Megkerestük Seder Gábort, aki nagyon sok filmben, animében, sőt reklámban szinkronizált. Sajnos sűrű programja miatt, csak e-mailben tudtunk vele riportot készíteni, de reményeink szerint ez is közelebb hozza őt hozzátok:) Kérdésünkre elárulta, hogy 34 éves , egyedülálló, egy gyönyörű 8 esztendős leány apja, és 15 éves kora óta foglalkozik színjátszással.

Szerepei:

Bújj Bújj Szellem  -  Papa

DICE - A Mentőcsapat  -  Marco Rocca

Vadmacska Kommandó  -  Dren

Yu Yu Hakusho - A Szellemfiú  -  Koenma 

InuYasha  -  Kagewaki herceg

Fullmetal Alchemist - Irigy

SIYU: Mióta szinkronizálsz?

S.G.: 1996-ban kezdtem foglalkozni a szinkronnal!

SIYU Miért pont ezt a pályát választottad?

S.G.: Mint gondolom ezzel rajtam kívül sokan vannak így, gyerekkoromban sokminden akartam lenni: mozdonyvezető, tengerjáró hajón rádiós, pilóta, Operetténekes. Affinitásom megvolt a színészethez, az énekléshez, de akkor ez is csak egy volt a játékok között. Anyukám volt az aki végül nem hagyta, hogy elkószáljak messzire a pályámtól! Örülök, hogy így alakult!

SIYU: Szinkronon kívül mivel foglalkozol?

S.G.: Lényegében kevés dologgal. Az életemet leginkább ez tölti ki.

SIYU: Mivel töltöd a szabadidődet?

S.G.: Szabadidőmben olvasgatok, (sajnos vagy sem?) elég sokat nézem a Tv-t, néha megpróbálkozom a sporttal, szeretem a számítógépes játékokat, sétálok.

SIYU: Láthatunk-e téged színházban?

S.G.: Most épp próbálok egy kedves vígjátékot, a Bunburryt! Aranyos társalgási komédia, amelyet Pesthidegkúton mutatunk be március 31-én, és remélhetőleg sok előadást játszunk majd belőle.

SIYU: Mi volt az első, amit szinkronizáltál?

S.G.: Ez fogós kérdés, ui. tömegfelvételekkel kezdtem a műfajt, így arra már nem emlékszem, hogy mely filmben kiabáltam a többiekkel, csak arra, hogy ez a Rex-Film műtermében volt.

SIYU: Mi a kedvenc szinkronszereped (általánosan)?

S.G.: A nagy kedvencem, Warrik a Helyszínelőkben!

SIYU: Magyar mesékben szinkronizáltál már?

S.G.: Elég kevés magyar produkció készül mostanság. Ilyenben még nem szerepeltem, a régebbiek, pedig klasszikusok, s a régi szereplők zseniálisat alkottak velük.

SIYU: Milyen hírességeknek kölcsönözted már a hangod?

S.G.: Sajnos a nevekkel gyakorta vagyok gondban, mert a legismertebb sztárok nevére sem emlékszem, csupán az arcuk és a játékuk marad meg bennem. Amúgy kevés nagyon ismert embernek adtam a magyarhangom.

SIYU: Meghallgatásokra jársz, vagy megkeresnek téged a szerepekkel?

S.G.: Meghallgatás a szinkronban a mozifilmek esetében van, vagy nagy amerikai stúdiók rajzfilm-sorozatainál. Volt szerencsém ilyenhez is, de általában a rendezők, gyártásvezetők döntenek a szerepeket illetően.

SIYU: Amikor szinkronba választanak, van standard karaktered?

S.G.: Szerencsémre a hangom alkalmassá tesz arra, hogy többféle karakterre használjanak. Szeretem, ha más-más minden figura amit meg kell valósítani.

SIYU: Kivel szeretsz együtt dolgozni?

S.G.: Majdnem mindenkivel. A munka maga jó, érdekes, olykor nagyon fárasztó!

SIYU: Mennyire tudsz azonosulni a szereppel?

S.G.: Igyekszem! Van, hogy jobban sikerül, van hogy kevésbé. Több összetevője van. A kedélyállapottól és magától a figurától is függ.

SIYU: Mennyire tudod követni szinkronizálás közben a történetet?

S.G.: Megpróbálom követni, de van amikor ez szinte képtelenség, mert mi csak a saját figuránk részeit látjuk, és a történet egészéből csak egy szeletet. Néha nem is igen szükséges követni a történetet, ám néha nagy segítség ha a rendező elmeséli a háttérinfókat.

SIYU: Mi volt a legnagyobb szinkronos élményed?

S.G.: Férfinak sírni szégyenteljes (bár nem tudom mért, így alakult) ámde a Dawson és a Haverok felvételeinek egyikén nem tudtam megállni. A jelenet, a történet amúgy indokolta a sírást, csak annyira hatott rám, hogy civilként sem tudtam abbahagyni. Csak kisebb szünet után tudtam folytatni ismét a munkát. Vidám történetként, pedig nagyon kedves emlékek a röhögőgörcsöt kapott kollégák esetei, amelyeket magam is végignéztem, és velük nevettem hosszú perceken át.

SIYU: Megnézed azokat a filmeket, meséket, amelyeket szinkronizálsz?

S.G.: Ha épp a Tv-t nézem, és olyan filmet látok, amiben én is dolgoztam igen. Természetesen vannak filmek, leginkább a mozifilmek, amikre kifejezetten azért mentem el, mert a filmen túl kiváncsi voltam a saját teljesítményemre is.

SIYU: Ha igen, milyen érzés, ha nem, miért nem?

S.G.: Legtöbbször jólesik visszahallani a hangomat. Szeretem, ha másoknak tetszik amit csinálok, az elismerés utáni vágy majd mindenkiben ott munkálkodik.

SIYU: Van olyan szerepet, amit visszautasítasz? Miért?

S.G.: Nincs! Minden szerepet megpróbálok jól megoldani.

SIYU: Mi a véleményed az animékről?

S.G.: Gyerekként sokszor néztem ilyen rajzfilmeket, bár akkor csak a SAT-1 németnyelvű műsorán láthattam közülük néhányat. Manapság inkább a lányom nézi őket. Nekem nagyon sok az erőszakosság bennük!

SIYU: Esetleg van kedvenc animéd illetve karaktered?

S.G.: Nincs kedvencem.

SIYU: Melyik volt a legnehezebb szinkronszereped? Miért?

S.G.: A MADAGASZKÁR zsiráfja. Annyira kellett ügyelni a pontosságra, a figura játékára, a játékosságra, hogy ez igen fárasztóvá tette az amúgy jó munkát. De másként volt fárasztó a LÁSZLÓ-TÁBOR című rajzfilm sorozat. Ott a hangszálaim és az állandó ácsorgástól a lábam, valamint a többórás koncentrálástól az agyam fáradt el nagyon.

itt lehete hozzá szólni!