SZERELEM EGY HANYOUBAN 48.
 
 
Ha újra összefonódnak a szálak
 
 
 Kagome hunyorítani kezdett. Egy gondolat száguldott át a fejében, amit ő maga sem akar elhinni. Pedig a szíva súgta hogy jó a megérzés.
 Inuyasha megtorpant. Egy finom illat csapta meg  az orrát, amit csak most vett észre. Az illat ismerős volt. Döbbenten jött rá hogy kié az illat. Szemével csak most vette észre a másik csapatot, ami ott állt előttük az erdő szélén. Egy gondolat futott át a fején: „Kagome...”
 Kagome most már rendesen látott. Tudta hogy kik azok. A barátai és Inuyasha. Pár lépést előrelépett.
.Inuyasha.. - suttogta halkan. Szeméből kibuggyant egy könnycsepp és lefolyt az arcán. A könnycseppet követték a következők, és áradatként folytak az arcán. A pár bizonytalan lépéseket egyre gyorsabbak követték és futás közben kiabálta újra a nevet:
-INUYASHA!!!
Mire észbekapott, Inuyashanak már csak pár lépést kellett tennie Kagome felé. Felkapta, megölelte és megpörgette. Sesshoumaru, bár hideg szemmel nézte a jelenetet, szívében még is kicsit boldog volt. Örült, hogy végre Kagomet boldognak láthatja. Rin is így volt ezzel, de ő könnyes szemmel, és mosolygós arccal nézte a párt. Miután Inuyasha abbahagyta a pörgetést, forrón megcsókolta rég látott kedvesét. Mind a kettőjüknek úgy hiányzott a másik. Mintha egy örökkévalóság óta nem látták volna egymást. Testük összesimult, és élvezték a másik közelségét. Lassan váltak szét, és utána is sokáig nézték egymást.
-Kagome!!! - sipította a kis rókaszellem, Kagome nyakába ugrott, és jól megszorította - jaj úgy hiányoztál!
-Végre itt vagy! - üdvözölte barátnőjét Sango és ő is megölelte.
-Nagyon hiányoztál nekünk - szorította magához Miroku az egész bagázst. Kirara kedvesen nyávogva dörgölőzött Kagome bokájához. Kagome már nem tudott mit kezdeni ennyi szeretettel.
-Jaj srácok, ti is úgy hiányoztatok! - hallatszott egy tompa hang a tömeg közepéről. Miután kibontakoztak egymásból, és mindenki megtalálta a saját kezét Sesshoumaru felé fordultak, úgy mintha a szerencse emberi alakban jelent volna meg. Inuyasha nem tudott mint szólni. Igazából, csak most ötlött a fejébe: „Sesshoumaru és Kagome együtt jöttek. Vajon mi dolga volt vele Kagomenak, és Kagomeval Sesshoumarunak?” Kagome szólalt meg először a kínos csöndben:
-Azt hiszem, elválnak útjaink - mondta lágyan. A kis csapat tagjai mind felé fordították arcukat.
-Mi van? - csúszott ki Shippou száján. Kirara nyivákolt egyet.
-Eddig Sesshoumaruval utaztam - felelte Kagome.
-De hát... Hogyan... Mi? - Inuyasha csak hápogni tudott - De hiszen miért nem ölt meg téged?
-Nem minden embert ölök meg, akit látok - húzta félmosolyra száját Sesshoumaru és felemelte bal karját. Inuyasha szemei elkerekedtek.
-Hogyan? De hiszen azt levágtam!
-Inuyasha nyugalom - fogta le a kezénél fogva Kagome - én adtam neki vissza a bal karját.
A félszellem nagy szemeket meresztgetett a lányra.
-Te?
-Igen én.
-De.. Miért? Hiszen így csak gyilkolni fog!!!
-Tévedsz!
-Hagyd Kagome. Majd én elintézem - és előhúzta a Tokiyint. Mindenki ámuldozva nézett.
-A gonosz aura eltűnt! - álmélkodott Miroku.
-Van elég bátorságod kiállni ellenem öcsém? - futatta végig ujját Sesshoumaru a Tokijin élén.
-Még jó hogy! - és Inuyasha nagy bőszen előhúzta apja kardját. De még mielőtt bárki bármit is tehetett volna, Kagome kitárt karokkal Inuyasha elé lépett. Sesshoumaru megtorpant.
-Kagome állj arrébb!
Kagome mégsem mozdult.
-Tudod, hogy nem tennék kárt benned ezért menj el onnan!
-Te pedig azt tudod hogy nem fogok elállni - nézett farkasszemet a youkaival Kagome. Sesshoumaru még néhány pillanatig Kagome szemét nézte, majd elrakta a kardját.  Kagome is leengedte a kezeit.
-Akkor gondolom, itt maradsz.
-Igen.
Rin két kicsi kezével átölelte Kagome derekát.
-Nagyon fogsz hiányozni nekünk!
-Ti is nekem.
Majd a két csapat külön utakra vált...
 
 
FOLYT. KÖV.