Ami volt az már nincsen Sensui és csapata egy remek tervet eszeltek ki. Ez a terv nem is volt más mit,hogy az egész emberi fajt démonná változtatják. Sajnos sikerült is nekik. Yusuke és a barátai későn érkeztek oda ,hogy megállítság őket. Yusuke,Kuwabara,Kurama és Hiei feladták a gonosz elleni harcokat mert túl sokan voltak ellenük. Kurama,Hiei és Yusuke visszanyerték a démoni formájukat és soha többé nem tudtak visszaváltozni. A kis csapat ezért különvált egymástól. Kurama és Hiei alapítottak maguknak egy saját rablóbandát. Kuwabara egy sörözőbe ment verekedni,ezzel keresve magának egy kicsi pénzt. De vajon hol lehet Yusuke? Hát szegény Yusuke nem talált magának egy értelmes munkát,ezért az utakat járja és búslakodik Keiko miatt. Szegény Keiko amikor ez a szörnyű átok megtörtént elvesztette a szép alakját és egy ronda démonná változott át. Koemmáról és Botánról semmilyen hírt nem hallottak. Talán meghaltak véglegesen,senki sem tudja (csak én). Az egyik napon egy macska és egy róka démonnak született egy kislányuk. Hát ez a kislány félig macska és félig róka lett. Úgy nevezték el,hogy Neko .Vörös haja,barna szem és fekete volt a farka és a füle. Teltek,múltak az évek ez a kislány pedig napról,napra nagyobb lett. Egyszer csak elérte a 7 éves kort és megszökött.1 hete már nem evett,mert nem talált magának ételt . Nem látott egy démont vagy egy szellemet sem. Amikor éppen kezdte elveszteni a reményt,hogy valaha enni fog valamit,abban a pillanatban meglátott egy hosszú fekete hajú,izmos testű démont. Oda akart menni hozzá,de a lábai már nem bírták és túl gyenge volt ahhoz,hogy kiáltson neki. Ezért összeesett. Száraz faágakra esett és azok mind reccsentek és eltörtek. Erre a hangra már felfigyelt az előtte lévő teremtmény is. Megfordult és meglátta a földön fekvő kislányt. Odament hozzája és a kezébe vette. Elvitte egy közeli tóhoz. A kezébe egy maroknyi vizet merített és a lány arcára öntötte. Egy-két köhögés után a lány felébredt. -Ki vagy te? - kérdezte Niko sápadt szemekkel. -Yusuke vagyok. És téged,hogy hívnak? -Niko a nevem. -Niko? Milyen furcsa név! -Tudom. Kérlek, tudsz adni valami harapnivalót?!Már egy hete nem ettem semmit. -Nincs túl sok ételem,de azért odaadom az utolsó kenyerem! -Köszönöm! -Mit keresel itt a semmi közepén? -Megszöktem a szüleimtől -Na az biza nem jó dolog! Nem kellet volna! -És te mit csinálsz itt és miért vágsz ilyen szomorú képet? -A barátnőm miatt vagyok ilyen szomorú -De ha van barátnőd akkor, miért van rossz kedved? -Azért mert szép volt és csúnya lett. - válaszolta Yusuke egy nagy sóhajtás után -Ez tisztára olyan mint a szépség és a szörnyeteg csak fordítva -Hát szerintem sokban különbözik ez a történet attól a kis mesétől -Milyen történet? -Na jól van elmeséllek neked ezt a sztorit. És Yusuke belekezdet a nagyon hosszú történetbe…A lány odafigyelt a történetre és nagyon meghatódott rajta. Amikorra már Yusuke az utolsó szót mondta ki Neko valamire nagyon kíváncsi lett: -A barátaid nem is érdekelnek? -Nem nagyon,szerintem már nem is élnek. -Szerintem még élnek valahol, csak nem tudod,hogy hol! -Gondolod? – kérdőre vonta a kislányt Yusuke -Igen. Megkereshetnénk őket! -Miért hiszed azt,hogy megtaláljuk? -Azért mert ahogyan elmesélted 100% ,hogy élnek valahol. -Jól van rászedtél!Akkor induljunk! Folytatódik