SZERELEM EGY HANYOUBAN 44.

Különös éjszaka

 Ezen az estén is barlangban aludtak. Szegény Kagome. Nem volt olyan óra, amibe ne jutott volna eszébe Inuyasha és a többiek. Néha teljesen elmerült gondolataiban és átadta magát a kínzó szenvedésnek. Azt nagyon furcsálta, hogy Sesshoumaru egész kedves vele. Bár még mindig lenézte, és alig váltottak szót, de a megjelenése, a hang stílusa más volt. Este Sesshoumaru kiült egy sziklára, mint ahogy tegnap is tette. De most tüzet is gyújtott.  Kagome, miután lefektette Rint elindult a közeli patakhoz, hogy kimossa ruháit. Ebben a pár napban a ruhája annyira összekoszolódott hogy rossz volt ránézni. Gyorsan lemosta, majd gyújtott tüzet, és megszárította. A ruhája még így is koszos volt, de elviselhetőbb. "Majd holnap a közeli faluba kérek valami ruhát". Elindult vissza, de megakadt a szeme a tűz előtt ülő Sesshoumarun.

-Leülhetek? - kérdezte Kagome csendesen. Sesshoumaru bólintott. Kagome leült vele szembe, és bevetette a fürkésző pillantását, de nem tudott semmit kiolvasni az aranyszínű szempárból. A pillantása lefelé téved, és megakadt egy piros hosszú csíkon, ami alig láthatóan de mindig egy picit növekedett.

-Szerintem el kéne látni a sebedet - tanácsolta Kagome. Sesshoumaru a lányra nézett.

-Miért kéne?

-Mert ha elfertőződik, akkor bele is halhatsz. Másrészt a véred még mindig szivárog.

Kagome visszafordult és épp indult a patakhoz de Sesshoumaru megállította.

-Hova mész?

-Egy kis gyógynövényért és vízért. Addig vedd le a felsőd.

Kagome a pataknál talált pár kis tálat és abba hozott vizet. Szerencséjére nem kellett messzire mennie, mert a gyógynövények a patak mellett nőttek szép számmal. 15 perc múlva tért vissza. Mikor meglátta Sesshoumarut egy pillanatra megállt, de utána rögtön a szellemhez sietett és letérdelt mellé.

-Dőlj neki a sziklának - mondta Kagome és Sesshoumaru teljesítette azt. Kagome levette a blúzáról a piros kendőt, belemártotta a vízbe, és azzal mosta ki a nem éppen szép sebet. Miután ezzel kész volt, a kezével összedörzsölt a magával hozott növény.

-Ez csípni fog - tájékoztatta Kagome és a sebre rakta a növényt, majd óvatosan a sebbe masszírozta. Sesshoumaru érezte az égető, csípő érzést de nem szólt semmit. Kagome be akarta kötni a sebet, de megfeledkezett a gézről. Ezért a ruhájából tépett le egy nagydarabot. Olyan nagy volt hogy Kagome hasát teljesen megmutatta. Most cseppet sem törődött a hiányos öltözékével, hanem óvatosan bekötötte Sesshoumaru mellkasát. A szellem különös érzést vélt felfedezni magában. Valami lágy melegséget, amikor Kagome hozzáért és elpirult miután meglátta Kagomet a fél ingjében. Még soha nem érzett ilyet.

-Most minek kéne történnie? - érdeklődött a nagyúr.

-Hát holnapra a sebnek be kéne gyógyulnia. De majd meglátjuk.

Kagome dolga végeztével fölállt majd lefeküdt és magára hagyta az érzéseibe belemerülő Sesshoumarut.

 Másnap Kagome elment a közeli faluba élelemért és ruháért. Egésznap a faluban volt, segített az embereknek, így Sesshoumaruék nem tudtak tovább indulni. Kagome csak este felé tért vissza. Rinnel nagyon megkedvelték egymást. Kagome kapott egy világoszöld kimonót, hozzá sötétzöld kötényt. A világoszöldet, sötét virág és hullám díszítette. Pont olyan volt, mint Sangoé csak a színe volt más. Este Kagome újra kint ült a tűznél és Sesshoumaru sebét nézte ami nem akart begyógyulni.

-Ez így nem jó. - sopánkodott Kagome - A seb nem akar begyógyulni. Biztos az álinuyashanak a csapásában volt valami méreg, ami nem engedi begyógyulni. Sajnos a tudásom nem elég.

Sesshoumaru mintha értette volna, mire céloz Kagome.

-Szerinted nemsokára meg fogok halni? - kérdezte közönyösen.

-Én ilyet nem mondtam.

-De erre céloztál!

Kagome nem szólt. A tekintete Sesshoumaru jobb karjára vándorolt. Az zöld színű és összesen 4 ujjú volt. Azon a részen, ahol össze volt illesztve a két különböző kar, most felizzott. Sesshoumaru észrevette, letépte a kart, és az erdőbe dobta. Kagome döbbenten nézte.

-Nagyon rossz - kezdte óvatosan - fél kar nélkül élni?

Sesshoumaru újra Kagomet nézte.

-Meg lehet szokni.

Kagome mintha egy kis bűntudatot érzett volna. Tudta hogy nem ő tette, de azt is, hogy végül is, miatta is él Sesshoumaru lopott karokkal. Tudta azt is, hogy mit kell tennie azért, hogy Sesshoumaru sebe begyógyuljon, és még talán a karja is visszanőne, de képtelen volt megtenni. "Bár ha belegondolok Sesshoumaru megmentette az életemet, én meg félek egy apró kis dolgot megtenni. Ha ki akarom fejezni a hálámat, meg kell tennem." Kagome nagylevegőt vett.

-Sesshoumaru – kezdte - ígérj meg valamit. Nem fogod megölni Inuyashat.

Sesshoumaru meglepődött.

-És miért ne tenném?

-Mert én be tudom gyógyítani a sebedet, de csak akkor teszem, ha ezt megígéred - Kagome még hozzá tette - Akkor megvédheted Rint.

Sesshoumarunak mintha csak ez az egy mondat kellett volna.

-Jól van. Beleegyezem.

Kagome gondolkodott egy picit. "Na jó. A könnyek kihúzva, mert nincsenek. Tehát marad a másik lehetőség" Kagome sóhajtott még egyet, majd egy kicsit közelebb húzódott Sesshoumaruhoz. Sesshoumaru érdeklődve figyelte. Kagome arca lassan közelített Sesshoumaru arca felé. Sesshoumaru, ha akarta volna, kikerülhette volna, de nem tette. Kagome megcsókolta Sesshoumarut...

FOLYT. KÖV.