A sors útjai

25. fejezet: Halál és megtisztulás

(by Keiko)

Mikor Kagome magához tért, egyedül volt a tó partján. Körülnézett, Kikyout és Inuyashát keresve, de csak egy marék hamvat, és földet talált. Odarohant a hamvakhoz.

-         Kikyou…- suttogta.

-         Nem sokára te is utána mész…- szólalt meg egy hang a háta mögött, de olyan közel, hogy a leheletét a lány a nyakán érezte.

Kagome hirtelen erős fájdalmat érzett a hátán és a hasán. Mikor lenézett, a hasán egy hatalmas sebet pillantott meg, amiből ömlött a vér…És megcsillant valami…Valami olyan, mint egy karom…

Kagome térdre esett, de megfordult. Inuyasha állt mögötte. A fiú épp lenyalta a lány vérét a karmairól…

Kagome megpillantotta a másik kezében a Tetsusaigát…amiben ott csillogott a szilánk…

A lány fájdalmai ellenére feltápászkodott…És Inuyasha felé lépett.

A fiú láthatóan meglepődött, hogy Kagome még fel tud állni, és hogy a lány nem próbál elmenekülni…

-         Nahát…Te jobban bírod, mit ő…- mutatott Kikyou hamvai felé.

-         Ő már nem tudott felállni, miután lecsaptam rá…- mondta, majd Kagoméhez lépett, és újra belemélyesztette a karmait a lány testébe, de most meg is mozgatta őket, hogy még nagyobb seb keletkezzen.

Kagome köhögni kezdett. Vért köhögött fel.

-         Legalább őt meg tudjam menteni...Még ha én meg is halok...

Kagome megragadta Inuyasha karját, azt, amiben a fiú a Tetsusaigát tartotta.

-         Engedd el a kardomat, ostoba halandó! – mondta Inuyasha, még mélyebbre vájva körmeit Kagome testébe.

A lány érezte a fájdalmat, és újabb adag vért köhögött fel, de erősen tartotta Inuyasha Tetsusaigás kezét…Minden erejével arra koncentrált, hogy meg tudja tisztítani a szilánkot.

Inuyasha karját hirtelen elviselhetetlen fájdalom kezdte égetni.

-         Áh! Mit művelsz, ostoba lány?! Ez fáj! – kiáltotta, és ki akarta húzni Kagome testéből a karmait, de nem tudta.

Eközben Kagome minden erejével azon volt, hogy a szilánkot minél előbb megtisztítsa…

Hirtelen vakító fény csapott fel, és egy éles csendülés kíséretében levált a Tetsusaigáról az ékkőszilánk…Inuyasha felordított…Majd a karmai hirtelen elkezdtek zsugorodni, kijőve Kagome testéből…Az arcáról eltűntek a csíkok, a szeme újra aranyba váltott…Majd eszméletlenül rogyott össze…

Kagome térdre esett…és újabb adag vért köhögött fel…

-         Sikerült...Visszaváltozott...Meg kell néznem, jól van-e...

De már nem jutott el odáig…Összeesett…Vére vörösre festette körülötte a földet…Egyre homályosabban látott…Érezte, hogy elfolyik az élete…

-         Inuyasha...Szeretlek...

-         Inu…yasha…- suttogta.

-         Szeret…Szeret…lek…- suttogta még utolsó erejével.

Azt még halványan érzékelte, hogy a közelben lépések dobognak…Valakik közeledtek…

Még akkor is magánál volt, mikor valaki a nevét kiáltozva lerogyott mellé…Más hangokat is hallott, azok is kiabáltak, de a szavak jelentését már nem fogta fel…

De túl sok vért vesztett, és a szervezete nem bírta tovább a küzdelmet a létért…Lassan összeomlott…Azt még hallotta, hogy valaki a nevét sikoltja, de utána már semmit sem…

A tüdeje leállt, a szíve sem dobogott többé…A vére még szivárgott egy ideig a sebeiből a földre…De aztán az is elállt…Meghalt, feladta a küzdelmet…

Folyt. köv.