A sors útjai

34.fejezet: Egy kis nyugalom…

(by Keiko)

Mikor Kagome kinyitotta a szemét, az aggódó arcú Inuyashát látta maga felett.

-         Jól vagy? – kérdezte a hanyou.

Kagome bólintott…Ebben a percben Kagura is megszédült, de nem ájult el…Őt Sesshoumaru kapta el, amit a szélboszorkány pirulva, de hálásan fogadott. Kanna is magához tért. Így hogy a lelke a testében volt, nem a tükörben, sokkal jobban nézett ki.

-         Izé…- kezdte Kanna. Mindenki a lányra figyelt.

-         Csak bocsánatot akarok kérni azért, mert sok bajt csináltam…- motyogta lehajtott fejjel.

-         Semmi baj…Naraku hibája, ő meg halott…Kagurát sem vonja senki sem felelősségre, téged sem fogunk…- mondta kedvesen Kagome, megnyugtatva mind Kannát, mind Kagurát.

A két lány hálásan mosolygott rá…Kagome felállt Inuyasha karjaiból, és Sesshoumaruhoz ment…(Kagura már a saját lábán állt)

-         Köszönöm, hogy segítettél…- mondta kedvesen a lány.

Sesshoumaru megvonta a vállát. Kagome megfogta az ékkövet, majd a másik kezét Sesshoumaru csonk karjához tartotta…Ekkor egy hatalmas rózsaszín fény kíséretében Sesshoumaru karja visszanőtt…

-         Köszönöm…- mondta a youkai.

-         Semmiség…- válaszolt Kagome.

Eközben Miroku levette a kezéről a kendőt…Most, hogy a kazaana megsemmisült, semmi szükség nem volt rá…Sango odament hozzá, és megölelte…Örült neki, hogy nem kell többé aggódnia szerelméért…

A csapat úgy döntött, visszamennek Kaede falujába…Mivel a démonok eltűntek, senkit sem kellett eltemetniük, hiszen minden démon elpusztult…Vagyis ők ezt hitték…

Néhány mérfölddel arrébb Katara épp magához tért…A vihar, amit Kagura csinált, egy folyóba ejtette, ezért nem sérült meg, csak elvesztette az eszméletét…A folyó hozta el idáig…Miután kimászott a vízből, Naraku palotája felé sem kellett néznie, tudta, vesztettek, szerelme meghalt…

-         Inuyasha…Ezt még megbosszulom…- suttogta, hasára téve a kezét…Majd eltűnt…

Eközben Inuyasháék visszaértek Kaede falujába…Shippou és Rin kiáltozva szaladt feléjük…

-         Nyertetek!!!! – kiáltozták.

-         Igen, Rin, nyertünk…- mondta Sesshoumaru.

Eddigre már szinte az egész falu őket nézte…Mikor meglátták Kagurát és Kannát, mindenki ledermedt...

-         Ők nem Narakuval vannak!…- sietett a magyarázattal Kagome.

Erre mindenki megnyugodott…Kaede behívta őket a kunyhójába, és mindent elmeséltetett velük…Mivel még mind fáradtak voltak, mindenki úgy döntött, hogy ott pihenik ki a csata fáradalmait…

Kanna és Rin jó barátnők lettek, de Shippou is megkedvelte Kannát…

Aznap este, mikor megérkeztek, Kagome hazament, és különleges ünnepi vacsorát hozott mindenkinek. Még Sesshoumarut is sikerült rávenniük arra, hogy megkóstolja a kaját, holott ő „nem eszik emberi ételeket”. Ennek ellenére elég rendesen evett…(J) Kagoménak hirtelen feltűnt, hogy Inuyasha eltűnt…A vacsora kezdeténél még ott volt, de utána elment…Kagome nem tudta hova, igaz, nem beszélt Inuyashával túl sokat az elmúlt napon…Félt, hogy a hanyou teljesen démonná akar majd változni az ékkő segítségével…Ennek ellenére elment megkeresni…Hamar meg is találta…Inuyasha azon a réten állt a tó mellett, ahol először csókolóztak. Kagome biztosan tudta, hogy itt fogja megtalálni. Mikor kilépett a fák közül, Inuyasha felé fordult…

-         Kagome?…- kérdezte.

A lány csak odasétált mellé, és a vállának dőlt. Inuyasha csak figyelte a lányt, majd kimondta azt, amin már régóta rágódott.

-         Nem változom át…- szólalt meg.

Kagome ránézett.

-         Túl nagy a kockázat…Úgy döntöttem, hanyou maradok…- mondta Inuyasha, majd átölelte a lányt.

-         Jaj, Inuyasha…- suttogta Kagome, majd szorosan szerelméhez bújt…

Inuyasha lehajolt hozzá, és megcsókolta…De nem állt meg ennél…Végigcsókolta Kagome nyakát, majd elkezdte megszabadítani a lányt a ruháitól. Kagome ugyan így tett…Egy felejthetetlen éjszakát töltöttek együtt…De nem csak ők…

Az erdő másik felében Miroku és Sango bújt szorosan egymáshoz…Ide jöttek, miután feltűnés nélkül eljöttek a vacsoráról…Miroku Sabgot nézte, majd megszólalt…

-         Sango…Én nagyon szeretlek…- mondta.

A lány csak elmosolyodott, és megcsókolta…

-         Én is szeretlek…- mondta.

Miroku megcsókolta, s keze Sang fenekére tévedt…De a lány most nem pofozta fel…

Lassan megszabadultak a ruháiktól, és egy csodálatos éjszakát töltöttek együtt…

Folyt. köv.