-sama sosem mesélt rólad.
-Rin, te Sesshoumaruval utazol?
-Igen!
Kagome annyira meglepődött, hogy elfelejtett lépni és majdnem elesett. Lopva Sesshoumarura pillantott. Sesshoumaru hideg szemei, most a kislányra tévedtek, és óriási változáson mentek keresztül. A mindig hideg, érzelem nélküli szemek most megteltek érzelmekkel a kislány láttán. Sőt, még egy apró mosoly is átsuhant az arcán. Kagome felhúzta a szemöldökét, de nem tette szóvá a dolgot. A nap lassan eltűnt a horizont mögött, és teljes sötétségbe vonta a tájat. Sesshoumaru, egy barlanghoz vezette őket. Ott megálltak. Sesshoumaru tüzet gyújtott, míg a többiek elhelyezkedtek a barlangban. Sesshoumaru, miután Rin és Jaken elaludt, kiment és kissé messzebb a barlangtól ült le. Kagome eddig észre sem vette a sebet az oldalán, amit most égetni kezdte a fájdalom. Kagome tudta hogy gyorsan el kell látnia a sebet, különben elfertőződik. Tehát kilépett a barlangból, és a közeli forrás felé igyekezett. Annyira elmerült a gondolataiban, hogy nem is vette észre, hogy már rég végzet a seb ellátásával. Visszaindult a barlangba örvénylő gondolataival. "Ezt nem értem. Sesshoumaru a nagy szellem, aki gyűlöli az embereket, és lenézi őket, egy emberkislánnyal utazik együtt. Ez még a kisebb gond. Úgy nézett Rinre mintha a kislánya lenne! Ez hihetetlen. Sesshoumaru megváltozott volna?" Kagome tekintete a szellemre tévedt. Hirtelen fölállt, kilépett a barlangból és leült Sesshoumarutól egy m-re.
-Te meg minek jöttél ki? - rontott rá Sesshoumaru.
-Szeretem a csillagokat nézni - válaszolt nemes egyszerűséggel Kagome - És... Mond csak. Hogy ismerted meg Rint?
Sesshoumaru a csillagokat néző mikora nézett.
-Miután Inuyasha először előhozta a szélbordát, és megsebesített vele elbújtam az erdőben. Akkor jött ő és... Sesshoumaru elmesélte a történetet. Kagome érdeklődve hallgatta.
-Aha. Akkor már értem, hogy miért adta neked az apád a Tenssaigat és Inuyashanak a Tetssaigat.
Sesshoumaru ere felfigyelt.
- És miért?
-Apátok nagyon okos szellem volt. Így, hogy nálad van a Tenssaiga és Inuyashanál a Tetssaiga nem tudjátok megölni egymást. Mivel Inuyasha félig szellem félig ember, ezért jobban kötődik az emberekhez. De nem nagyon tudta megvédeni magát. Nincs elég ereje a Tetssaiga nélkül. A Tetssaiga nem lenne már rég meghalt volna. Te, mint szellem utálod, vagy utáltad az embereket. Te csak pusztítani lettél volna képes. A Tenssaiga megmutatta neked milyen jó másokon segíteni. Megmutatta a szeretetet mások iránt. Bár inkább hozzád a Tetssaiga a pusztító, Inuyashahoz a Tenssaiga a gyógyító kard illett volna, még is a másikat kaptátok. Hogy megtudjátok, mit érez a másik. Hogy miért teszi, amit tesz.
Sesshoumaru megdöbbent Kagome válaszán. Aztán felötlött benne egy kérdés.
-Félsz tőlem?
-Kellene?

FOLYT. KÖV.