SZERELEM EGY HANYOUBAN 43.

Harc egy szellembábu ellen



Sesshoumaru elgondolkozott Kagome előző kérdésén. "Félnie kell tőlem? Vajon bántanám?" Sesshoumaru fölemelte a kezét és azt nézte. "Régen egy szempillantás alatt megöltem volna, de most nem tudom."  
-Látom, nem tudod eldönteni, hogy megölj-e vagy sem - térítette magához Kagome hangja - Én nem félek tőled.
-És miért nem?
-Mert tudom, hogy nem tudsz megölni.
Sesshoumaru újra Kagomet nézte.
-És... Hogy van az a szánalmas öcsém? Meghalt már vagy még él?
-Él. És igazán erős. Én nem becsülném le ennyire Inuyashat. Néha nagyon rémisztő tud lenni - Kagome ekkor elszomorodott és a lábát kezdte el bámulni. Sesshoumaru értette, mire céloz.
-Köszönöm... Hogy megmentetted Rint.
Kagome ere felfigyelt.
-És meg kell hagyni, hogy sokkal erősebb vagy, mint mikor régen találkoztunk. Igazán ügyes vagy.
Kagome teljesen megdöbbent. "A Nagy Sesshoumaru megdicsért és még köszönetet is mondott?" Kagome fölállt és visszament a barlangba magára hagyva a gondolkodó Sesshoumarut.
Másnap reggel korán elindultak. Mivel Kagome nem tudott jobb megoldást Sesshoumaruékkal tartott. A nap első fele csendesen, nyugalmasan kezdődött de aztán...
Épp egy erdőn vágtak át, mikor az ég hirtelen beborult. A madarak hangos csicsergéssel menekültek el valami elől. Hirtelen egy 1m-es fényes sáv repült feléjük. Sesshoumaru elrántotta Rint, de a támadás eltalálta a mellkasát. Ekkor megjelent Naraku és egy hosszú fehér hajú, piros ruhás, kutyafülű valaki. Kagome először azt hitte Inuyasha az, de rá kellett jönnie hogy nem ő. Ennek az Inuyashanak piros szemei és óriási karmai voltak. Pont mikor át szokott változni.
-Hello Sesshoumaru! - köszöntötte nagy nyugalommal Naraku - Kiállsz az öcséddel, vagy inkább megfutamodsz?
-Még jó hogy kiállok! - mondta nyugodtan Sesshoumaru - Vigyázz Rinre.