A sors útjai

30. fejezet: Vihar előtti csend

(by Keiko)

-         Furcsa ez a csend…- szólalt meg Kagome.

-         Igen…Semmi mozgás…- mondta Inuyasha.

Három búcsúztak el Kaede anyótól, de azóta egyetlen démont sem láttak. Rin és Shippou az anyónál maradt, mert Inuyasháék úgy gondolták, ott biztonságosabb.

-         Most persze sehol egy démon…Amikor meg nem kellene, Naraku biztosan ránk küld egy csapatot…- mondta Miroku.

Mióta elindultak, Naraku kastélyát keresték, de semmi nyomot nem találtak…Mégis kelet felé tartottak…Valami mintha arra húzta volna őket…

-         Naraku biztosan berezelt, és elbújt…- mondta Inuyasha.

-         Nem…Ez olyan, mint a vihar előtti csend…Mikor úgy tűnik, minden rendben van, aztán hirtelen kitör a vihar…- szólalt meg Kagome.

-         Aha…De azt nem értem, ti miért jöttetek velünk?! – nézett Inuyasha bosszúsan Sesshoumarura, Kougára és Ayamére, meg a farkasokra, akiket magukkal hoztak.

-         Ne hidd azt, hogy nekem ez akkora élvezet, Öcsi…- mondta Sesshoumaru kissé gúnyosan.

-         NE HÍVJ ÖCSINEK!!!! – ordította Inuyasha.

-         Ahogy akarod, Öcsikém…- válaszolt gúnyosan Sesshoumaru, külön kihangsúlyozva az „Öcsikémet”.

Inuyasha már kezdett volna nekiugrani Sesshoumarunak, de Kagome leállította…Illetve lefektette. (J)

-         Osuwari. – mondta a lány unottan.

-         Ezt ma már ötödször játsszák el…- mondta unottan Ayame.

-         Kezd kicsit idegesítő lenni…- mondta Kouga is.

-         Akkor menjetek el! Semmi szükség rátok, egyedül is elbánok Narakuval! – mondta Inuyasha, miután feltápászkodott a földről.

-         Álmodik a nyomor…- morogta félhangosan Sesshoumaru…Azért elég hangosan ahhoz, hogy mindenki meghallja.

-         MIT MONDTÁL?!?!?! – kezdte volna újra Inuyasha, de Kagome megköszörülte a torkát, ezért a hanyou gyorsan lehiggadt, mielőtt még újra a földre kerülne.

-         Inuyasha…Azért jönnek ők is, mert így több esélyünk lesz Naraku ellen…- mondta Kagome aznap már ki tudja hányadszor.

Inuyasha még morgott egy ideig, majd végre tejesen lenyugodott…A többiek nagy örömére…

-         Kíváncsi vagyok, Naraku mekkora sereget gyűjtött össze…- szólalt meg Sango.

-         Biztosan nagyot…- mondta komoran Miroku.

-         De nem minden embere van vele…- mondta Inuyasha.

-         Kiről beszélsz?…- kérdezte Ayame.

-         Kaguráról…Még régebben megkeresett…Szabad akar lenni, de szíve Narakunál van…Így irányítja…- magyarázta Inuyasha.

-         Aha…- értette meg mindenki.

Egy ideig mindenki csöndben menetelt…Majd Kouga, Ayame, Inuyasha és Sesshoumaru felkapták a fejüket.

-         Valami jön…Valami, aminek Naraku szaga van…- mondták.

Mindenki felkészült. Hamarosan megjelent egy csomó szárnyas démon…Akiket egy csapat mérges darázs kísért…A démonok rögtön célba vették a csapatot.

-         Úgy látszik, Naraku eddig várt…- jegyezte meg Sesshoumaru, miközben belevetette magát a csatába.

Senk sem válaszolt, mindenki a démonokkal volt elfoglalva…Azok, bár nem voltak olyan erősek, de sokkal többen voltak, mint ők, ezért a harc elején fölényben voltak…

De aztán Inuyasháék összeszedték magukat, és a démonok kezdtek fogyni…Mikor már csak nagyon kevés démon maradt, az egyik megragadta Kagomét, majd mind eltűntek…

-         KAGOME!!!! – ordította Inuyasha, de már nem tehetett a lányért semmit sem…

Folyt. köv.